Böngéssz a legfrissebb értékelések között!

A személyzet vegyes összetételű, egy része elég gyakorlatlan, a rendelést nehezen jegyezték meg, majd az előétel a főétellel együtt hozták ki, bár nem saláta, hanem húsos étel volt az előétel. Az étterem belseje szépen felújított, a környezet is szép a Váci utcai felújítást leszámítva. Az ételek kifejezetten finomak, hasonló ízvilág mint a nemrég kipróbált szír étterem ízei, gasztronómiai élményt jelentettek. KIcsit más, mint a többi mediterrán íz, de nagyon finom. Az árak a helyhez mérten elég magasak, de a libanoni konyhát máshol sem lehet olcsóbban megkóstolni.

. . szóval, nem a táblán nyomogatás, hanem face to face embertől, feleségem valami burgert hagymakarikákkal, narancslével, és de luxe csirkeburger menü, meg egy hagymakarika szintén, meg egy láthatóan kispohár narancslé szintén. Ez nem egy előkelő vacsora, de a kor meg a büdös infláció ezért a futtában evett kamaszvacsoráért már 6400 forintot fizettetett velünk. Nem viccelek, két burger, egy kis krumpli, két kisebb adag (8 darabos) hagymakarika, és két kispohár narancslé 6400 forint. Pfff. . . ezért már máshol mást is eszem. Mindehhez fel kellett mászni a második emeletre, ott két koszos, leszedetlen asztal mellé ülni, és a végén egy dugig telt szennyesedénytartóba fizikailag begyömöszölni a maradékainkat. . .

Gonosz büdös bandák tönkretették, fémtolvajok ellopkodták az alkotás leveleit, a falat is lezúzták. . . így aztán, nyilván megvakargatta a fejét a közhatóság, na, akkor meg legyen ugyanez inkább 1956! ! Jó ez itt mondanivalónak, törje csak rajta a fejét, aki errejár. . . mi megcsináltunk, megoldottuk a feladatot, emlékmű van, oszt annyi.

Én meg hopp, be, ezzel alaposan meglephettem az ott dolgozó hölgyet, más látogatónak híre-hamva sem volt, és ő is éppen mással volt elfoglalva, nem velem. Így aztán vártam, amíg rám is sor kerül, addig ott ténferegtem és reménykedtem, hogy megéri megtekinteni ezt a helyet. Így utólag már könnyű, de bizony, hogy megérte, de még mennyire! Mivel én voltam az egyetlen arrafelé, hát nekem jutott a teljes vezetés, kívülről egyáltalán nem látszott, hogy ez egy ekkora létesítmény, csak mentünk és mentünk teremről teremre, a hölgy előttünk és utánunk kapcsolgatta fel és le a villanyokat, hogy ne égjen hiába, és egyre érdekesebb volt az egész. A népi iparművészet egy izgalmas dolog, használati tárgyak fából, fémből. bőrből, subák, ruhák, ostorok és lószerszámok, szőttesek, és számtalan egyéb, és roppant gazdag a gyűjtemény. Néha kitekint, még a határokon túlra is. Az épület meg egy volt laktanya, a végén istállóval, na, ott végződött a séta, de ami közte volt, az nehéz lenne röviden leírni, mert csupa szívmelengető látványosság. Mikor végeztünk a bebarangolással, a kedves segítőm még fel is hívta nekem a hangszergyűjteményt, és bíztatott, hogy csak menjek, mert nyitva is vannak, én meg odáig loholtam és ráztam a bezárt ajtót. De az már egy másik történet. Ez az iparművészeti kiállítás tényleg megéri a ráfordított időt, szépen karbantartott nagy tárlat, és még szakmai vezetést is kapsz mellé.

Lazítsunk és együnk végre. . . Az volt a terv, hogy a Vágódeszkában eszem, mert frissen odatelepültek a nyáron Ábrahámhegyre a strandra, és kíváncsi voltam rájuk, hogy milyenek az eredeti helyükön. De nem jutottam el odáig. A Jakó cukrászda oldalán nagy vörös betűkkel világított, hogy "étterem". Akkor most cukrászda vagy éterem? Vagy mindkettő? Együnk egy próbát! Bent úgy van megoldva, hogy egy darabig cukrászda, annak minden kellékével, sütik, kávék, és egy ponttól meg rendesen meg van terítve az asztal és onnantól élesbe evés. Ez a határ rugalmas, igény szerint változik. Tehát az étterem-felére ültem, egy fiútól rögtön kaptam étlapot, Marhaerőlevest kértem, azután roston sült szűzérme gombákkal halmozva, zöldsalátákkal típusjelű cuccot. Közben visszajött a lány, aki valahol kint volt valamerre, de ő volt a felszolgáló az én vidékemen. Ez a lány olyan szép volt, hogy elakadt a szavam. . . odajött, odahajolt, kérdezett valamit, az arcára néztem és a mondat felénél elfelejtettem, hogy mit akartam mondani, csak később jutott eszembe, hogy már nem is lélegzem. . . egyébként kedves volt, de egy kicsikét kimért, mesterkélt volt ez a kedvesség, nem őszinte tőről fakadt, azért talán nem ötös a kiszolgálás. Mert egyébként minden rendben volt, a leves is, a második is, az ára is, a végén ittam egy limonádét, na még az is rendben volt. Szóval, nem rendeltetésszerűen használtam a cukrászdát, de nem is bántam meg.

. . az utolsó kettő elveszítette a becsületét a legújabb kor sodrásában, maradt az 1848-as pesti forradalom, a többi meg ki a kukába. De ez a mementó még áll itt, igaz, már félig benőtte a növényzet, takarásban van innen-onnan, rámászik az enyészet. Olyan kőoszlop ez, aminek a haját fújja a szél. Most akkor itt áll elárvulva és valamit szimbolizál csendesen tovább.

az eredeti hitű lakók meg kapnak valahol egy kisebb fészert, hogy folytassák ott. És itt is így van. A zsinagóga itt éppen városi galéria lett, ahol hiába döngettem kaput, csak be volt zárva így is, a zsidó imaház, emlékkiállítás, emlékkő, meg nem messze egy kisebb kuckóban kapott helyet. A holokauszt emlékkő egészen szerény, de legalább van. Megpróbáltam a telefonszám alapján a kiálltást valahogy megközelíteni, de a "vonal" túlsó végén csak valami végzetes köhögés, krákogás volt a hang, és valaki belemorgott, hogy csak nem képzelem, hogy ő ilyen állapotban kinyitja nekem az emlékházat? Aztán kiíródott a telefonomra, hogy "törölt hívás". Hát így. Még elnézegettem picit az emlékkövet, aztán bevetettem magamat Szolnok kihalt vadonjába.