Ugor adatlapja

Ez még ezer másik falura ugyanígy igaz is kehet. De Pálinkás Norbert tervező és Molnár Sándor kőfaragó megcsinálta, itt van.

Ez azért lényeges szám és szimbolikus érték, mert a gettó 0,3 négyzetkilométernyi területére összesen 70 ezer embert zsúfoltak össze, ami annyit tesz, hogy fejenként 4 négyzetméter juthatott egyetlen főre. Ennyi, mint ez a kő. Évekig. Ez számomra felfoghatatlan. Tízezren haltak meg itt ezalatt, és a felszabadításkor is találtak még 3000 temetetlen hullát. Ezek csak adatok meg számok, de felfoghatatlan. És persze mindezt nem kannibál óceániai törzsek csinálták, hanem un. európai fehér "keresztény" emberek tették, nézték, tűrték. Ez is felfoghatatlan. Hát, ha erre járok, azért úgy elgondolkodom ezen. Döbbenetes a történelmünk.

Kijöttem a Dabronc melletti Ötvösön a Széchenyi kastélyból, és rögtön keresni kezdtem a Szegedy kúriát, meg is kérdeztem egy komát a helyszínen, hogy hol tudja, de semmit nem tudott róla. Közben ott álltunk tőle 50 méterre. Egyébként jól látszik az útról, az az országút-féle választja el a kastélyt a kúriától. Egy ismerősöm szerint, aki elsőrangú kastély- és kúria-szakértő, ez az ország egyetlen megmaradt copf stílusú kúriája. Ezt úgy erősen vitatnám, mert rákerestem a neten és elég sok kúriára rámondjuk, hogy cop stílusban épült. Egyébként a frontoldalán eléggé le van vágva a magas gaz, viszont combig ér a csalán, de hál'Istennek hosszúnadrágban voltam. A ház oszlopos tornácai felé viszont brutális magasra nőtt az elvadult növényzet, az építészeti stílust így nehéz volt tanulmányozni. Hát ennyi látszik. . . ez volna hát Szegedy Róza szülőháza. Persze, hogy bementem ahová be lehetett, méltatlan az állapota, ott hal meg ez a ház meg a benne lakó történelem a szened láttára.

Behatolás után aztán felváltva volt hozzám hol kedves, barátságos, hol elutasító és ellenséges a lány. Kicsit rendetlen a beltér, a pult is, olyan kis amatőr az egész, de voltak valami sütik, vettem is egy mákos meg egy meggyes rétest helyben fogyasztásra. Nem volt egy nagy durranás, szelíden eszegettem, aztán rájöttem, hogy hopp, ez még fent sincs a kis gasztrotérképünkön, nosza, tegyük csak fel az ittjartamra! És szóltam is, hogy engedélyt kérnék, hogy egy pár fotó erejéig megemlékezzek erről a helyről. Nahát azt aztán semmiképpen! Sem ő, sem az édesapja hallani sem akar ilyenről, egyáltalán nem érdekli őket, hogy a cukrászdát ismerjék, nem hirdetnek sehol, nem is akarják, hogy bárki tudjon erről. Na, anyám, mibe nyúltam bele. . . gondoltam, tereljük el a szót, barátkozzunk. Szóval, az egy sváb falu, ahogy a környéken a többi is. . dehogy sváb! Ez szlovák! A francba megint mellé nyúltam. Próbáltam elpoénkodni, hogy na, ha már szlovákok, hát miért dekorálnak ilyen nagymagyarország térképekkel, ez egy kicsit talán üti a szlovák identitást, nem? Erre azt mondta, hogy nem tudja miért, de azt kapták valahonnan. De aztán kiderült, hogy azért árulnak itt egy könyvet a pulton 3000 forintért a helyi ősmagyarkodó csodahelyekről, amik fent vannak a hegyoldalban. De tulajdonképpen nem vesztünk össze, csak próbáltam nagyon óvatosan fűzni a mondatokat, hogy ne legyen rosszabb semmi. na, de aztán meglepetés is akadt, ami személyes kis öröm, valami kis adomány az érdekességek után kolduló vándornak, kérdeztem, hogy tud már valami látnivalóról, amit esetleg egy messziről jött nem tudhat? És erre megajándékozott a varázskulccsal, azaz kaptam egy kulcsocskát egy házhoz, ami 50-80 méterre van onnan, érzületem szerint meg a térkép szerint is az a Jurkovich-kúria, és akkor ott találok valami érdekeset. Hát akkor ezt a Jurkovich-kúria címszónál fogok kifejteni. Visszahoztam később a kulcsot és még egy utolsó próbálkozásként megkérdeztem, hogy legalább kívülről, az utcáról lefényképezhetem a cukrászdát? Szó sem lehet róla! Mert ha az édesapja megtudja, lesz itt haddelhadd. Hát ebben maradtunk. Nincs fotó. (Jelzem, a Google-térképen fent van a cukrászda, és fotókkal, természetesen. )

hát akkor legyen Kálvin Kebab, határozottan szeretném ismételni, hogy Kálvin kebab, nem Isztambul Kebab, ahogy évek óta mondjuk itt többen, az étteremre is Kálvin van írva és a blokkra is kétszer Kálvin. Nagyüzemi daráló, jön-megy a nép, páran állandóan sorba állnak az ajtóban, a térre kitett asztalok tele voltak majszolókkal, bent meg azért volt szabad hely rendesen. Én egy gyros-tálat kértem mindennel, feleségem kebab-. tálat, de gyakorlatilag ugyanazt kapta, mint én. A török srác a húsoknál a pult elején fáradt volt vagy ideges, de mindenképpen ingerült, durván rámszólt hogy ne onnan vegyek el szalvétát, hanem ott van hátul, és türelmetlenül kérdezett vissza, ha valamit mondtam. A többiekkel semmi különös nem volt, vitt tovább a futószalag mindenkit a pult előtt, tzatzikit is kértem vagy dzatzikit, ahogy tetszik, közepes élmény volt megenni mindkettónknek a vacsorát, nem maradtunk éhesek, itthon amúgy sem volt semmi, hát egynek ez is nagyon jó. A tzatziki 1000 ft, a tál étel 2900 forint, így aztán üdítőkkel itt a gyorsétkezőben is 8000 forint fölé vittük számlát.

És, hát ahogy ez ilyen helyeken történni szokott, jöttek ám a csodákról szóló legendák, a szőlőcsőszöknek Szűz Mária többször fényeskedett itt, meg egy nagy diófához is buzgón imádkoztak a hívek, ami itt állt, a kápolna helyén, és egy Mária képet is tettek rá. De a Mária-jelenések útja kifürkészhetetlen. Ennek a magasztosan zavaros sztorinak az emlékét őrzi ez a kápolna, ahonnan csodálatos kilátás nyílik a Balatonra, meg az egész medencére, nyilván azért is járt ide Mária jelenni egyet-egyet. Ma is áll két diófa a kápolna előtt, és tulajdonképpen ez a helyi kálvária-út vége, itt találod az utolsó stációt is.

Egy időszakos művészeti kiállítás volt itt, valamennyien, magyar alattvalók és udvaroncok odarohantunk lefényképezni, örülni neki, de később (azt hiszem 20-án) le is bontották, és a helye még ismeretlen. A Beatles Sárga tengeralattjáróját meg senkinek nem kell bemutatni. Szóval, addig is, amíg nem tudod, hogy hol lesz, itt van róla pár kép, nézheted ezt is.

A kerületi önkormányzat 2022-ben szavazta meg, hogy ez itt legyen, hát lett is. Karban van tartva, szép sétálóutak, kis domb, műtó, pihenőszigetek, padok, sok minden van itt. Janikovszky Éva szobrát is magába foglalja a hely, mesefigurái felfestve a nagy tűzfalra, feltűnően sok a rovarhotel, és nagyon sok madáretető is van. Igazi kis sziget a nagyvárosban. Nyilvános WC is van, ami plusz egy erény. Más dolog, hogy Janikovszky Éva személye nagyon megosztó a közvéleményben, alapvetően kommunista múltját vetik a szemére, meg azt, hogy a férje ÁVH-s nyomozótiszt volt és kínzásokban is részt vett. Másik oldalon meg J. Éva számtalan ismert ifjúsági regény szerzője, irodalmár, a magyar irodalom megkerülhetetlen alakja, Nos, ebben nyilván nem kéne állást foglalni, a horthysta rendszerben majdnem mindenki horthysta volt, a szocializmusban meg majdnem mindenki azt a rendszert szolgálta, a rendszerváltáskor meg majdnem mindenki megint jobboldali, vallásos stb. emberré vált. Aztán ezt mindig mindenkinek a szemére hányják. Na, de itt a park, pihenésre, gondolkodásra, kikapcsolódásra alkalmas hely.