A Váci utca Vörösmarty térhez közeli szakaszán szinte beléjük botlik az ember, itt kiülős teraszos, 2 szintes éttermet üzemeltetnek. A nyári szezonban, ebédidőben tapasztalatom szerint a személyzet képtelen megbírkózni a megnövekedett forgalommal. A sorbanállás hosszadalmas, és az egyes sorok között is nagyok az eltérések. Ha éppen szerencsém van, lehet, hogy sokkal gyorsabban sorra kerülök, mint aki már nálam hamarabb érkezett, csak az ő sora lassabban halad. Az ételeket és a koncepciót szerintem senkinek sem kell bemutatni: amerikai típusú hamburgerek, pár saláta és desszert, főleg szénsavas gépi üdítő, és a kínálatban a fix, jól ismert szendvicsek mellett mindig feltűnik valami akciós, időszakos újdonság. Jó kezdeményezésnek tartom, hogy pár éve bevezették ők is a heti menüt, amikor egy adott közepes szendvicses menüt 1090 Ft-os áron lehet megvenni. Ottjártamkor ez a Big King menü volt, ami tulajdonképpen a konkurens Mekis Big Mac koppintása. Közepes krumpli és közepes üdítő jár hozzá. Pluszban kértem még egy karamella fagyit is (310 Ft). Általában a galérián szoktam leülni, az nyugisabb, és mindig van hely, a lenti rész viszont tele van hangoskodó külföldi fiatalokkal és a tekergő sorbanállókkal. Viszont fent túl van hűtve a klíma, ezért érdemes valami melegebb ruhával bekészülni. A legutóbbi látogatásom után meglehetősen bosszúsan és elégedetlenül távoztam, röviden összefoglalva: a szendvics és a krumpli is kihűlt, a krumpli sótlan (tudom, van plusz só, de nem volt kedvem lecaplatni, tömegben furakodni és utána visszalépcsőzni); a szendvicset már nem szabadott volna kiadni, mivel a zöldségek elvesztették a frissességüket és a zsemle is kezdett morzsalékos lenni, szétesni. Ezek a junk food hamburgerek csakis frissen, melegen élvezhetőek valamennyire. A fagyi nagyobb adag, mint a Mekiben, viszont az öntet kevés, csak a tetejére jutott, az alsó 2 harmadára már semmi. A személyzet szét van esve, az engem kiszolgáló fiatal srác úgy járkált, mint egy belassult zombi, minden rendelést 10x nézett meg a blokkon, mert nem tudta megjegyezni, ki mit kért. A pontgyűjtő kártyát terminálhiba miatt nem lehetett használni. Sokat kellett várni az ételre. Vigaszdíjként kaptam egy sült krumpli kupont, aminek az érvényessége lejárt 1 hónappal korábban, de az étteremvezető azt mondta, ne foglalkozzak vele, be fogják váltani később is. Az mondjuk nem derült ki, hogy meddig. A mosdóhasználatra új rendszert vezettek be, dedikált WC-s nénit alkalmaznak, aki az alagsorba vezető lépcső tetején áll. Akinek van blokkja, az onnan leolvashatja a kódot és lemehet ingyen, aki viszont csak "beesik" az utcáról, nyilván többségében külföldiek, azokkal díjat fizettetnek.

Ami számomra meglepő volt, hogy műanyag palackban kaptuk meg az üdítőinket, a pincér még a kupakot sem csavarta le nekünk. De ez csak apróság, nekem azért volt meglepő, mert még nem találkoztam ilyennel. A hely szép, autentikus, a hátsó kerti részlegre csak kipillantottam, de nagyon hangulatosnak tűnt.

:
Értesüléseim szerint, a "Boni" az építtető kutyája volt. És azért nem minden 5 szív, hogy legyen fejlődési lehetőségük!

Előleg befizetve, indulásra felkészülve! Késő délután érkeztünk meg a Villa Negrába. Egészen elképedtünk, hogy a Nemzeti Park kellős közepén fogunk aludni, az egyedüli vendégházban. A táj meseszép, hallani a Szalajka patak csobogását, mindenhol madarak ugrálnak, igazi erdő illat terjeng. . . Korábban olvastam értékeléseket a házról, így a nehéz olajszag a konyha-étterem részen nem lepett meg, és nyár lévén, meg hogy nyitva volt a terasz rész, nem is zavart különösebben. A szobánkba érve a 90-es évek feelingje fogadott, a bútorok azóta őrzik az emlékeket. Egy fiókot próbáltam meg kinyitni, aminek a gombja a kezemben maradt, a többivel inkább nem próbálkoztam. A kis éjjeli szekrényen pihenő lámpa kapott némi szószos leöntést valakitől, de a letörlés már nem illette meg. A fürdőszoba régi osztálykirándulásokat juttatott eszembe, de továbbra is lelkes maradtam. A két kicsi ( 1 és 4 évesek) azonnal az ágyra ugrottak, én is melléjük heveredtem, és a párnába fúrva az arcom megcsapott a masszív olaj és dohányszag keveréke, de még mindig elnéző voltam. "Sétáljunk fel a vízeséshez! " kiáltottam. Az ablakot nagy naivan nyitva hagytuk, had hűljön addig is kellemesre a szoba. Nagyjából 3/4 órát lehettünk távol. A szobába visszatérve szomorú benyomás fogadott: fehér füst gomolygott a tetőablak melletti kéményből egyenesen a szobába. Vezetékes gáz híján mindennemű fűtést (meleg víz)egy fatüzelésű kályhával oldanak meg, ergo van egy kedves kémény, ami 0-24-ben ontja a füstöt, de legerőteljesebben az esti fürdés előtti órákban. A szobában vágni lehetett a füstöt. Gyorsan becsuktuk az ablakot, megakadályozandó az újabb adag beömlését, de a bent rekedt szagot és nem túl egészséges levegőt nem tudtuk hova kitessékelni. Korábbi levelezésemben direkt kértem, hogy tekintettel a két kicsire (ne zavarjanak minket és mi se zavarjunk másokat) egy elszeparált és csendes, nyugis szobát adjanak. Férjem lement intézkedni, miközben próbáltam a gyerekek előtt elrejteni kínomat és idegességemet. A személyzet rendkívül segítőkész volt, úgy tűnt, hogy valóban szeretnének segíteni, de mivel teltházuk volt, ez nem volt lehetséges. Az egyévesem láza közben folyamatosan ment fel: ekkor már tudtam, hogy nem alszom aznap éjjel. Megvártuk, hogy nagyjából elcsendesedjen a ház (ami kb éjfélt jelentett a bárban magukat ital mellett jól érző vendégek és a hajtóvadászatra indulók miatt), és kínunkban a folyosóra nyíló ajtót nyitottuk ki, hogy némi oxigén jöjjön be és ugyanannyi füst távozzon. Nekem ekkor már masszív fejfájásom volt, a férjemnek a szemét csípte a füst. A gyerekek nem panaszkodtak, de imádkoztam magamban, hogy reggelre ne kapjunk CO mérgezést. Az éjszaka azzal telt, hogy hol szellőztetni próbáltam (egy kegyetlenül nyikorgó bejárati ajtóval), hogy ne süljünk ropogósra a 40fokos szobában és ne fulladjunk meg, hol pedig nem győztem az ajtót becsukni, hogy a 39fokos lázas gyerekem nyöszörgése ne zavarja a többi vendéget. Az éjjel viszonylag lassan telt egy 12 kilós gyerekkel a kezemben két méteren ide-oda járkálva. Közben a nagyobb is éberré vált, és bőven világos volt már, amikor 6 óra fele elnyomott mind a négyünket az álom a francia ágyban nyomorogva. Fél 8kor a szemben levő szobában alvó gyerekek folyosón történő zsivaja ébresztette a mindössze másfél órát alvó társaságot. Én azon rágódtam, hogy miért nem születtem igazi problémázós, patáliázós embernek, aki ilyen helyzetben azonnal távozik, és még az előleget is visszaköveteli. . . A reggeli bőséges és finom volt, a teraszon elköltve igazán felejthetetlen élmény volt a reggel a bükkben. A személyzet egyik tagja kedvesen kérdezgette, milyen volt az éjszaka, finoman szolidarított, majd tovább kérdezősködött aznapi kirándulási terveinkről. A férjem és a fiam még szerettek volna megmártózni a kis medencében, ahova előző nap naivan még kettesben terveztünk bemenni a gyerekek elaltatása után este, de erre nem kerülhetett sor. Ezután férjem közölte, hogy a korábbi foglalásunkkal ellentétben nem kívánunk még egy éjszakát a szállóban tölteni. A napot a völgyben töltöttük, és a szálló volt olyan kedves megengedni, hogy ez idő alatt a parkolóban maradhasson az autónk. Az ebédet még náluk költöttük el, mert eleredt az eső és a korábban tervezett kis pisztrángos bódés evés meghiúsult. Érdemes helyi specialitást kérni, mert az tutira frissen készül (pisztráng). A házi limonádét nem ajánlom, mert a hűtőszekrény teljes tartalmának aromája érezhető rajta, ami számításaim szerint legalább 3 napos állást jelent valami nyitott tetejű bödönben. Néhány bizarr "rost" is úszott benne. Életemben először meghagytam az italomat egy étteremben. A húslevest szintén nem ajánlom, nagyon elsózták. A frissen sült rántott csirkemellért sem voltam oda, mert nem volt friss íze. A sztrapacska szintén rossz választás volt, mélyhűtőből felengedett íze volt. Én szerencsére pisztrángot kértem, ami finom volt. Minden a kelleténél jobban meg volt sózva, ami nekem alapvetően gyanús. . . Összességében azt mondanám, hogy egy nem túl finnyás, gyermektelen párnak, egy jó tájolású szobában jó választás lehet a Villa Negra, ha az étkezést illetően sem nagyon az igényeik és szeretik a menza ízeket. Ár érték arányban nem állja meg a helyét, hacsak nem azt kell éjszakánként 10. 500ft-ért megfizetnünk, hogy a Szalajka völgy lebegőjét szívhatjuk. Ennyiért a faluban már nívós és modern szállodában alhatunk, igaz, az kevésbé hangulatos!

Praktikus, hogy éjjel-nappal nyitva tartanak. Valószínűleg azonos tulajdonosi körhöz tartozó gyros-os is működik közvetlenül mellettük. Átlagosnál nagyobb péksütiket készítenek, nagyüzemi, nem minőségi alapanyagok, nem prémium kategóriás, viszont jól átsült, friss, jól megtöltött termékeket kínálnak. Egy fogyókúrásnak vagy kímélőnek semmiképpen sem nevezhető lekváros-túrós táskát választottam, amely két féle: barackos és málnás lekvárral volt ízesítve és a leveles tésztát virágformára hajtogatták. Ha nem lett volna elég a benne levő cukortartalom, pedig nekem bőven elegendő volt, sőt sok is, biztos, ami biztos, még porcukorral is megszórták a tetejét. Kiszolgálás gépies. Csomagolás átlátszó nejlonzacskóba, nem a pékségeknél általában megszokott és szerintem sokkal gusztusosabb papírzacskóba. A pékség előtti könyöklőknél lehet helyben talponállósan enni-inni vagy marad az elvitel. A kávét itt nem ajánlom. . .

Friss vad- és halételek házias ízvilággal elkészítve, ízlésesen tálalva. A környezet páratlan, talán a környéken a legszebb helyen fekszik.

Nyilván különbözőek vagyunk, de én nem szoktam bedőlni az efféle helyeknek, pedig szinte minden nagyváros fő látványosságainak közelében van belőlük. Íztelen kenyérlángos 1000 Ft-ért vagy egy sajtos szendvics 1200 Ft-ért szerintem több, mint durva. Azért a teraszon kellemes üldögélni és nézelődni, a jelentős autósforgalom ellenére a főváros egyik emblematikus helye.

Nem tudom, milyen alapon történik a Gelatonál a kiválasztás, de évekre visszamenően emlékszem barátságtalan, kifejezetten undok, unott személyzettel is. A mostani 2 hölgy sem volt kedves egyáltalán. A kávé mellé nem adtak semmit, vizet és papírszalvétát sem. A férjem tejjel kérte a kávét, de tej helyett 1 kis előrecsomagolt kávétejszínt kapott. A fagyi viszont továbbra is finom, bár egyre drágább. Az extra íz/cukormentes 350 Ft, a "normál" 270 Ft, átlagos gombóc. A már emlegetett mangó mellett ízlett az őszibarack, a pisztácia, a Raffaello, az áfonya és a mentás citrom is. Pozitívum továbbá, hogy saját elszeparált ülőhelyeik vannak fenntartva a saját vendégeiknek, tömeg esetén is biztosan le tudunk itt ülni.

Nem volt igazából extra, viszont marhahús szeretett volna enni valaki a családból, a kész fogások viszont kizárólag csirkehúsból vagy húsmentesen készülnek. Mire a gyerekek nagy nehezen el bírták dönteni, hogy mit kérnek, addigra elkészült a csípős marha is. Ezen kívül vettünk még 4 féle csirkés fogást (ropogós bundázottat, szezámbundásat, édes-savanyút), babcsíra salátát, zöldséges tésztát és sült rákot is. Nagyon kedvezőek az árak, a menü adagok (húsos szószos főétel + rizs) 880 Ft Ft-tól kezdődnek. Szinte mindenből lehet kérni kis- és nagy adagot, körettel vagy anélkül, és egy menüben kérésre több kisebb adagot is összeraknak, nagyon rugalmasan kezelik a vendégek kívánságait. A kínai tulaj hölgy elég jól beszél magyarul, ő szokott a pultban kiszolgálni, a férje a szakács, sok éve itt élnek már. A gyerekek kaptak ajándékba 1-1 szerencsesütit, aminek felettébb örültek. A berendezés egyszerű, puritán, néhány olcsó kínai díszítőelem van csupán. Sok ülőhelyük van, de mi ezúttal elvitelre vásároltunk, mivel a család többi tagja otthon várta az ebédet.

Ugyanazokat a típusú sütiket készítik, de a napi kínálat változó, a két cukrászda között is. A banános banoffee pie a kedvencem, szerintem az hibátlan náluk, és gyorsan függőséget okoz, de az most sajnos - vagy szerencsére? - nem szerepelt a pultban, így valami mást választottam. A nagyon kedves és tájékozott pultos lány segítségével a málna monszun mellett döntöttem, ami szintén kiváló. Csokis brownie alapon 3 féle könnyű habos krém, a tetején málnazselével. 690 Ft, ami nem olcsó, viszont az átlagnál nagyobb szeleteket adnak, és ez IS kiváló volt. Sajttortából mindig van náluk többféle, a lime pie is csábító, nem könnyű itt választani. Mindenmentes süteményeket is készítenek. A hely annyira kicsi, hogy csak az ablakban van egy szűkös max. 2 személyes ülőhely kis asztalkával, valamint egy függőágy. Inkább elviteles hely.