Böngéssz a legfrissebb váci értékelések között!

Tisztes 4 pont. (Kézműves sör nélkül kocsmára nagyon ritkén adok ötöt. )

De figyelemre méltók a borok is, a csokik, illetve minden termék, amit láthatóan értő kézzel válogattak össze. Egy Hübris kávés stoutot kértem, nem rajongok a műfajért, de mindent igyekszem megkóstolni egyszer. Csillagos ötös.

Szoros időbeosztásunk miatt sietni kellett, de ezt a személyzet kiválóan megoldotta, miközben kihozták a kért italokat is. Az italok egyéni fizetése is gyorsan, gördülékenyen ment.

Nagy Lajosunk, akinek idejében Magyarország határait akárhány tenger mosta (ez persze szép legenda így) leánya abban a korban élt, amikor keresztbe-kasul királykodtak uralkodók mindenféle szomszéd országokban is, meg hát a lányaikat is céltudatosan ide vagy oda adták politikai biznisz keretében királynősködni, szóval ennek a történelmi projektnek eredményeképp lett Hedvig Jadwiga, majd posztumusz újra Hedvig, és így került ide Vácra is, hogy védőszentkedjen. Ez a viszony kezdetben nem volt felhőtlen a várossal meg a templommal, a hedviges kút túl közel volt a templomhoz, áztatta a templom falát, ezért aztán 2016-ban azt mondták, hogy tessék szíves lenni pár méterrel arrébb csobogni, mélyen tisztel Hedvig asszony, és odábbléptették a szentet, azóta béke van. Szép a horvát mészkőből készült lengyel-magyar szobor, méltóságos és szerethető.

Mi persze elmentünk a jegyárus lányhoz, mert ilyenek vagyunk, és amúgy van kiállítás a felső termekben is. Többnyire a halottak viselt ruhái, cipői, tárgyai néznek velünk farkasszemet. Most csak úgy gondolj bele eltemetnek a legszebb öltönyömben, aztán régész fütyik egyszer majd leszedik rólam és kiteszik a vitrinbe hmmm. De érdekes ez, tanulságos, úgy nézhetsz meg halottakat és öltözetüket, hogy ezért nem kell exhumálnod senkit az erdőben. Persze, hogy van ebben valami halottgyalázás is? Ki tudja, hol a határ? Azért vagy halott, hogy tinilányok vagy surmó fiúcskák mutogassanak rád és röhögcséljenek a hullád felett? Az mindenesetre nagyon helyes szabály, hogy nem szabad a múmiákat fényképezni. Legalább ennyit adjunk meg nekik a végtisztesség után. Elnézegetve a dísztárggyá avanzsált hölgyeket, kicsit olyan ez, mint amikor a főurak vagy tapló vadászok lelőnek valamit a puskájukkal, aztán a koponyáját szarvakkal kiállítják a szalonban. Nos, itt ez a szalon, lent vagyunk és megszemléljük, hogy de furcsa, hogy az idő vasfoga itt másképp rág, mint máshol. Nagyon érdekes múzeum.

Kellemes kis barlang ez a pince, nemsokára jött is az étlap, és rendeltünk. A mélyben nincs net, nincs térerő. Ahhoz képest, hogy éppen nagy pakolásban meg asztal-leszedegetésben voltak, azért ránk is jutott idő és személyzet, kértem gombakrémlevest meg grillezett csirkecombot gesztenyés krumplipürével, nejem kacsamellet, gyümölccsel, köret nélkül. És meg is volt vele elégedve. Az én emlékem az, hogy a leves nagyon sűrű volt és tűzforró, sokat kellett fújkálni, viszont iszonyatosan sós volt. Ugyanez igaz a második fogásra is, brutálisan sós volt az is, az utóbbi időben ez nem ritkaság, el kéne gondolkodom, hogy hogyan nézek ki, biztos minden pincér úgy látja, hogy na, ez egy sószegény fazon, vágjunk bele a kajájába egy marék sót, hátha örül Nekem meg megkeseríti az életemet. De nem mondanám, hogy rossz volt ott lent, kint dühöngött a nyárutó, én meg patakokban izzadtam, szerencsére a pince hűvös volt, meg kértem is három üveg zéró Colát. Így aztán elvoltunk ezzel, nem bántuk meg a választást, fizettünk és elmentünk.