Böngéssz a legfrissebb értékelések között!

Életmódjuk a kornak megfelelő, akárcsak a miénk. Aztán most hol vannak? A föld alatt, csontokban, régészeti parkokban, vagy bennünk összekeveredve. A Föld népei élhetnének együtt is békében, együttműködésben, de van mindig mindenhol viszálynak istene, aki külön népeket csinál csinál a kezdetben egy és egészből, külön nyelvet, külön vallásokat, és tulajdonképpen minden nép nacionalistái kártékony elmebetegek. De velünk élnek, köztünk vannak, és valami hazafiasakat rikoltoznak meg kardokat lengetnek örökké. Hát nézzük meg az ősök békés maradványait. Nem igazán sikerült. Ez volt az egyik főtervem, Háromszor mentem el megnézni, megpróbálni, sohasem volt nyitva. Sima, hivatalos nyitvatartási időben semmi információ, telefonszám, a környéken egy élő ember sem. Csak halott szarmaták. Vesszőből font palánk veszi körül a helyet, körbejártam,, kukucskáltam ahol csak be lehetett kuksizni, hát így jártam. Ezért aztán sánta értékelés ez, de legalább valami információ-értéke van.

Nem tudom, lehet, hogy miatta lettem biológiatanár. Nem a C-vitamin kivonása nyűgözött le, hanem a Szent-Györgyi-Krebs-ciklus, más néven citromsav-ciklus. Akkor értettem meg az élet egységét, mitológiákon túl. Hogy ez minden élőlényben ugyanúgy működik, hogy az energia útja, annak kibontása micsoda mesebeli felfedezés. Amikor még valami tekintélyes fazon voltam és Szegedre jöttem valami iskolába arcoskodni, akkor elvezettek egy helyiségbe, ami nem volt nyilvános akkor, és megmutatták, hol dolgozott Szent-Györgyi Albert. Nekem ez olyan áhítat volt, mint egy katedrális. Na. és ez a szobor. . . tudósok, valódi irodalmárok szobrait, emlékét mélyen tudom tisztelni, ellentétben a királyokkal, grófokkal, és más pernahajderekkel. A tudós jön le a lépcsőn, az egyetem lépcsőjén, a Dugonics téren. Derűs, laza, vidám, talán neki is tavasz van, megy, megpihen, vagy tovább dolgozik az agya, az ilyen embereknek biztos. . . szóval, nagy dolog ez nagyon, elácsorogni itt és nézni meg gondolkodni.

Piactéri étteremre, ahol természetesen senki nem volt rajtam kívül, csak a nagyon kedves hölgy a pult mögött. Mondhatnám, baráti beszélgetésbe kezdtünk a településről, az étteremről, meg arról, hogy hol és mik vannak egyáltalán a környéken, és mit mászkálok én itt, de végül itt nem ettem semmit, talán ebéd után voltam, csupán inni kértem, néhány kisüveg körtelé nagyon jólesett a nagy izgalmak után. Így, benyomás alapján, vonzónak, barátságosnak, szerethetőnek tűnik a hely. Ne kerüljétek el, érdemes kipróbálni!