Csokonai Söröző & Étterem Debrecen

Ott tartózkodásunk ideje alatt több vendég is volt, így a felszolgálás kicsit akadozott, de minden felmerülő igényt teljesítettek a vacsorával kapcsolatban. Ízletesen főznek, és az italkínálatban is remek változatosság figyelhető meg. Ár-érték arányban a vendéglátó helyek közül jó helyen van.

Az asztaldíszítés a tálalás az egész enteriör szerintem tökéletes volt. Az étterem berendezése, a mai designnak megfelelően elegáns. Nem okozott gondot, -hogy lányosztály lévén- gondolva a sok csicsergésre nyitásra mentünk és sok órahosszányi beszélgetés után éjszaka távoztunk. A vacsora Csokonai-tál volt mindkét variációban ami mindenkinek kedvére való ízletes fogásokat tálalt. A pincérek a felszolgálást oly tökéletesen végezték, hogy az ételek a megfelelő előre megbeszélt időre az asztalon voltak, és a tálalással a beszélgetés fonalát sem zavarták meg.

Az általam választott FOGAS SÜLT, amennyiben fogas volt egyáltalán. Hagyott némi kívánni valót maga után. Ettem már fogast több helyen, de egyszer sem találkoztam szálkával, pláne nem ennyivel. Mintha pontyot tálaltak volna vagy angolnát. Élvezhetetlen volt az "élmény". Addig kellett szöszmötölnöm a hal filézésével, hogy a párom hamarabb elfogyasztotta a grillezett pekándiós padlizsánját, s az ételem kihűlt mire a végére értem. Kettő dolog történhetett. Vagy nem volt jól előkészítve, vagy nem fogast szolgáltak fel. A pincér, aki leszedte az asztalunkat és akinél fizettem, azt sem kérdezte meg ízlett e az étel. . . Valószínű a tányéromon látva a tömérdek mennyiségű szálkát nem is merték. Korábban jártam már néhány alkalommal az étteremben, semmi problémám nem adódott. Bár egyszer sem halat ettem, az igaz. Képet nem töltök fel, nem túl szép látvány.

A Csokonai a Csonka templom táján van, a nagy térről kiinduló utcában, a Csokonai Színház közelében. Háát kicsit olyan is, meg nem is szóval, szép, hogy van egy nyíl a kapuszín alatt, hogy étterem erre, de ott hiába rángatod az ajtót, nem történik semmi. Kimész a bérházak közötti lepedővel fedett udvarra, és ott az étterem egy teraszon. Más részei aktuálisan nem működnek. Semmi szép boltozatos alsó vendégtér, mint a képeken, semmi belső terem, csak ez a dobogón kitett egység az udvaron, ahol az udvarra bemenő meg onnan kijövő autók mennek el az asztalod mellett. Szép fehér felsőbe és sötét aljba öltözött lány és fiúk ácsorognak a pultnál fent, néha négyen-öten. Egy hajléktalannak tűnő mindenes (? ) lófrál az asztalok mellett meg a pult táján néha, meg egy viccesen laza fiú jelmezbe öltözött idősebb fazon tüsténtkedik a vintage Suzukijával az udvarról ki meg be, ő lehet a kifutó Old Boy. Egyébként kedvesek, a kiszolgálásra semmi, de semmi panasz nem lehet. Egy ilyen szomorú helyen lévő asztalnál üldögéltünk, mindketten kókuszos mangós (pekán) hideg levest kértünk a nejemmel, azután ő malacságok brassóiját, én meg a hoisionos sertésszűz mellett tettem le a voksot, vörösboros kapribogyó, tosztán zöldbab, savoyai burgonya stb. nem vártunk sokat, jött is rendben az ebéd, szépen tálalva, kitűnően elkészítve, a konyhára egy hang panasz ne legyen, sőt! Egyébként limonádékat ittunk, ha már vezetek. Semmi hiba az italban sem. Hmm. . a WC azért érdekes két szűk kis odú, a csap olyan szerencsétlenül van elhelyezve, hogy nem tudod a kezed mosni a folyó víz alatt, csak ha mosdó széléhez vagy a csaphoz vered, akkor tiszta, szép, de nagyon nem praktikus. A piszoár hmmm. . némi pocakom ugyan van, de széltében nem vagyok nagyon átlagfeletti. Ráadásul kirándulásokon övtáskát hordok, retiküllel meg mégis hogyan néznék ki, a zsebemet meg nem akarom kitömni. szóval, abba a szűk résbe nem fértem be fizikailag, csak akkor, ha a falnak préselem magam. Ha nem állok közel, akkor meg ugyebár mellé megy és ha valaki még bejön, el sem fér tőlem, hogy megkerüljön. nos, ez is a Csokonaihoz tartozik. A szervízdíjat adminisztrációs díjnak hívják és több mint 10%. Egyébként jót ettünk, tényleg, de összességében nem az a hely, ahová gyakran visszajárna az ember. Részemről.

Mi ezt nem annyira merésznek, inkább erőltetett társításnak éreztük. Aztán az ebéd közben időnként felnézve akarva-akaratlanul politikusokat vagy sportközvetítés képeit láttuk a sarokban magasra szerelt hatalmas képernyőn. De miért is kell ezeket látnia a vendégnek evés közben? Még jó, hogy a hang le volt véve! Viszont sűrű időközönként rezzentünk össze egy kellemetlen és hangos csengetésre, amit másutt még nem tapasztaltunk. Itt ezzel a nagyon zavaró hanggal talán a pincéreknek jelzik, hogy elkészült a rendelés? Abban a tulajdonképpen nem nagy helyiségben. . . A fiatal pincérrel viszont nagyon is elégedettek lehettünk: gyors volt, végig jól időzítette a kiszolgálásunkat, és megfelelően tájékoztatott. Például arról, hogy a híres Csokonai leves, ahogyan fogalmazott: pörköltalapon készül. . . Nos, valóban egy kicsit felhígított és valamelyest összeturmixolt pörköltet kanalaztak asztaltársaim, akik ezt rendelték. . . Én viszont marhahúslevest kértem, és az tökéletes volt. A főételekről szólva: A másik pár, akikkel voltunk, bivalypofát rendelt körömpörkölt szaftban juhtúrós burgonyagombóccal. Dicsérték, hogy finom, ízletes, a hús puha, omlós. Csakhogy az a hús nem úgy nézett ki, mint a fotókon! Sötét, majdhogynem fekete és száraz volt a külseje. . . Nem először látunk ilyet magyar éttermekben, mintha nem tudnának igazán jól bánni a marhahúsfélékkel. . . A száraz húsú csirkemellhez, amit én ettem - egy kicsit több konyhai tudást kell bevetni, mint amit itt ráfordítottak, hogy készen mégse legyen annyira száraz. A mellé tálalt sáfrányos rizs viszont nagyon jó kreáció. A párom narancsos kacsacombja rendben volt. Azt mondta, hogy megütötte az itthoni, saját konyhászatunk minőségét. . . Egyetlen édességféle, amit kifejezetten szeret, az a hagyományos krémes. A hely agyondicsért desszertje, a házi krémes viszont nagy csalódást okozott neki. . . Összességében tehát szerintünk nem fantasztikus, nem csodás, amit a Csokonai teljesít, csak egy jó szint feltűnő bizonytalankodásokkal. Inkább négyes alá, de mert ilyen itt nincs, ezért négy pont.

Hangulatos elkülönített pincehelyiségben megemlékeztük immár 7 főre gyarapodott eltávozott osztálytársainkra,kicseréltük az elmúlt évek családi változásait és borozva-sörözve megtárgyaltuk jövőnket. Az italválaszték megfelelő volt és gyorsan felszolgálták. Az étel lassan jött, de bőséges volt. A marhahúsleves kihűlt volt. Hiányoltam, hogy a vörösboros tanyasi libacomb nem volt ropogós, hanem egy tejszínes gombaszósszal volt leöntve. A hangzatos ételek mellett nem minden esetben lehetett tudni, hogy az mit takar. Például "az eredeti, hamisítatlan Csokonai leves"-nél mit takart a Csokonai jelző? Az illem-helység kóddal nyílik és nagyon tiszta volt, ezért külön dicséret jár.