Ugor adatlapja

Viszont itt látsz sokféle halat, különféle, különleges lényeket, amiket talán máskor alig vagy soha. Például a gardát, ami régen olyan irtózatos tömegben élt a tóban, hogy foltokban feketéllett tőlük a hegyről nézve a víz. Óriásharcsát pihenni a csendben, kecsegéket, pontyot és sok mást is, ráadásul van egy egészen jó kis bemutatófilm, amihez le lehet ülni, és tényleg közérthető. Nem állami múzeum, olyan kedvezmények nincsenek. De szerintem érdemes rá időt szánni, hogy tudd, ezekért a lényekért mi is felelősek vagyunk, nem trópusokról hoztuk őket ide mutogatni, hanem itt élnek helyben, ők úszkálnak a lábaid mellett, ha te is úszol a vízben.

Nos, tehát nagy lelkesen dirty salmont rendeltem, lássok azt a Corvin közi vadlazacot! A kiszolgálás nem volt valami kedves, inkább semmilyen, na jó, nem udvarolni jöttem, hanem enni, Kifizettem azt a 2900 valahány forintot, aztán odaálltam a fal mellé, mint a vegyes nemzetiségű többiek, akik szintén az étel elkészültére vártak. Kb. 12 és fél 1 között volt ez, azaz főidőben. Aztán egyszer csak nekem is kiszóltak, hogy lehet jönni, vinni. . . keringtem egy darabig tálcával a kezemben, egyszer meg is pillantottam egy szabad asztalt, de egy dagadt lány egy tálca kalóriával két méterre beelőzött és kajánul nézett rám. Aztán találtam egy nagy asztalt egyszál székkel, gyorsan megszámoltam magam, egyedül voltam, tehát le is ültem. A dirty salmon meg egy kicsit savanyú volt, azaz savanyúbb a kelleténél. De megettem, csak nem volt ez annyira örömebéd. Talán majd máskor.

Több mint 150 éven keresztül működött az intézmény, falában 1748-as téglákat is találtak. Sok legenda szólt a Kékgolyóról, egyesek római eredetűnek vélték, mások török ágyúgolyóról tudtak, de a legvalószínűbb, hogy a hajdani németalföldi szokás szerint az italkimérési jogra utal. Ma pedig a betegek és látogatók sorjáznak el itt mellette, akik az onkológiai intézetbe mennek, vagy onnan jönnek éppen.

Akkor egy kis tudnivaló: a Google térképe rossz helyre teszi a jelölőt, ezt már mások is írták többen máshol, tehát nem érdemes szolgaian követni a telefon utasításait, nagyon becsapós, ott mész el mellette, látod is, hogy ott van, de nem tudod, hogyan menj át a köztetek levő bozótos völgyön. Nem ez a megoldás, hanem az, hogy nem követni az aszfaltos útról a forduljjobbrát, hanem tovább menni, és egyszer csak hopp, ott a tábla, hogy templomrom 2000 méter arra. És akkor tényleg arra. Ha ügyes vagy, autóval majdnem a romig eljutsz. Szóval, valamikor volt itt egy ősi falu (Hetye), meg aztán a török idők is voltak, és ezt a matuzsálem templomot most "törökhagyás" néven emlegetik, hát, így hagyta a török. Körülötte kukoricaföldek vannak, Láttam egy látogató képét, kb, egy hónappal előttünk járt ott, simára szépen le volt gazolva a torony környéke, most meg egy élő védfal, embermagas tüskés bozót veszi körül. Na, de ez nem fog ki az aktív turistán, csak beverekedtem magam a torony belsejébe, persze. Verekedje be magát más is! Jó program felfedezni egy ilyen helyet!

Álltunk a tűző napon ebben a sokat magasztalt szentélyben, és vártuk az ostyáhozjutást. Aztán, miután jó sokan használták folyamatosan a pult mellett lévő mellékhelyiséget, végre odajutottunk az oltár elé, én egy négygombócos poharat kértem, ha már ennyit vártam a felmagasztalásra, ezek rendre gyümölcsök voltak, mangó, sárgadinnye, ribizli, bodza, nejem a kedvenc pisztáciájára repült rá, szóval, némileg megszenvedtünk érte, de megérte! ! De mikor jövünk ide megint?

Aztán van ez a galamb-dolog, szelíd és fehér, csőrében egy olajág van, és igen szívhezszóló, aztán van ember, aki egyszerre mindkettő, attól függ, hol is van éppen. Ez a "béke" meg inkább egy indián totemoszlop csúcsdísze, a művész szerint vagy éppen leszáll, vagy fel, attól függ, honnan akarod nézni, de ráadásul politikusok meg világrendszerek közötti párbeszéd jelképe is, az egyik kockájában van "Paix" meg "Béke" felirat is, eredetileg Kádár János és François Mitterrand aláírásával, így hát véget is ért az 1983-as felállításával az örökös francia-magyar háború. Erre biztos van, aki azt mondaná, hogy "nekem nem jött át". Hát nekem sem. De a szándék, a béke az jó irány, bizony!

Ha letérünk az útról, elég nehéz lesz a szembejövő autókkal megküzdeni, nem olyan széles erdei út ez, meg parkolót találni sem mindig egyszerű. De azért akad. Most, hogy átfedte egymást a Pünkösd és a gyereknap, elég sok nyaraló, hétvégéző család döngött arrafelé, számtalan gyerekkel. Miután rengeteg állat van a farmon, lótól a kecskéken át a nyulakig, népszerű erdei tombolda ez ilyenkor, foci, frizbi, függőágyak mindenfelé, mi meg csak enni gondoltuk, hogy beugrunk ide. Ebből aztán az lett, hogy némi sorbanállás után palóclevest kértem, nejem valami mangalicával töltött tortillát, én meg ráadásképpen egy nagyadag mangalicasültet. Szépen le is telepedtünk egy fatuskóhoz, szerencsére, vagyis őrangyalom bökdösésére éppen felnéztem amikor egy kis süldőgyerek a labdáját nagy ívben a levesemre irányította, és kezemmel fel tudtam fogni a csapást. De más veszély nem volt, nagyon hangulatos, szerethető közeg ez, közvetlen, nagyon jól főznek, és van egy ajándékbolt, vagyis termékbolt is, oda csak egyenként szabad bemenni, addig várakozni kell. Viszont az egyetlen kézmosási lehetőség is ez a terepen, úgy hogy az élénk felháborodás ellenére bementem kezet mosni evés előtt, mert én meg ilyen vagyok, A szabadtéri konyhán három-négy asszony dolgozik, fizetsz egy nagyot, bemondod a nevedet, aztán elmész lődörögni, és egyszer csak hallod ám, hogy valahol ordítják a neved. Akkor célszerű odaügetni hamar. Egyébként gyönyörű a hely, pihenj, fetreng a fűben, hintázz a hintaágyakban és érezd jól magad! A mangalicasült nagyon finom volt! De a leves is!

Gézát például ma tettem fel a tihanyi panoptikumba, ott egy kicsit olyan, mint egy barlangi muzsik, Verőcén a lovasszobrán meg inkább jeles műlovar, itt meg a (Rezső, Szenes Iván stb. ) téren leginkább valami kínai vándorkereskedő, zászlóval. de láttam már ábrázolni lekonyuló bajusszal, felfelé pödörttel, meg még fejszével is. Na, de hát itt áll, srégen szembe a Magyarok Nagyasszonya templommal, akiről ugyan a sztyeppéken még lövésük sem volt a nomádoknak, de utólag kiderült, hogy hát mégis az lesz a magyarok legfőbb királynéja, meg mindenese, de hát attól függ, mit (vagy kit) fúj ide éppen a történelem szele. Mesélnek a szobrok, és az alkotók.