Na, mindegy is, nézem a kínálatot, marhamód kihagytam a kecskelevest, pedig később olvastam a neten, hogy az milyen jó, csak annyit kértem, hogy valami afrikai ízű afrikai legyen, aztán hadd szóljon! Miután olyan nagyon sokszor nem eszem afrikai kaját, így persze akármivel meg lehet engem etetni ebben témában, de nem is baj, mert jó volt! Közben benyomtak valami afrikai zenét is a zenegépbe, hogy autentikus legyen a hangulat, meg megjött még egy afrikai srác is, szóval, ritmusra ettünk, de ez így rendben is volt. Nem drága a hely, csak nem lehet kártyával fizetni. Ezért megmutatták, hová bandukolhatok ki, milyen automatához, aztán pénzt is váltottam, fizettem is, jól is laktam, meg jól is éreztem magam.

De aztán amikor rátaláltam, bementem, és rögtön a küszöbön földbe is gyökerezett a lábam, egy Gryllus Dorkára meglehetősen hasonlító, csodaszép, nagy fekete szemű indiai lány fogadott, és elbűvölően kedves volt. Magyarul nem igazán ért, ezért az ilyenkor szokásos, főleg angol kifejezéseket használó nemzetköziségben adtam el magam, ezen a "turistanyelven" a legtöbb ember kitűnően elboldogul. Kicsi a választék, alig pár edénnyi a pult, konyha nincs, nem is itt főznek, itt még csak egy csap sincs, ahogy láttam, amivel mosogatni lehetne. Kicsit olyan félig berendezett a hely, egy falipolcon lehet enni, két rozzant szék volt mellette, ennyi az egész berendezés. Mégis kedvet kaptam, kértem ezt is, azt is, közben csacsogtunk, fecsegtünk, azután megjött a fiú is, aki szintén nagyon rokonszenves ember, vele is hasonlóképpen jól megértettük egymást, a lányról sajnos nem csinálhattam képet, pedig nagyon szerettem volna, de azt mondta, nem lehet, ő nem itt dolgozik, hanem valahol máshol, egy sokkal előkelőbb helyen. Na, de mindegy is, lényeg, hogy az otthonomhoz egészen közel egy ilyen kis izgalmaz indiai ízlelőhelyet találtam! Még egy konkrétum: a csirkedarabok nagyobbak egy falatnál, de kés nem akadt a boltban, még műanyag sem. Hogy egyem ezt, mivel? Egy maszatos, csontos csirkedarab. . . hát, Indiában kézzel eszik. Na jó, de koszos a kezem, itt meg még csak meg sem moshatom. Kerestünk, kutattunk, nem volt semmi hasznos. . . hát, fogjam meg szalvétával. . . hmmm. . . a szaftos csirkét. . . na, erre készülj azért. De minden megoldható.

Ettem egy makisushit, persze lehet, hogy ők másképp hívják, meg valami pálcára szúrt omlett-szerűséget, amit elég sós levesben szolgáltak fel. Különleges élmény volt, nekem összesítésben megér 4 pontot.

495 ft volt, ami rendkívül kedvező árfekvés, főleg, ha hozzátesszük, hogy a sör kifejezetten finom, trendi kifejezéssel élve „morish”, azaz kívánod a következő korsót. Van barna és meggyes is, azok engem nem érdekeltek. De a világosból még fogok venni, ha arra járok.

. . viszont megéri várni! :)

A wellness részleg elég nagy, két élmény medence is van, különösen tetszett az infrakabin, ahol egyszerre 10-en elfértek kényelmesen. A reggeli választéka nagyon gazdag, sajnos a vacsoráról már ugyanez nem mondható el. Ami nagyon tetszett, hogy a személyzet bekészített egy üveg pezsgőt üdvözlőkártyával, mivel épp a születésnapomat ünnepeltük itt a párommal :) nagyon jól esett a figyelmességük.

Az étterem kellemes,az ételek finomak,a választék pont elég! A személyzet figyelmes,igaz egy felszolgáló hölgy kellemetlenkedett az asztaloknál,beszólt a vendégeknek,ami kissé kényelmetlen volt,mivel mások is hallották! A fürdőbe átjárás kényelmes,tiszta! Sajnos a medencékre nem tudok jót mondani,sejtelmes állagú uszadékokkal volt tele,ami néhány embert el rettentett,és hamar el is hagyták a medencét! Kérdésünkre a válasz nem volt kielégítő! Ezért én is szívesen használtam volna a Wellness részleget,de ez sajnos nincs benne az árban! A kiegészítő jegy pedig drága ahhoz,hogy fél órát használjuk!

A másnap délutáni terepjárós szőlőhegyi túra és sok érdekességet, látnivalót és "böngészési" lehetőséget biztosított. A Belvárosi séta a rendezett épületekkel, utcákkal, kötelezően meglátogatott pincékkel, borkostolással kellemes élményt nyújtott. Nem előszőr jártunk a városban, de biztos vagyok benne, hogy nem is utóljára.