Sárbogárd

Mostanában már nincs annyi csárda elnevezésű és jellegű vendéglátóhely az utak mentén, mint még a szocializmus idején, de azért vannak, és mi Sárbogárdon egy ilyenbe tértünk be. Éppen egy gyors eső futott végig a vidéken, ezért bent szerettünk volna leülni, de kiderült, az étterem rész éppen...

Éppen a helyi zsinagógából szédelegtünk a kánikulában a Hősök tere felé, mert ott állt az autó az árnyékban, amikor a sarkon ott termett egy fagylaltozó. Hűű, gondoltam, dehogy eszem én itt az utcán a pokolban, benyitottam... el is lettem kapva azonnal, hogy ugyan hová, mit keresek, mi van itt?...

A Chili bisztróba jó későn tértünk be, örültünk, hogy nyitva van egyáltalán, nem is számítottam arra, hogy nyitva van netán a konyha. Hát, nem is volt nyitva. Csapon két sört tartanak a Heineken portfólióból. A másik talán a Gösser volt, én Soproni Ipat ittam. Öcsém egy 0,33as citromos Gössert...