A csárda neve alapján természetesen halételekre szakosodott étteremről van szó, viszont mi ezúttal más jellegű ételeket kívántunk meg. Az étlap meglepően bőséges volt olyan hosszú, hogy átböngészni is időbe telt. A választék sokrétű, de azonnal szembetűnt valami: az árak és a feltüntetett mennyiségek között néhol furcsa aránytalanságok vannak. Például a limonádé esetében 0,5 deciliter szerepelt 1100 forintért. Rögtön megkérdeztem a pincért, hogy jól látom-e: ez azt jelenti, hogy fél deci kerül ennyibe? Akkor vajon egy fél liter limonádé 11 ezer forint lenne? A pincér nevetett, és elismerte, hogy ez bizony egy elírás. Viccesnek tűnhet, de első ránézésre ez nem egyértelmű főleg ilyen áraknál. Az ételek rövidesen megérkeztek. Kívülről nézve minden rendben volt de aztán jöttek a részletek. A cigánypecsenye, amit rendeltem, egyáltalán nem úgy nézett ki, mint ahogy egy ilyen ételnek illene. A hús nem volt klopfolva, nem volt megfelelően átsütve, és az egésznek volt egy retró hangulata de nem a jó értelemben. Inkább úgy éreztem magam, mintha visszacsöppentem volna a 80-as évekbe, de nem a nosztalgia, hanem az igénytelenség szintjén. Amikor szóvá tettem, hogy a hús hideg, udvariasan jeleztem is a pincérnek, hogy kérem, ne mikrózzák meg, ha lehet. A válasz az volt, hogy persze, nem teszik és visszavitték az ételt. Kis idő múlva visszahozták, de látszott, hogy csak gyorsan rásütöttek egy serpenyőben, nem melegítették át rendesen: az egyik része meleg volt, a másik viszont már kihűlt. A szalonna ami a cigánypecsenye fontos része lenne szintén hideg volt, így az egész étel élvezhetetlenné vált. Nem akartam vitát, így nem szóltam többet, csak csendben megettük, amit tudtunk. Közben egy másik vendég is épp fizetett, és hallhatóan nem volt elégedett. Megszólítottam, és elmondta, hogy ő is csalódott volt ráadásul ő szakács, így különösen zavaró volt számára a minőség. Egy halételt rendelt, amit a pincérnő igencsak méretesnek ígért, de helyette egy apró hal-falatkát kapott borsos áron. Végül, amikor távoztunk, csak egy másik pár maradt az étteremben. Elköszönve még jó étvágyat kívántunk nekik látszott, hogy meglepődtek a hangunkon, talán már sejtették, mire számíthatnak. A végeredmény: két főre, szerény ebéddel, egyáltalán nem különleges, sőt inkább kiábrándító ételekkel 14. 000 forintot fizettünk. Ez még nem is lenne feltétlenül baj, ha az élmény és a minőség találkozott volna az árral. De így? Ezután azt tanácsolom mindenkinek: ha jóllakni szeretnétek korrekt áron, jó minőségű magyaros étellel, keressétek meg Komló mellett a Kútfőlyuki Betérőt. Ott a kétszemélyes tál akkora adag, hogy akár négyen is jóllaktok belőle, mindezt 9500 forint körül és az étel nemcsak meleg, hanem friss, ízletes és házias. Összefoglalás
A Paksi Halászcsárda sajnos nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Ár-érték arányban gyenge, az ételek nem frissen készülnek, és a kiszolgálás sem ellensúlyozza a hibákat. Ha lehet, kerüljétek el és inkább olyan helyet válasszatok, ahol valódi gasztronómiai élményt kaptok a pénzetekért.
