Ugor adatlapja

No, fel is kerestük, kintről is csodás, és bizakodva a bejárathoz vonultunk. Láttam ám, hogy az úton szedi a lábát nagyon a nyomunkban egy nagy feketeköpönyeges denevér, a plébános úr maga, Nagy szívélyeséggel üdvözöltük egymást, ő a szőnyegre állt és hosszan fohászkodott, majd pár lépés múlva letérdelt és úgy folytatta. A tibeti önsanyargató zarándokok teszik, hogy pár lépésenként hasravetik magukat, majd mennek tovább. Kivártuk hát a szertartás végét. Aztán kaptunk egy eléggé bizarr idegenvezetést, először Szent Mórról, aki nálunk Móric lett, ahogy Karl Friedrich May is May Károly, szóval a szerecsen lovag legendáját kissé kiszínezte a papember, röviden: Tébánál kezdődik, szerzetesek és remeték éltek valahol az egyiptomi sivatagban, azokat fogdosták össze a rómaiak, belőlük szervezték a tébai légiót, de azok aztán nem voltak hajlandóak keresztényekre kardot emelni Svájcban. És nem keresztényekre meg igen? - kérdeztem döbbenten. Persze, hiszen katona volt! - korholt a provokációért a papember. Hűű, itt aztán szerteágaztunk, megtudtuk, hogy a keresztényeket soha senkik nem üldözték és nem is üldözik, csak kizárólag a gaz zsidók. (? ? ) Próbáltam történelmi példákat hozni, hasztalan, Felmondtuk egymásnak pár szent és mártír történetét, csak, hogy csillogtassuk tudásunkat. A koma most emberére akadt. Nem szokott máskor, megszokta, hogy bármi sületlenséget onthat a szószékről, a nyáj bután néz és bólogat. Az ország egyházfiúinak ez a működési mechanizmusuk évszázadok óta. De ez az itteni szolgálattevő felpanaszolta nekünk, hogy kevés a hívő és nem nagyon tud szót érteni az emberekkel, hiába próbálkozik. Mondjam azt, hogy nem is csodálom? Alaposan meggyönyörködtem közben a templomot, hiszen az épületek és tárgyak nem tehetnek semmiről. A szakértő látogatás végén a tisztelendő úr előásott valami egyházi szakirodalmat és a kijáratnál kéretlenül harsány dalra fakadt. Ööö. . . zavarbaejtő volt. Mit csinálsz ilyenkor? Múélvezel, feszengsz vagy elröhögöd magad? A középsőt választottam. Aztán elköszöntünk és folytattuk a napot meg az utat Isten hírével. A templom ajánlott látványosság, mindenképpen!

Megint csak a biztosra akartam törekedni, amikor a hölgyet felhívtam előre párszor, hogy biztos nyitva legyen, de ehhez nem kellett semmiféle szervezkedés, a hölgy jön és ott van, akár telefonálsz, akár nem. 20 éve! Ember, ez a drága nő 20 télen és nyáron állandóan ott van, kinyítja az ajtót, és szedi azt az igazán minimális belépőt, ami ezért a templomért semmi! Mellékesen szárított vargányát is árul üvegben, megdöbbentően tömény, érzéki gombaíze van! Na, és hát a freskók meg a fények. nem mesélem el, mindenki tapasztalja meg maga, az egyik falon vannak hosszúkás ablakok, a másikon nem, csak freskók, és a kerek ablak is fényt vet, ami a hátsó, félkörű oltárrészben van. A fény évszakonként és napszakonként vándorol, meghatározott rend szerint a freskókon. Maga a tervezés is gyönyörű, hogy valaki ezt így fundálta ki, de sétálni ebben a fényidőben maga az ajándék! Most is teljes verőfényben voltunk ott, a sugarak áttörtek a falak résein, a Nap festett, mutatott, amit csak tudott!

Szóval az egyik nemzetiség hagyományaiból átúsztunk a másik nemzetiség emlékeibe. De jók az ilyen időfeletti utazások! Ez az ódon ház is sokat mesélhetne, és hát sokat is mesélt. Élvezettel barangoltuk be a látogatásra kész, illetve a látogatók elől még elzárt részeket is, imádtam a konyhát, a szobát, a kamrát, mindent, amit szabad volt megnézni, ez nem egy kicsike parasztház. , hanem módos gazda otthona lehetett inkább, tele tárgyi emlékekkel. Volt, ami már máshonnan visszaköszönt. Van néhány kép, amit szinte az ország összes parasztházába, tájházába meg lehet találni, amikor Mária eteti meg eregeti a galambokat a kisdeddel, ez színesben és matt egyszínűben is széltében-hosszában népszerű, meg az a formáció, amikor Krisztus kitárja szívét. Valami félelmetes mennyiségben nyomtathatták valahol ezeket. Meg a kis szobrok a tükör előtt, hogy ugyanaz tényleg. A te múltad az ő múltjuk is. A falvédőket meg külön imádom, gyűjtöm, most is szert tettem pár új képre. Megnéztünk ólat, pajtát, fészert, pompásan telt az idő, hála ezeknek a csupaszív, lelkes nőknek, akik semmit nem kértek ellenszolgáltatásként a kalauzolásként, azt mondták, nekik öröm. A szentek köztünk élnek.

Nagyon megköszöntem, de amikor éppen arrafelé jártam, be kellett mennie a nagyvárosba, viszont meghagyta, hogy a templom nyitva lesz és úgy is történt. Csudás egy hely ez! Maga az épület már utód, itt valamikor állt egy ősi templom, aztán később egy másik és pusztult és omlott, teljesen le volt zúzva, amikor 1992-ben elkezdték felújítani. Miután a szocializmusban állatarcú fegyveres határőrök és aknazár "védte" a határt, ez a templom meg pont a határon áll, kb. 15 méterre van a faltól az államhatár, hát nem járhattak ide hívők. Valaha aktív kegyhely volt, mindenki piff-paff meggyógyult, aki hinni akart ebben, rengetegen zarándokoltak ide, de mára már megkopott a gyógyereje. Nagyon szép az épület, kívül-belül szeretem, ajánlom is mindenkinek, csupa öröm az élet, ha kirándulsz és ilyen szép helyeket látsz! Kívül van a lakott világon, magány, csend és béke a jutalmad, ha eljössz ide.

Hát ezek szerint nem. De most már talán azt is elmondhatom, hogy voltam itt minden évszakban. Télen talán először, de olyan enyhe tél van, mintha tavasz lenne. Viszont nincs nyitva hivatalosan a hely, de azért bejárható, ami bejárható. Élet is van, bárány-kecske béget, mekeg, ludak zajonganak a tóban, szóval ridegtartás is van. Kiránduló is akad, amilyen kihalt az Őrség, itt azért összpontosul a maradék ember most is, a parkoló is betelt. Nézegetjük az ikonikus házakat kívülről. Több helyről elvitték a berendezést a téli hónapokra, más helyeken meg ablakokon bekukkolva azért mégis megpillantható ez meg az. De még így is jó itt. Egy órás séta a napsütésben és máris több értelmet nyer a nap.

. . az un. kanászház mellett van a hely, egy élelmiszerbolttal támasztják egymás vállát. Becsődülve jeleztem, hogy ebédelni szeretnénk. Talán nem kis meglepetést okozott. Úgy tűnik, a létesítmény egyik fele inkább amolyan kocsmacélokat szolgál, a másik az étteremnek fenntartott. Világos, üveges terem, rendes asztalokkal. A választék korlátozott, de nem túl szűk, lehet választani. Feleségem gulyáslevest kért, én erőlevest tojással. . . na, és itt jön egy meglepetés: az erőleves tojással nevű fogás általában egy csésze levest jelent, egy tojássárgájával. Itt viszont egy jelentős méretű tálban volt emberes folyadékmennyiség, két tojássárgájával! Csak néztem. . . és megmondom őszintén, nem is ettem meg az egészet. Egyszerűen nem volt finom erőleves ízű és nagyon sok volt. Egy sós lét kikanalazni és ennyit egyszerre, hát köszönöm, nem. Azért a felénél többet teljesítettem. Nejem szintén így járt a gulyással. Viszont mindez elképesztően olcsó volt, tegyük gyorsan hozzá! Párom bécsiszelettel folytatta, friss volt és jó, de semmi érdekes, és gombás hússzeleteket ettem krokettal, és egészen jól elvoltunk ezzel. Viszont tegyünk hozzá egy nagy piros pontot is: a ház saját készítésű káposztasalátája - azt kértünk mindketten az ajánlásra - túlzás nélkül remek volt! Hát ez az egész. A felszolgáló (tulaj? ) kedves volt, tette, amit tehetett, információval is szolgált, talán csak nem szoktak itt ebédelni emberek, vagy nem is tudom, szokatlan jelenség voltunk a helyen. Mindennek tudatában ülj be vagy ne ülj be ide, ha errejársz! A végén 8500. - forintot fizettem italokkal, mindennel együtt.

stb, falvakat találok mindenhol, de hol a fenében laktak itt egyáltalán magyarok? ). Szóval a kegyetlenség ide is elért, több hullámban. A kegyetlen magyar állam elküldte meghalni a háborúba a mindenféle nemzetiségű katonákat. Aztán emlékoszlopokat faragtattak nekik. A kegyetlen háborúkra kegyetlen megtorlás jött, nem is egy alkalommal, megint csak a soknemzetiségű lakosság kárára. A kegyetlen németeket kiverték a kegyetlen oroszok, erre a kegyetlen magyarok kitelepítették a semmiről sem tehető svábokat. Nemesmedvesen közel 300 embert, csak 10 család maradhatott. Az üres házakba máshonnan telepítettek magyar taplókat, örökös konfliktus lett a következménye. A maradék svábok disszidáltak, a betelepült taplók is elfogytak, a házak nyomát felverte a gaz. Meg a magyar történelem. Egy hajdan kitelepített család szép szívéből az keletkezett, hogy ideépíttet a határra, a falu helyére egy kis kápolnát emlékül, ezt láthatod itt. Megnyugvás, megbékélés a sorssal. Ha megdobnak kővel, visszadobod kápolnával. Szép. Két sír is van a kápolna mellett. Látogasd meg, ha arra sétálsz! És közben gondold végig mindezt!

Szóval megnéztem ezt, de mivel - véleményem szerint - az Őrségben sokkal régebbi, szebb haranglábak is vannak, csak futó barátkozás volt, a többihez képest nem tartom ezt egy kiemelkedő kirándulási célpontnak. Az viszont nagyon jó, hogy a katolikusok és a reformátusok békés együttélését szimbolizálja, nincs is nagyobb érték egy olyan piszkos világban, amikor a történelmünk zöme vallásháborúk és vallásgyilkosságok sorozata. Éljen a vallásbéke!