Ugor adatlapja

Két vidám lány volt a pultban, szívesen voltak kedvesek, és már ez megdobta két ponttal a hangulatot meg még a bogyós lé ízét is. Megbeszéltük a szívószállal való pohárszurkálásos kudarcomat, a leány felajánlotta, hogy ok, akkor majd ő elköveti a kegyelemdöfést. Nézem, nézem a számláimat, a Bonboncha háromdecise többe kerül, mint a Bubu fél literje. Azért ez mégis valami! Mindenféle színes bogyókák kerültek a poharamba, egyből elkezdtem gügyögni, hogy autentikus legyek, a lánynak nem sikerült elsőre a beszúrás, de másodikra igen, azt mondják, ez a bőrszerű pohárlefedés valami ázsiai előírás. És azért van itt is. Meg voltak még a pulton poharas félkész levesek is, na, az sokkal drágább volt annál, mintha ugyanezt a közértbe vennéd, és azt mondták, régebben sushi is volt, de nem vették a járókelők, hát abbamaradt. Közben jól elszórakoztam a bogyók levadászásával és zajos kiszippantásával.

A város centruma táján található egy nagyobb épületkomplexumban a festőművész nevével jelzett ház, több szinten helyezkedik el a kiállítótér. Lépcsőn le az alagsorba, és ott vannak a Thorma képek, ismertek és nem annyira ismertek, kinek mennyire, de az óriási "Aradi vértanúk"-kat gondolom, mindenki látta már valahol valamilyen formában. A hatalmas történelmi témájú képek mellett portrékat, aktokat, életképeket is találhatunk, nekem is (másnak is) nagyon tetszett a női portré rózsákkal, hát ezt akármeddig elnézegetné az ember. Szépen van megvilágítva a képtár, nem zavaróak a fények, a színek. A képeket elhagyva az emeleten numizmatikai kiállítás is van, na nem túl széleskörű, de azért mégis. Meg hát a helytörténet, néprajz, meg egy kis régészet teszi teljesebbé az élményt. Láthatóan időszakos kiállítás is van, erről nincs mit írni, mert akkor más lesz, amikor majd te odamész. Egy ilyen múzeumot nem kell ajánlani, ajánlja az önmagát.

A szocializmus vadul katonáskodott, a legtöbb srác ezért az idétlenségért áldozott - a többség egyáltalán nem önként - a fiatal életéből két évet (mondjuk én is), aztán azok, akik Halasra kerültek, kemény tüzérek lettek és ágyúval lövöldöztek. Ez itt egy un. páncéltörő az emlékművön, a szobrot meg egy őrmester csinálta, az ezredre emlékezve. Azután vége lett a sorkatonaságnak, ezeket az ágyúkat is le lehetett adni biztos a MÉH-nek, ez az árva meg megmaradt. A tábla szerint az ezred becsülettel szolgálta a hazát. A katonák általában nem a hazát szolgálják, hanem az éppen uralkodó rezsimet. De ezek a halasi srácok sohasem szolgáltak a fronton, 1950-ben alakult az ezred, és 2001-ben meg is szűnt.

Viszont a grófot bizonyos elemek máig nem szeretik, a fóti hatalmas templom előtt (melyet szintén ő építtetett meg Ybl Miklóssal) ülő gyönyörű fehér szobrát barbárok leöntötték piros festékkel, ez az újpesti szobor sem úszta meg, ezt meg ezüst színű festékkel öntötték le, a tetteseket, egy nőt és egy férfit hál'Istennek elfogták és felelősségre is vonták. Ilyenkor aztán a szobrokat sok pénzért restaurátorok lepucolják speciális anyagokkal, hogy egy erdei tanulatlan kretén megint leöntse egy mozdulattal. Ilyen korban élünk. Bááár. . . régen is volt szoborrongálás, döntögetés. Ha kilépsz a Calavera nevű mexikói étteremből, pont ott fogod megtalálni vele szemben a gróf szobrát.

A jégkrém az más, azt persze, hogy kifizettem. Rimánkodóra fogtam a dolgot azt hiszem, kunbaba van a parkban, meg még a Kun Madonna is, hát azért jöttem, nehogy már az ország főkunbabása elbukjon a cél előtt! Persze, megszánták a vén csavargót, ott van a kunbaba a játszótér mögött, menjek csak bátran! Meg is lett. Egyébként a park azért ennél többet kínál békeidőben, nemcsak egy nagy játszótér van, de legnyilvánvalóbb a nagy tó, lehet rajta bércsónakázni, vannak kikötött csónakok, meg még a füvön is hever néhány, van a tó fölé épített kilátő, esküszöm, felmegyek, ha több időm van, mert már majdnem kezdett lemenni a nap és milyen szép ilyenkor, amúgy olyan kis rendezvény-központ benyomását is kelti, nyilván van itt esküvői fotózás is rendesen, de mivel nem tudtam kiaknázni a park teljes területét, állítólag bivalyrezervátum is van, így csak egy tétova és bűntudatos négyest adhatok erre.

De volt egy nagyon izgalmas beszélgetés meghirdetve a neten, az Ábrahám sátra rabbija és a Zsidók Jézusért közösség vezetője vitaestet tartottak, az egyik társulat nem ismeri el Jézust Istennek, a másik meg zsidó létére nagyon is Jézus-isten párti, szóval, nekem, mint lelkes outsidernek ez roppant érdekes, hogy ki miként gondolkodik erről, persze, regisztráltam azonnal és az első sorban vigyorogtam a beszélgetés alatt. Az ember ne tartsa magát távol semmitől, mert különben sötét marad, mint a lekapcsolt telihold. De nem is az előadás a lényeg, hanem a zsinagóga, ez tényleg az, egy nagyobb lakásból alakíthatták ki, áttörve a falakat, az elrendezése neológ, a padozat valami klasszikus és a női szárny faráccsal van elválasztva hagyományosan, mivel itt nincs szintkülönbség, karzat. Jó, hát a beszélgetés alatt színültig volt emberekkel, ezért aztán nem nagyon tudtam fényképet készíteni az egészről sehogy, csak pár részletet örökítettem meg, De nyitott hely ez mindenki számára, el lehet menni alkalmanként megnézni, úgy tudom. Hiszen engem is úgy fogadtak, mintha oda tartoznék.

Miért pont Chuck Norris és miért pont ott? Köztudott, hogy a Megyeri híd építésekor a minisztérium mintegy a közvélemény elé terjesztette a kérdést, lehetett ötletelni, hogy mi legyen az új híd neve. És akkor nagyon erős támogatást kapott az ébredező magyar humor oldaláról a Chuck Norris név is, egyre több lelkes támogatója akadt. Persze, a bürokraták (valami Bizottság) végül is a nagyon sótlan, fantáziátlan Megyeri híd név mellett döntöttek, hiába volt a népmozgalom. Ha ki akarsz menni megnézni, azért arra készülj, hogy a Megyeri hídon nem szabad megállni, ezerrel mennek beléd és még meg is büntetnek, ha megpróbálod, hát kimész szépen a fővárosból, Újpest felől és tartasz Dunakeszire és ott a híd alatt meg tudsz állni, van egy kis parkolóféle, aztán lépcsőn fel, és már meg is van a szobor! Hajrá! De siess, mert Chuck Norris tetőtől talpig összekötözve is kivágja magát minden bajból és elszalad!

De másra emlékszem, kellemesebb, intimebb beülősökre, boxos kis helyekre, ma ilyent kerestem egy nehéznek tűnő családi beszélgetéshez, de olyant nem találtunk, csak egy ilyen kiülős köztérit, mint ezt, ahol a közönség mászkálása közben ehetsz egy ilyen kis ketreccel körülvett karámban. Hát ez van, ezt kell most szeretni. Amúgy ehhez a hülye elrendezéshez képest tulajdonképpen igényes a hely, és ez némi ellentmondás. Két lány támasztja a ketrec bejáratát, rajtuk kell átverekedned magad, ők engednek be. De nem volt ezzel semmi hiba, letelepedtünk, egy kis falmelléki asztalkához és olasz kínálat lévén, a tészták között kezdtünk el kutakodni az étlapon. Ebből aztán némi tanakodás után Carbonara lett két példányban, meg majd limonádé is két példányban. Nem volt zavartalan a kiszolgálás, a lány kétszer is lenyomta nekünk, amolyan magas lóról, egy nagy sóhajtás keretében, jelezvén, hogy ez már nagyon nyűgös is neki, hogy milyen limonádék vannak. Mondjuk, hogy részlegesen volt kedves, vagy vendégbarát. Hát, hogy ezért az egészért mennyit fizetsz, az másik kérdés. . . vegyük azt, hogy a spagetti vagy makaróni az egy olcsó köztészta, és ha olyan helyen kéred, egy tányér húsos, sajtos, vagy paradicsomos cucc, akkor nagytányérral 500-1000 forint. Ha itt kéred, valami nagyon olaszos helyen, akkor meg kistányérral 4-5000. . . ez az élet fonákja. Így aztán volt némi illendő huzakodás, hogy ki fizessen, én voltam az erőszakosabb, és a két tányér tésztácskáért és két pohár limonádéért kifizettem vagy 12 ezer forintot, de ebben benne van a szervízdíj is. Hát ilyen ez. Most meg azért nem tudok pontos összeget mondani, mert a felsőm zsebébe tettem a blokkot, a felsőmet alaposan leettem ebéd közben a Carbonaraval, hogy most bent van a mosógépben, és benne felejtettem a blokkot is a felső zsebében. Egyébként az étel tényleg finom volt.