ádica adatlapja

Az étteremben sok finomság fogadott, válogathattunk a sok finomságok közül. A wellnessrész is kellemes volt, még kinti medence is volt, kellemes környezetben. Sok kisgyermekes család pihent itt, s ahogy láttuk jól érezték magukat a kicsik, s a nagyok egyaránt. Mi is ilyen emlékekkel távoztunk a hotelből.

Első nap finom süteményekkel, forralt borral, punccsal vártak minket a bárban, karácsonyfa díszítéssel a kicsiket. A szobánkban is egy szép tál sütemény fogadott minket. Az ételek különlegesek és finomak voltak. Az ünnepi műsor is tetszett, jó összeállítás volt. A szobánk elég nagy volt, kényelmes az ágy, a fürdőszoba, talán a kifogásolni valónk az lehetne, hogy nagyon messze volt az étteremtől. Idegenvezetéses városnézés is volt, külön köszönet Tündének, aki humorosan, anekdotákkal színesítve vezetett körbe minket Eger belvárosán. A wellnessben is megfordultunk minden nap, jól esett, törölköző és lepedő biztosítva volt. Összességében jól éreztük magunkat, s még ingyenes transzfert is biztosítottak számunkra az elutazáskor. Köszönjük a hotel személyzetének ezt a szép karácsonyt.

Nem bántuk meg, hogy mi is betértünk ide, s legközelebb az ételválasztékot is leteszteljük.

A szürkemarha burger sem igazán ízlett meg kell mondjam, jellegtelen íz, még jó hogy nem volt nagy adag. Az árak nem voltak viszont kicsit, nem valószínű, hogy ide fogok járni, s ez lesz a törzshelyem ha egy jó burgerre vágyom. Az hogy az asztalon van egy képernyő, onnan rendelhetek, s fizethetek, számomra az önkiszolgáló jelleget adta. Nincs hangulata az egésznek, nem is tartózkodtunk itt sokáig, örültünk, hogy kimehettünk innen. Inkább egy hagyományos étterembe, hangulatos kiskocsmába, büfébe fogunk menni beszélgetni legközelebb, mi úgy döntöttünk.

Már a belépéskor jólesően néztünk be a terembe, szépen díszített falak, polcok, asztalok. Retro dolgok mindenfele, kukták, kávéfőzők, tejes-bödön, rádiók, ízléses, szép függönyök, terítők, padok. Alig helyezkedtünk el, már hozták is a gőzölgő, illatos és finom húslevest! Láthatóan mindenkinek ízlett. Aztán a hentestokány következett, jó egy adag volt, s finom, puha, ízletes, ahogy a nagy könyvben meg van írva. Voltak akik még egy kis desszertet is kértek, s az is ott volt pillanatok alatt, mint a sör, a vörösbor, vagy a kávé. Jelesre vizsgáztak! Ha erre hoz a sors minket újra, biztosan be fogunk térni ide, a Puskás étterembe Fertőrákoson!

A várakozás alatt elolvashattuk az árakat, s még fel is ocsúdhattunk, mire sorra kerültünk. Nyugdíjas jegy nincs a wellnessbe, vedd meg magyar kisnyugdíjas a 4200 forintos napijegyet. Ha már idejöttél! Hát nem a mi pénztárcánkhoz van méretezve az biztos. Egy életem, egy halálom, gyerünk be! Fel a lifttel az öltözőbe, le a medencéhez, kanyar balra, kanyar jobbra, de hol a feljárat a wellnessbe? Többszöri nekifutás után sikerült megtalálni! Mennyivel egyszerűbb lenne egy két táblát kitenni? No végül eljutottunk az áhított kilátáshoz a Dunára, s gyönyörködhettünk a csodás budapesti tájban, a hajóforgalomban, miközben a napsütést is élvezhettük a Rudas tetején a kellemes meleg gyógyvízben ülve. Mikor beteltünk a látvánnyal, a belső medencéket is végigjártuk, úsztunk is egy jót, s kellemesen elfáradva jöttünk el a régi, patinás gyógyfürdőből. Hogy megyünk-e majd újra? Talány.

Mi a barátnőmmel észre sem vettük az idő múlását, eszegettünk-iszogattunk, s jót beszélgettünk a kellemes környezetben. A svéd húsgolyót ettük, finom volt, meleg volt, a barna-mártás és az áfonya nagyon passzolt hozzá. Gyorsan szolgálnak ki minket, a pénztáros is érti a dolgát, mi meg szeretünk idejárni.

A hotelhez érkezéskor átbukdácsoltunk az építési buckákon, cementes zsákok és kövek között a bőröndökkel, beléptünk a bárba. Hol a recepció? Valahol ott hátul, nem kapták még meg a molinót- mondta a kis hölgy. Igyekeztek mindent megtenni értünk, nem rajtuk múlott a keserűségünk. Megkaptuk a szobakártyákat, s jött a további meglepetés. Retro stílusú szoba, pici szekrénnyel, egy szék a szobában, s üres fürdőszoba! 4 csillagnál mi azt szoktuk meg, hogy piperecikkekkel fel van szerelve a fürdőszoba. Itt nem volt semmi piperecikk, se fogmosópohár, s még a beígért fürdőköntös sem. Igaz egy akasztó sem volt sehol, ahova felakaszthatták volna. Egy törölköző tartó sem volt, hova tegyük a vizes kéztörlőt kedves tervező? TV volt ugyan a falon, de csatornakiosztás nem. Időnkből kitelik ugye végignézegetni a csatornákat? Telefon is volt, de azt nem tudtuk meg telefonszámok hiányában, hogy a recepciót melyik számon érhetjük el. A matrac jó volt, de a paplan nehéz, valami régiség, a párna meg kő kemény. A kicsi huzatba beletömve egy nagypárna! Pihenjetek így-gondolták. No, kiülünk az erkélyre pihenni gondoltuk. Persze, csak a kertben a munkások még dolgoztak a járda befejezésén, a kertészek a virágágyások szépítésén, jöttek-mentek a traktorok, s az utasítások jobbról-balra. Azok az fém erkélyek számunkra borzasztóak voltak, lehet maradiak vagyunk, nem méltó szerintünk egy 4 csillagos szálláshelyhez. Vagy ez a jövő? Szomorú. A szomszédos uszodába jó volt átmenni, kikapcsolódni, de szinte minden nap kellett az ajtónyitó kártyát cseréltetni, programoztatni. Wifi nem volt sosem, a recepciós hölgyek is panaszkodtak, hogy a szerelő jött, jön, de nem tudnak emailokat küldeni ők sem. Bankkártyás fizetés nem volt lehetséges, nem kapták meg még a terminált mondták sajnálkozva a recepciós hölgyek. No valami jót is írjak: minden nap volt finom fagyi az étteremben. Azért a fagyiért meg nem fogunk odamenni többet.