Ugor adatlapja

Szóval járjunk csak utána! Kapuban nagy csend fogad, teremtett lélek sehol, kihalt a táj. Csengetés? Vagy minek is, láthatóan be van ez zárva. . . Azután kijött a házból egy halk léptű, meglett korú asszony, odajött és csendesen beengedett. Mit szeretnék? Hát látni ezt a sok csodát. Nem működik most éppen itt semmi, és magyarázat is akadt, a közelmúltban tragédiák sorozata sújtotta a családot, nincs felhatalmazásom ezt részletezni, és hát ő itt maradt egyedül ezzel a mindennel, most éppen nem bír vele, de van ez, volt és lesz is, csak az útját, módját kell megtalálni! Végigsétáltuk a meghökkentően nagy területet, nem is tudom megszámolni. hányféle kemencét láttunk, soknak van sok története, eredete, működése, füstölők, péklapátok, és szemmel láthatóan, amikor itt nagyüzem van, akkor van ám minden! Sül, rotyog, serceg a jóféle! Közben talán össze is barátkoztunk kicsit a hölggyel, van közös pont: mindketten pedagógusok voltunk egykor, meg ezen kívül is van a normális embereknek számtalan mondanivalója egymáshoz. Mikor talán sokára elszakadtam onnan, megköszönvén a rám szánt türelmet, és már ültem is be az autóba, amikor kijött a ház elé és visszaintett, hogy jöjjek már vissza, vigyek legalább szőlőt, annyi van, nem kell senkinek, el fog pusztulni. . és kaptam egy nagy zacskót és egy metszőollót, hogy csak vágjak bátran, amennyit csak bírok. Szedtem egy fél zacskóval, sűrű hálálkodások közben, aztán elbúcsúztunk, de ez a szőlő annyira jó, olyan ízletes, hogy azóta cuppogva ezt eszem!

Mi, 13 éves süldők a barátommal, a nyári szünetben anyukám patronálásával életükben először lóra ültünk Náci bácsi lovardájában, 100 forint volt egy óra lovaglás, aztán az első futószáras óra után másodszor azt hazudtuk, hogy mi már tudunk ám lovagolni, ültünk már lovon, és persze azonnal kiderült, hogy az ócska hazudozás, és az öreg ordított is eleget velünk a füllentésért. Soha nem felejtem el azt a deres lovat. Később nagy lovasok lettünk mind a ketten, a barátomnak több saját lova is volt, évtizedekig hetente lovagoltunk különböző vidékeken. Ez a Náci bácsi, egykori tüzérszázados, aki harcolt a Don-kanyarban is, meg a magyar öttusa válogatott tagja volt az 1936-os berlini olimpián, 1956-ban szerepet vállalt a szabadságharcban, börtönbe is vetette a pártállami megtorlás, nos ő, ez az eleven történelem itt lakott, ebben a kastélyban 1956 és 1976 között! Emléke legyen áldott! Másik neves lakó, dr. Babocsay László a családjával szintén itt élt 1955 és 1964 között, és szintén meghurcolták 1956-os szerepvállalása miatt. Hát ilyen hely ez! Most a Somogy Természetvédelmi Szervezet központja. Az tartja fenn. Ilyen helyre minden épeszű ember kíváncsi. Megérkezünk, nézzük a kastélyt, teljesem pusztult, kihalt, csend van, a lépcsők töredeznek, vigyázni kell de csak meg kell kerülni a házat! A másik oldalon vidám az élet, gyerekek nyári tábora van éppen, a felnőttek, mint egy nevető bohém kis csapat üldögélnek, nevetgélnek, iddogálnak a ház előtt, és a legnagyobb szívélyességgel invitálnak be a kastélyba, persze, nézzünk csak körül, mászkáljunk, tegyünk csak kedvünkre! Azután még sok-sok érdekes látnivaló van ám itt, csak figyelni kell! Igazán érdekes hely ez.

És hát a töretlen vidámság, olcsó és megbízható étel, szóval olyan volt nekem, mint egy falubéli. . . Tegnap betértünk a feleségemmel, hogy kapjunk be valami a jó öreg Fannynál, régen voltunk itt. . . Hát, ez már nem ugyanaz. Se Fanny, se a férfi, akivel párban dolgoztak. Nem tudom, kije volt neki, de állandó bútordarab. Most egy idegen kínai nő ült teljesen közömbösem az egyik széken, nézett a semmibe, meg egy vadidegen, érdektelen kínai pasi a pultban, kértem tésztával csípős csirkét, nejem is tésztával az illatos-omlóst, leültünk, de ez már nem ugyanaz. Se a tészta, se hús,. se a savanyúság nem volt jó, vacak, nyers ízek, egymásra néztünk és szomorúan állapítottuk meg, hogy ide sem jövünk többet.

Gyönyörű kis vendéglátóhelyet varázsoltak belőle, nagy parkkal, árnyas fákkal, idillikus környezetben. A neten, a ház honlapján és más ajánlóhelyeken is úgy volt meghirdetve, határozottan hangsúlyozva, hogy ez egy felnőttbarát hely, a nyugalom szigete. Azután olvashatsz a tudnivalók között olyant, hogy 12 év alatti gyereket vagy háziállatot nem lehet idehozni, csak akkor, ha külön meg van beszélve és a teljes házat lefoglalták az idelátogatók na, ehhez képest a vendégek fele gyerek volt. nem is egy karonülő csecsemő. És persze kutya is volt Én ettől nem haltam meg, de nem erről volt szó. Ez tényleg nem egy gyerekbarát hely, nincs játszótér, nincs gyerekmedence, nem hiszem, hogy van gyerekmenü, elképzelni sem tudom, miért hozták ide a gyerekeket. Miután ez egy nagyobb társaság volt a gyerekeikkel együtt, mi kiszorultunk a főasztaltól és mint valami cselédszakasz, külön máshová tett asztalok mellett kaptunk vacsorát. A reggeli is érdekes volt, első nap kényelmesen lementünk enni, hát, színültig volt a reggeliző terem gyerekkel, kutyával, megraktuk a tányérkáinkat és kimentünk az udvarra az ottani asztalnál enni. És persze a legkisebb, legszerényebb szobát is kaptuk fent a padlástérben, bizonyos hiányosságokkal. A netes képeket láttam, mennyire kellemesebbek voltak más szobák. A miénk minimál volt, nincs hűtőgép, nincs asztal, nincs semmi, bőrönk a padlón, abból élsz, légkondicionáló nincs, egy kis ventilátor van. TV a közös társalgóban Mint egy zarándokszállás. Viszont nem igaz ám, hogy ez egy rossz hely! A gasztronómia az elsőosztályú, sőt, osztályon felüli! A vacsora egyszerűen pazar volt mindkét napon, választható főétellel négyfogásos vacsora, állítom, több fine dining éttermet vert minőségben, egyszerűen gyönyörűség itt enni! A reggeli is nagyon bőséges és minőségi, az épületben és ház körül több helyen van kihelyezve üdítő szörp szódával vagy vízzel, a szoba árában benne van ez is. Remek borok is vannak, nagyon élveztük a felszolgálást is, kifogástalan a személyzet minden tagja! Elég hűvös napok voltak, így nekem maradt egyedül a medence vacsora után, jókat úsztam benne, ez is nagyon pozitív dolog. Van szauna is, csak szólni kell előre. Gyönyörű kis könyvtárszoba is akad, szóval sok minden jó és szép dolog van itt egyébként, nekünk nem volt most 100%-ig szerencsénk.

Nézem. . . hát időre megyünk valahová, menü készen is van? Persze, bármikor hozza. Káposztaleves, meg sült hús is krumplival. Nejem csak levest kért, én mindkettőt. Leves átlagos, de nagyon megfelel egy hétköznapi menünek. Ízre is, mennyiségre is. A sült hús krumplival. . . nos, az ízlésemnek egy kicsit túl zsíros volt, de nem baj, mert ízletes, ehető, jól szolgálta a feladatát. Mindketten meg voltunk elégedve. A számla úgy néz ki, hogy egy üveg Cappy 550 forint, szénsavmentes Szentkirályi 300, egy napi menü 1800 (! ! ) forint, napi menü levese 600, Még egy Cappy 550. . . ez mindössze az infláció tengerében 3800 forint! ! Szívesen emlékszünk rá!

De úgy jártam, hogy a falugondnok, beengedett a katolikus templomba, majd otthagyott minden további információ nélkül. Nem is tudom, egy órát szerencsétlenkedtem, szaladtam fűhöz-fához, hogy most akkor mi van? Gondnok nincs, senki nem tudja, hogy hol a kulcs? Senki. Aztán már majdnem feladtam, amikor megpillantottam a falugondnok mikrobuszát, ordítva lestoppoltam, nagyon mérges volt, hogy ő most nem ér rám, ebédet hord ki, de azért egy kedves helyi lakos segedelmével kiveszekedtük a buszból és elárulta, hogy hol a kulcs. Azután elporzott. Érdekes helyen van a kulcs, majd meglátod! A templom nem látszik az útról, a házak mögött áll, át kell menni valamelyik házon hozzá. És éppen Gömbös Gyula szülőházán is át lehet menni, ami most lakatlan, amúgy nagyon szép, szelíden pusztul az is, régebben helytörténeti gyűjtemény volt benne. Most az enyészet. Szóval, ott, ahol mondták, megleltük a kulcsot, helyi segítőm is velem jött, és én azután beszabadultam a templomba. Hát, láss csodát! ! Egy használaton kívüli, többszáz éves templom, mind a tiéd, azt csinálsz benne, amit akarsz, de hát nyilván gyönyörködni jöttél, nem? Hát ezt nagyon élveztem, komolyan. Az egyik angyalka le van törve a szószék mellett, látszik, hogy leesett, apró darabkái mellette árulkodnak. De azok a festett kazettás karzatok! Ááá, valami gyönyörűszép! Ezzel nem lehet betelni. Ha lett volna időm, akármeddig ellehettem volna. . . de aztán egyszer csak elhagytam a területet, óvatosan visszacsempésztem a kulcsot a helyére, aztán Gömbös Gyula szülőházán át elhagytam a helyszínt. Okát nem tudnám megfejteni, hogy egy ilyent miért ne akarna valaki megnézni! Száz csodálatos dolgot ajánlottam már itt, szinte mindig eredménytelenül.

Valami "irodák" vannak rá kiírva, olvastam a neten valakinek a 2014-es tapasztalatát, akkor is irodák voltak kiírva, és azóta is talán pusztul, nem látható, hogy használnák valamire. Pedig szép a T-alakú épület, többre hivatott, csak még nem találta meg gazdáját, funkcióját. Bár, ha megtalálja, lehet, hogy onnantól kezdve nem láthatod már többé.

söréttorony van, egy Tatán, egy Újpesten, egy meg itt, Borjádon. A lényege, hogy kb. 50 métert kell esnie a forró ólomcseppnek, hogy megszilárduljon és gömbbé alakuljon. Lehet ehhez 50 méter magas tornyot építeni, de lehet így is, ahogy itt van, hogy a távolság fele a föld felett, fele meg alatta. Azaz van egy nagyon mély kútféleség, abban van a gyűjtőkosár és azt húzzák fel, hogy kiszedjék a söréteket. Ezt meg is nézheted, hogyan működik, a torony alatt van a domb oldalán egy kis vigadóféle, láthatóan vendéglátásra szakosodott, és ott meg is lehet nézni a lefelé hullás útját, meg a mély üreget is. Szóval nagyon jó hely ez akkor is, ha nem szállásnak foglalod le, hanem csak úgy idejössz szertenézni. Persze a tulaj nem lakik itt, célszerű vele előre egyeztetni.