Annyit nem mondott, hogy egészségükre. . . A férjemnek szinte azonnal kihozta az egyik felszolgáló hölgy a halászlevet, azzal a felkiáltással, miszerint tolták ki a konyhán, azt mondták neki, hogy hozza ki. . . Ilyen kiszolgálással meg nem találkoztunk! Szerintem mindenhol egyszerre hozzák ki a családnak az ételt, nem pedig külön! Amíg a férjem evett, mi ketten néztük, majd fordítva. Ha a 3 főből 2 frissen sültet rendel, egy fő pedig halászlét, akkor a halászlét is akkor hozzák ki, mikor a másik kettőt. Mikor a férjem ezt szóvá tette az idősebb hölgynek, az volt a válasz, hogy tolták kifelé a konyhán. Nem is értem, mindegy. A halászlé. Már ha ezt annak lehet nevezni. . . Inkább mosogatólé! ! ! Elnézést minden mosogatólétől! A leves színe enyhén narancs színű, az én tejfölös krumplilevesem pirosabb, mint amilyen ez a lötty volt! Tehát csak a pirospaprika, a hagyma és a só hiányzott belőle! Már ránézésre látszott, hogy jó nem lehet, mivel messze járt a piros színről! És ezt szakács készítette! Döbbenet, ahogy az is, hogy ez másoknak ízlik! Na, akkor ezek az emberek ég nem ettek igazi finom halászlevet. . . Én is megkóstoltam, raktam bele erős Pistát bőven, csak azt lehetett érezni benne. Borzalmas volt! És ezt fel merik szolgálni és erre van igény. Duna mellett ilyet felszolgálni, szégyen. A masi két étel nagy átlag volt, a hal nem volt atsütve, a velő ízetlen, nem győztünk sózni. A hölgy, akinél fizettünk, nem kérdezte, ízlett-e, ahogy mindenhol szokás egyébként, de a férjem kérdés nélkül is elmondta, hogy van mit tanulnia a szakácsnak. . . A hölgy ígérte, hogy megreklamálja. Hát ezzel már sokra nem megyünk. Oké, olcsó hely, de már minden moslekit el lehet adni? ? ? Inkább fizettünk volna szívesen többet, de legyen finom az étel, már ha egyszer vendéglőbe megy az ember. Párom szerint én meg ilyen hitvány ételt sosem főztem még kezdő koromban sem! ! ! ! Szegediek vagyunk, tudjuk milyen a jó halétel, végig ettük az összes Szegedi és a bajai halaszcsárdákat is, ajánlok a szakácsnak egy tanulmányutat ezekre a helyekre.
