Ugor adatlapja

a víztorony mellett a sétatéren van egy ilyen, amiből kitör egy honvéd lent, és állítólag az oszlop tetején turul ül. . . én meg megesküdnék rá, hogy keselyű. de ki-ki döntse el maga! Itt a kép, aztán az ornitológusok majd olyan fajba teszik, amilyenbe akarják. . . (mondjuk a háborúhoz a keselyű jobban passzolna)

Nos, nem mindenkit érint vagy nem érint egyformán a művészet. Persze, velem is sokszor volt már, hogy maflán néztem egy festményt vagy egy szobrot egy múzeumban, de amikor kiderült, hogy konkrétan mit szeretett volna megmutatni a művész, egészem másképp kerekedett a szemem. Ezért kell mindig elolvasni a képek, szobrok melletti feliratokat is. Ennek a szobornak a címe pedig Baudelaire híres versére utal. Úgy már sokkal jobban érthető. Ha meg nem értené valaki, csak meglátja, akkor egy kitárt kezű női alak csipkés ruhában hanyatt esett a virágágyásban.

Odavergődök, némi séta az Ecseri úttól, de ez valami építési terület, be is van kerítve, meg olyan tilos a bemenet táblák is vannak. . . az interneten meg az van, hogy szabadon látogatható. Mi legyen? Telefon. . . egy hölgy átjön a szomszéd épületből, bevisz a főiskolára, és még mindig lehűt, hogy majd keres valami gondnokot, de az most nincs itt. De egy társalgóban találkoztunk pár vidám fazonnal, akik közül az egyik beígérte, hogy átjön velem, megmutatja, ne féljek semmit, nyugodjak meg. Jó emberek jó társasága volt ez. Nagyon derűs, kedves beszélgetés közepette bejártuk a két épületet, megtisztelhettem a kertben a sztúpát, meg a Buddha szobrokat is az emeleten, épül, gyarapodik az egész intézmény, benéztünk tantermekbe is, ahol elég sokan voltak, nagyon kellemes időtöltés volt, és bíztattak, hogy várnak máskor is.

Hát, sajnálja. szóval, nem jutottam fel. De akartam! És nem rajtam múlt. Például a margitszigeti víztornyot sem raktam fel véleményben, mert nem voltam fent, csak körbetáncoltam, lefényképeztem. Meg talán templomot sem tettem még fel, amiben nem voltam bent és nem láttam bentről is. Szóval, ez a kettős lelkiismeretfordalás mardosott, és végül úgy döntöttem, hogy kortárs ez, itt állt, amiókor először megpillantottam, akkora lehettem, mint egy körömreszelék, az életem része, amúgy ötös kenne, persze, de így, az elmaradt randi miatt most lement hármasra. Na, nem baj, majd javítunk még ezen, remélem!

Máskor meg. . . szinte semmi. A SióPlázában láttam két nyitott éttermet, de csak nem eszik már az ember egy csodaszép balatoni nyaralóhelyen egy plázában! ! Lent a parton, a Petőfi sétányon végig minden zárva volt! A hajóállomás környékén szintén. . . a Park hotel ugyanúgy. Verőfényes melegben. Végül visszakullogtam a "belvárosba" és jónéhány bezárt étterem után eljutottam megint a Fő térre, ahol aztán, belátva, hogy itt nincs nagy választási lehetőség, beültem a Bella Italiába. Pedig nem erre vágytam. Valami régire, az emlékeimhez illőre. Törtem a fejem, egyáltalán hogyan hívták ezt régen, mert itt mindig étterem volt, sőt, táncos szórakozóhely. . . Nagy, üres terasz, egy házaspár evett az egyik végén. Leültem az árnyékba, étlap, választottam egy húslevest tortellinivel, meg szicíliai oldalast parázsburgonyával. Olyan kis szolid ebédnek tűnt. És elég gyorsan meg is kaptam, nem kellett sokat várni. A húsleves nagyon finom volt! A paradicsomba sütött oldalas sem volt rossz, jól is laktam. Azután kértem egy Radebergert, de miután a fiú elismerte a keresztkérdésre, hogy aznap még senki sem ivott a csapból, óvatosan csak egy pohárral. És tényleg, csőben állt és pangott, annak ellenére, hogy hideg volt. Azért felbuzdultam, és hej, most már ivott valaki (én) belőle, kértem egy nagyobbat is, náluk 4 dl a korsó. És tényleg jobb volt. . . mondjuk, illett volna az étteremnek kiengedni előre egy pohárnyit a lefolyóba. Derűsen ücsörögtem a Fő tér sétálóit nézegetve, De aztán jött a fejtörő megint. Ettem egy ezervalahányforintos levest, meg egy négyezer valahány forintos másodikat. Ittam némi sört. Ez hogyan szökött fel 9000 forint fölé? ? Valahogy úgy, hogy van benne ilyen szervízdíj is, meg olyan szervízdíj is. . . ezzel nincs mit tenni, így kell ránézni az ételre, hogy az ára, meg a járulékos egyéb költségek, ha akarom, ha nem. . .

Láthatóan kifestették, most meg még jobban illeszkedett az őszi tájba, azért hát megemlékeztem róla is. Igazi múltból jött látványosság séta közben.

Az arc elég jellegzetes, összetéveszthetetlenül karinthys a fejforma. Ott található az ikonikus kettős platánsor alatt, a Gábor Dénes főiskola épülete mellett a parton.