Ugor adatlapja

Szondi alakja rendkívül népszerű a magyar történelemben. irodalomban és a mondakörben is, a valóságra mindig rárakódik egy kis romantika is, de a tett, ami a nevéhez fűződik, örök példaértékű lehet mindenki számára. Látogasson el mindenki a drégelyi várba is, meg a Szondi látogatóközpontba is, ha ennél többet szeretne tudni.

A politika általában sakkfiguráknak tekinti a letűnt korok hőseit, hol elnyeli őket a fiók, hol meg előkerülnek szidolozva. Történt ugyanis hogy Ferenc József 10 szobrot adományozott Budapestnek. Közülük négy, Zrínyi Miklós, Bethlen Gábor, Bocskai István és Pálffy János gróf a köröndre került. Később változott a történelem megítélése, a Habsburgok kikerültek a Hősök teréről, helyükbe átmasírozott innen Bethlen és Bocskai. Pálffyt elhajtották a manóba, jöttek helyettük újak, mások, közöttük éppen Bethlen helyére Vak Bottyán, azaz Bottyán János kuruc generális is. Őt találjuk most az egyik negyedkörön.

valamikor biztos sokat jelentett valakinek vagy valakiknek, állítólag egy épület csúcsán állt, aztán a háború után leszedték, mert, hogy nyilas, és az ronda emlékeket szül, most meg valaki rehabilitálta, újra megvalósították. Kampfl József, az alkotó nem nagyon értett az íjászathoz, a fellövő fazon a nyilat az íj külső oldalának támasztja, ami hát ugyebár. . . nem eredményez jó találatot, finoman szólva. De mit is kéne eltalálni? Az jutott eszembe, hogy akkor, ha valaki pontosan függőlegesen fellő egy nyilat, és ráadásul szélcsend is van, akkor az jó eséllyel éppen rá esik vissza. Lehet, hogy ez egy szuicid íjász. mert éppen pocsékul ment az üzlet az optikai műveknek, amikor készült. A másik verzió, hogy ez egy un. "naplövés". Az ősmagyarkodó hagyományőrzők egyik mániája, hogy recsegés-ropogásig megfeszítik az íjat, aztán kilövik az égbe, a nagy semmibe és ilyenkor talán vijjognak is. Én is gondoltam már rá, nekem is van íjam és nyilam, milyen szép lenne egy pazar naplövés, aztán fél napig káromkodva keresgélni a nyílvesszőt valami bozótosban.

Alaposan megnéztem, és hát igaz. . . meglepően széles kínállattal vár bárkit, ki se néznéd a házból, Részben pizzéria, másrészt meg egy magyaros étterem, és viszonylag jó referenciákkal. Aztán visszafelé is megálltam, a kastélyból jövet és ittam megint, és kicsit bosszankodtam, hogy miért nem itt ebédeltünk. . .

Szerényen kikértem két hideg körtelevet a kínálatból, meg hozzá egy kávét, azután lepakoltam magam egy üres asztalhoz, Fura szag van, az ember teljesen elszokott attól, hogy egy vendéglátóipari egységben bent dohányoznak a zárt térben. Elég idegen lehettem, mert a pultos nő kapcsolt, hogy hátha veszélyes is lehetek, elkezdett kiabálni egy síkrészeg nőnek, a nevét már nem tudom, hogy izé, izé, hagyd abba! Izé meg annyira nem volt magánál, hát nem is hagyta abba a dohányzást. Gondolom, a jelenlétem váltotta ki az aggodalmat. Aztán valahogy magához térítették, kivezették vagy mi, elbotorkált a WC-ig, én meg nem akartam olyan soká maradni. Olcsó a hely, a két üdítő s a kávé 1000 forint alatt maradt bőven, férfiak irtózatos hülyeségeket politizálnak hangosan, hiába na, konteós a vidék, de nagyon. . . oroszokról, Amerikáról, na, szóval mindenki képzelheti. Hát, felfrissültem, ittam valamit. Hogy ajánlom-e? Annyira azért nem.

éppen a település végén, ahogy nyugat felé tartunk. Nos, nem egy nagy csoda. . . van valami szándék, hogy mindenhová csináljunk idegenforgalmilag tanösvényeket, ha van látnivaló, ha nincs, de valami azért mindenhol akad. . . kérdeztem a helyieket, mert itt mennek a temetőbe is, áá, nincs itt semmi, ennyi az egész, mondták. Van néhány kődarab szanaszét, meg van egy hegyoldal, vagy domboldal, ami a kráter eredeti kőanyagát hivatott bemutatni. De nem akarok nagyon idecsábítani senkit, nincs annyi ebben az egészben. Le sem beszélnék senkit, de kőtani bemutatókat sokkal látványosabbakat is találnak máshol az érdeklődők.

Nos, úgy van, hogy minden csupa klassz, rendbe hozták, de a hidat olyan silány anyagból építették, ami nem bírja a vizet és az időjárás viszontagságait. (? ? ? ) Hallottunk már ilyen hídról? Szóval, nem lehet, ez van. Tessék szépen sétálgatni, nézelődni, de zárás előtt azért időben kipucolni a parkból. . . így hát szipogva a partról csodáltuk meg ezt a mesebeli építményt.

Szóval, kipattantam a géperejű járműből és elindultam a sétányon. Azután egyik meglepetés a másik után bukkant fel jobbra meg balra. A város sárkányos legendái elevenednek több változatban, azután például itt van a Szentvér-monda. A simlis vörös barátok lakoltak meg a ló után kötve, mikor elrabolták Báthori lányát. Látványos szobor és utcakép. Na, aztán a Báthoriak egyik őse parádésan legyőzi a sárkányt Bethlen Gábor is ott ácsorog, fenenagy buzogánnyal vagy jogarral, Pio atya is odakerült a sétányra, de hát ő mindenütt ott van, ahol csak helyet kap. A tóban (Papok rétje) meg ami viszont közben kiszáradt Isten még nagyobb dicsőségére ott van egy másik stilizált sárkány a szigeten, ami egykor még sziget volt, most már a parttal egybefüggő szárazulat, hiába van még mindig benne a mélyvíz tábla. És itt el is érkeztünk a történelmi sétány egyik végére, ami tulajdonképpen a Báthori István Múzeumig, vagy a Minorita templomig tart, ahogy tetszik. Kolodko sókereskedő meg még mindig sehol. Loholás vissza, közben szembesülés a harmadik sárkánnyal, ami éppen kitör a falból, elérem az utcát, ahol rájövök, hogy a sétány folytatódik a másik irányba, és arra sem kevésbé érdekes. Itt megvan, hogy Báthori György és Báthori Anna házasságot köt, hogy ezzel egyesítse a család somlyói és ecsedi ágait, egy jelmezes püspök szenvedő arccal áldást oszt rájuk, aztán meglesz végre a kis sókereskedő is, de még nincs vége, még mindig van, egészen a hatalmas református templomig tart a bemutatósorozat. A legkevesebb, hogy ajánlom is mindenkinek.