Csülök Csárda Esztergom

Ekkor az egyik pincér rám förmedt, hogy azt csak neki szabad kivenni, mert azt csak ő útheti be az asztalhoz. Mondom itt van tessék, akkor üsse be. Erre folytatta tovább kioktató stílusban, hogy mit képzelek, ez egy elit hely, nem a sarki abc. Igazából nem ez a kemény, hanem hogy még két pincér beállt mögé támogatólag. Utána nagy nehezen találtak nekünk asztalt, le akartunk ülni, erre hasonló stílusban elkezd pattogni, hogy még takarítani, fertőtleníteni kell. Közben a másik két pincér a pultos csajjal megdumálta, hogy "-mi van, vasárnap van? ", "-nem csak ostobák". Nagyjából úgy voltam ekkor, hogy én itt egy fillért nem fogok elkölteni. Amikor ezt előadtam félhangosan a többi családtagnak, akkor egy pillanatra megfagyott a levegő. Utána az egyik pincér próbált korrigálni erőltetett poénokkal, de abba is becsúszott egy burkolt le. . . zás [moderálva - a szerk. ], amikor megkérdezte, hogy hozzon e még valamit, "táncos lányokat vagy esetleg fiúkat? " Tényleg elit hely, azt kell, hogy mondjam. Egy normális helyről ezzel a stílussal bármelyik páros lábbal repülne az első nap. Ezek után már csak azon járt az agyam, hogy vajon beleköptek e a levesembe, mert ezek után már simán beleférne az is. Nem is tudtam jó étvággyal enni. Maga az étel olyan 8/10 magyar viszonylatban. Nem mondanám kiemelkedőnek, de nem rossz. Úgy nagyjából ennyi a véleményem, az biztos, hogy én már többet nem megyek erre a helyre, és másnak is azt ajánlom, hogy messzire kerülje el, ha nem akar egy kellemetlen élményt.

De abban volt, így aztán nem vette észre, mikor a terasz ponyvája elkezdett összecsukódni, és többszöri figyelmeztetés után vette csak a lapot, és indította vissza a ponyvát, aminek az lett a következménye, hogy teljesen elázott az étel előttünk, meg mi is. Ennek ellenére csak annyi volt a reakció, hogy arról nem tehetnek, hogy az automatikája rossz a ponyvának, letörölték a vizes asztalt, mi meg kénytelenek voltunk otthagyni a fele ételt, mert szétázott. Arról már nem is beszélek, hogy annyira csetlett botlott a pincérünk, hogy fellökött egy sörösüvegünket, amitől eltört a pohár és az üveg is. Ugyan hozott másik üveg sört, de pohárért többször kellett szólni. Fizetéskor fél órát várnunk kellett teljesen átázva a hidegben, mert a fizetőpincér a terasz vendégeket a végére hagyta, és még hangot is adott a felháborodásának, hogy méltatlankodtunk a minket ért kellemetlenségekért, ahelyett hogy próbáltak volna bocsánatot kérni, vagy bármivel kárpótolni minket. Az utolsó eset volt, hogy ott ebédeltünk, mert emellett a csülök pékné módra ízetlen, borzasztóan zsíros, csak a grillen gyorsan áteresztett, sületlen csülök volt. Azt hiszem a felszolgálóknak nem szabadna így viselkedniük a vendégekkel, mert egész délután nem tudtunk napirendre térni a történtek miatt.

A rizs sótlan de azért ehető volt, a burgonya viszont erősen műanyag ízű volt, és ehetetlen (valószínűleg az olajtól) Úgy vélem ezért az árért nem a megfelelő szolgáltatást kaptam .

Hiába pótoltuk a rendelést még az étel érkezte előtt, majdnem kihűlt és félig elfogyott mire sikerült szervírozniuk. Kissé drágának találtuk, ami lehet elfogadhatóbb lett volna udvariasabb kiszolgálással.

. . a terasz kint tele volt, de a fene akar egy forgalmas út porában enni, így hát inkább bementem. Bent kevesebben voltak. Kényelmesen befészkelődtem egy hatszemélyes asztalhoz, étlap érkeztetett, én meg a májgombóc levest favorizáltam, meg valami bundázott pulykamellet. Nem kellett nagyon soká várni. Egyébként a vendégek zöme szlovák. Hallgattam a ricsajos gyerekeiket. A leves jó volt! Megkérdezték, kérek-e erőset hozzá, kértem. A végére még jobb lett a leves. A gombócok a szokványos rúdról levágott hengerkedarabok voltak, de ízletes volt az egész. A második már nem lett akkora találat. Arra nem készültem, hogy egy hatalmas kupac sajt lesz a tetején, és a több centis hideg sajton kell átküzdenem magam, hogy a húshoz jussak. Meg aztán, azt gondolom, ennek rá kellett volna olvadni a húsra, nem olvadt rá semmi, a sajt győzött, teljesen lehűtötte az egészet. Az alápakolt saláta semmilyen volt, nyers zöldségkeverék. Meg a köret is ízetlen volt, rizs, kukoricával, De azért szófogadó módon megettem. Már csak egy limonádét kértem, kaptam is, végül is citromos volt, oltotta a szomjat, de semmi érdekes. A pincér nem is volt barátságtalan, de barátságos sem, inkább fáradt, vagy unott. Az egyik konyhai dolgozó kijött enni, ocsmány módon könyökölt és tátott szájjal csámcsogott. A konyhából meg néha gyalázatos zene szólt kifelé. A számlában nincs szervízdíj, mondtam, kerekítse fel 7000-re, nem volt elragadtatva a felszolgáló. Hát így jártunk, ő is, én is.

Előnyükre legyen mondva, amikor szóvátettük adtak egy másik asztalt,ami távolabb volt.

A választék alapján úgy döntöttünk, egy egész mézes sült csülköt kérünk. Párom rendelt egy gulyáslevest, melyhez erős paprikát kért, a pincér az Erős Pistát ajánlgatta, de a párom kitartott, amelyet úgy hálált meg, hogy félig-meddig levágta elé a tányér levest az asztalra. Kicsit megfagyott bennünk a levegő. . . Majd fél perc múlva hozta a karikára vágott erős paprikát. A csülök sajnos nem sült csülök volt, hanem a főtt csülök kicsit megpirítva, méznek nyomát sem éreztem. . . Persze nem akarok teljesen negatívan hozzáállni, mert azért finom volt és az étel jól esett éhes gyomrunknak. Viszont nem kértünk teljesíthetetlen dolgot, mégsem sikerült tökéletesen. A toalett meglepően kellemes hangulatú és kifogástalanul tiszta volt. Mire párom kifizette a számlát, addigra a "jobb kedvű" pincérünk már túlzottan kedvesen viselkedett, kikísért minket az ajtóhoz.