Ruben Étterem Budapest

További kedvencünk a harcsapaprikás, de szokott lenni alkalmi ajánlat is, legutóbb Márton napi ajánlatok voltak, libacombbal és libahúsos töltött káposztával. A levesek közül a gulyás leves és a vargánya krémleves a favorit. Elegáns hely, de azért nem feszélyező, a pincérek kedvesek, udvariasak. A fekvése nem túl előnyös, egyrészt nem özönlenek a turisták az eldugott Magyar utcában, másrészt
nem túl szép az utca, állandóan van valamilyen építkezés.

A választott ételek finomra sikerültek, húslevest, vargánya krémlevest, harcsapaprikást sztrapacskával, és töltött káposztát ettünk. Az árszínvonal jutányosnak mondható, 2 kétfogásos vacsora sörrel alig több mint 10. 000 Ft 10 %-os szervizdíjjal. Korábbi látogatásunkkal ellentétben szépen megtelt a nem túl nagy étterem. Az egyetlen pontlevonás a hangulat kategória, ezen sajnos nehéz változtatni a nem túl előnyös fekvése miatt, egyébként remek étterem főleg magyaros, időnként újragondolt ételekkel.

Délben az olcsó menüre jóval többen jönnek. Az étlapon a hagyományos magyar konyha szerepel modern ételekkel együtt. Megfelelő időben elkészültek az ételek, és valamennyi étel - vargánya krémleves, medvehagyma krémleves, dorozsmai harcsapaprikás, sült kacsacomb és a végén somlói galuska - jól sikerült , a hagyomány mellett kis újdonságot is próbáltak hozzácsempészni. Jól éreztük magunkat, az árak elfogadhatóak, 10 % szervízdíjat felszámítanak, de ez a belvárosban általános. A folyosón az étterem által kapott díjak és dicsérő újságcikkek olvashatók. Fogunk még menni, és jó szívvel ajánljuk másoknak is.

Nem tudom, mi a jó szó, a flegma vagy a nyegle, szóval, hogyan hozod a másik ember tudomására pusztán hangsúllyal, hogy "felőlem aztán azt csinál, amit akar". Kelletlenül megmutatta a helyemet. hogy hová kell ülnöm büntetésből, ha már egyedül vagyok, én meg hát oda is ültem, ahová mutatták. Reméltem, hogy így nem vernek meg. Már kint az utcán kinéztem magamnak a kínálatból, hogy mit szeretnék, tehát azonnal mondtam is, amikor alkalmam nyílott rá, de azért elfogadtam az étlapot tanulmányozásra. Rendelésem pedig a népiesen romantikus parasztnénje tyúkhúslevese volt, azután a nyúlpaprikást preferáltam, miután a készételek között volt, és gondoltam, így nem okozok annyi gondot. Fura hely ez, az emeleten van a konyha, én meg a földszinten kaptam helyet, tehát le és fel kellett mászkálni a pincérnek a kajákkal, de, gondolom, már bekötött szemmel is tudja ugyanezt. De a leves nagyon jó volt! Rögtön feledtette a problémáimat, olyan íze volt, főleg a levének, sűrű, esszenciális anyag, mint a régi parasztkonyhákon, tényleg! Nyulam a másodikra. . . . nos, ezen mélyen elgondolkodtam, de nem hoztam szóba. Az étlapon nyúlpaprikás van, én szóban nyúlpaprikást kértem, a valóságban meg nyulat kaptam vadasan. De nem baj! Mert nagyon jó íze volt, gombás körettel, gombóccal, kifejezetten ízletes ebéd! Még egy narancs üdítőt is ittam illedelmesen, közben figyeltem, hogy milyen sokan dolgoznak itt, legalább 5-6 embert láttam ki-be járkálni a hivatali helységekből/be, mindenki lazán beszélgetett, évődött egymással, én voltam csak itt testidegen kisebbség. És láttam közöttük egy szőke fiatalembert, az mosolygott is, és elvitt valami edényt az asztalomról és akkor is kedves volt és mosolygott. Szóval ilyen is van. Azután később bejött egy középkorú pár is, őket is szigorúan helyreültették, és akkor már nem voltam annyira egyedül. Jó itt az étel, a számlában 12% felszolgálási díj van, így összesen 10145 forintot fizettem.

(A mellékhelyiségen lenne még mit takarítani, de én azzal mindig nagyon kritikus vagyok. )

A naponta változó 3 fogás (leves, húsos főétel, desszert) 890 Ft-ba kerül, amelyre 10% kötelező szervizdíjat számolnak fel, de összességében így is 980 Ft a számla végösszege. A menü mellé bizonyos vendégeknek automatikusan, másoknak kérésre hoznak egy pohár vizet is. Az étterem tömve volt, egymásnak adták a kilincset a vendégek hétköznap ebédidőben, ami igazán nem meglepő. Jelentős számban jöttek külföldiek is, főleg a fiatal korosztályból. A személyzet rohanós, kissé gépies, nagyüzemi hangulata van az egész működésnek, pedig maga az étterem igényes, elegáns. Valószínűleg este más lehet egy kicsit a hangulata. A fogások nem nagyon, a leves csészényi, a főétel zóna adag, a süti 1 szelet, de a 3 fogás összességében elegendő, nem maradtunk éhesen. Bankkártyával lehet fizetni.

Pontosan az a színvonal, amelyben egy vasárnapi, ünnepi ebédet szívesen elkölt az ember, és még nem feszélyezi a procc. A fogadtatásunk nagyon kedvesen történt, asztalt is kaptunk néhány percen belül lenn a földszinten, nem kellett felmenni a galériára, ami nekem nehéz lett volna. Amíg elkészült az asztalunk, addig levettük a kabátunkat. Igyekeztünk a már ott lévő kabáthalomnál valahogy helyet találni, mert mindössze néhány fogasnyi az erre szolgáló szűkös lehetőség. Utoljára egyetemi klubokban láttunk ilyet, az pedig már jó régen volt. Az italaink gyorsan és kellő hőmérsékletűen érkeztek, kellemes meglepetést okozva azzal, hogy a Soproni IPA Óvatos duhaj sör mennyivel jobb, mint az alapváltozat. Igaz, ennyivel drágább is. Úgy egyébként nem igazán dicsérném a sörkínálatukat. A páromnak nem ebéd az ebéd leves nélkül, rendelt hát egy csésze Szegedi tüzes marhagulyás levest. Nem volt tüzes, vagyis nem volt csípős, és egyébként is, szerinte semmi különös, csak a szokásos volt. Szokásosan állt például a tetején a vastag zsírréteg. A főételekkel sem jártunk jobban. Az XXL méretben kínált bécsi szeletről csak az árából és kérdésre derült ki, hogy sertéshúsból készül és nem borjúból, az étlap nem jelezte ezt. Ez is a szokásos magyar éttermi módon készült: 2/3 milliméteres vékonyságúra, értsd agyonklopfolva az egyébként is száraz sertéshús, vastag, száraz házi morzsában szárazra sütve. Ennyi. Ezen nem sokat segített a vékonyka citromszelet és a két kanálkányi uborkasaláta sem, hogy le tudja a párom nyelni. Én házi sonkával és camemberttel töltött pulykamellet választottam, gondolva, hogy ezt igazán nem nehéz elkészíteni éttermi tudással. Nos, nem volt vele sok probléma, csak éppen a tölteléke olyan sós volt, hogy az az egész ételre kihatott. Ha az ételek is olyan színvonalúak lettek volna, mint az éttermi környezet, akkor azt mondanám, megérte az árát, és nem három pontot adnék erre az ebédelésre.

Mindezt nem kompenzálja a főétel sem. A minőség - ahogy a kiszolgálás is - változó, az az elvárás, hogy a desszert végeztével mindenki mihamarabb távozzon. Ebéd utáni kellemes beszélgetésnek itt helye nincs. Viszont így fél óra alatt meg lehet ebédelni, ami "beülős" hely esetében a szűkös ebédidők ismeretében pozitív.