A hangulatos helyiségről már szinte mindent leírtak előttem, nem akarom megismételni. Bár csöndben mosolygok azon, hogy egyesek szerint a kisföldalattiból megmentett burkolat, oszlopok, lámpák, meg a Rózsa utca felirat „valódi szicíliai hangulatot árasztanak”, de bevallom, sosem jártam Szicíliában. Így én bizony a kisföldalatti hangulatát éreztem, a kockás abroszokról régi pesti kisvendéglők jutottak eszembe, a Rózsa utcáról meg maga a Rózsa utca, de az étterem így is nagyon tetszett. ;)
A mosdó az emeleten található, és az oda igyekvők fedezték fel, hogy fent a légkondi is működik. Talán praktikusabb lenne a lenti, hangulatos, vendégekkel tele teremben bekapcsolni, mint az üres emeleti részben. A pincérek nagyon kedvesek, hárman is megfordultak az asztalunknál. Barátságosak, közvetlenek valamennyien, de nem bizalmaskodók. Vega előételt keresve kissé meglepett, hogy a grillezett zöldségeket „nem szokta ajánlani” az egyik pincér hölgy. Mi ennek ellenére reszkíroztunk (? ), és mondhatom, a vacsora egyik legjobb eleme volt ez az összeállítás. A pizzaválaszték hatalmas, maguk a pizzák is jó nagyok, amolyan „kétemberesek”, méretválasztási lehetőség sajnos nincs. Így ezekből hazavitelre is maradt. Az egyéb ételek is igen nagy adagok, talán túl sok is a tészta a benne rejlő „kincsekhez” képest. Próbáltam együtt enni a pompás Linguini Luca alkotóelemeit, de bizony hamar elfogyott belőle a lazac, a zöldbab és a rák, maradt egy rakás tészta, amiből viszont a kétéves lakmározott jóízűen. Ketten is ezt az ételt választottuk, hárman pizzát ettek. Ropogós, finom, vékony alap, jól megpakolva. Mindenkinek ízlett, amit kapott, de a mennyiséggel senki sem tudott megbirkózni. Egyedül az olasz sonkával, zsályával, fehérborral sütött borjúhús fogyott el, ezt rozmaringos burgonyával kínálták. Így aztán a gusztusos desszertek kóstolására most nem került sor. Talán majd legközelebb, ha ketten beülünk EGY pizzára. :)
