Paksi Halászcsárda Paks

Közben utánakerestem annak, hogy a csárdának otthont adó ingatlan 1968-ban épült, azóta működik benne a mára országos ismertségre szert tett étterem. A muskátlis terasz, ahonnan gyönyörű panoráma nyílik a Dunára, sokat hozzátesz az élményhez. Az asztalokat piros-fehér kockás terítő borítja. A halászléhez a csárda nevével ékített szép, piros partedlit hoznak, ami kedves gesztus. Hagyományos magyar konyhát visznek, halakra alapozva, de beemelve a választékba népszerű húsételeket is. Ebben sem változott semmi. A Sárosdi pince három borát mérik ki, egy fehéret, egy rosét és egy vöröset, igen kedvező áron. Palackra további három Sárosdi, négy Hilltop és egy Fritz bor kapható. Gössert csapolnak, a Heineken portfólió további öt terméke kapható üveges változatban. A paksi Rideg főzde hét pálinkáját tartják. Mint megtudtam, zömmel szekszárdi, dunaújvárosi és dunaföldvári szakközépiskolások szolgáltak ki, így könnyebben napirendre tér az ember felett, hogy egy halászlét kértünk, kettőt kaptunk, amiből egyet nyilván visszaküldtünk, végül mégis kettő szerepelt a számlán. A kamasz pincér formálisan udvarias, de van még mit tanulnia, a bakiért helyes lett volna elnézést kérnie, akkor is, ha profi kolleganője, akiről egyébként csak jót mondhatok, már megtette helyette. A halászlé, bár apró hibái akadnak, összességében kiemelkedő. Filézett pontyhalászlét kértünk, ehhez a pontyot frissen főzték a bajai stílusú, könnyed, de jó ízű, kellően karakteres lébe. A főzési idő lehetett volna valamivel rövidebb is, nem lett volna rossz a halat előtte besózni, mert így sótlan ízhatást keltett, de friss volt, állagra sem rossz. Gyenge minőségű, de friss kenyeret adnak mellé. A rántott kecsege finom, akárcsak a mellé adott old school tartár. A pacal szaftja lehetett volna sűrűbb, a csíkok vastagabbak, de ez is egy ízletes fogás volt. A mellé rendelt almapaprika korrekt. Kovászos uborkával sajnos nem tudtak szolgálni. A túrógombóc nem klasszikus módon készült, az apró gombócokban kevés a gríz, de ízre nem rosszak, az édesített tejfel átlagos, a rengeteg prézli fojtós. Ez most egyértelmű négy pont volt.

A csárda neve alapján természetesen halételekre szakosodott étteremről van szó, viszont mi ezúttal más jellegű ételeket kívántunk meg. Az étlap meglepően bőséges volt olyan hosszú, hogy átböngészni is időbe telt. A választék sokrétű, de azonnal szembetűnt valami: az árak és a feltüntetett mennyiségek között néhol furcsa aránytalanságok vannak. Például a limonádé esetében 0,5 deciliter szerepelt 1100 forintért. Rögtön megkérdeztem a pincért, hogy jól látom-e: ez azt jelenti, hogy fél deci kerül ennyibe? Akkor vajon egy fél liter limonádé 11 ezer forint lenne? A pincér nevetett, és elismerte, hogy ez bizony egy elírás. Viccesnek tűnhet, de első ránézésre ez nem egyértelmű főleg ilyen áraknál. Az ételek rövidesen megérkeztek. Kívülről nézve minden rendben volt de aztán jöttek a részletek. A cigánypecsenye, amit rendeltem, egyáltalán nem úgy nézett ki, mint ahogy egy ilyen ételnek illene. A hús nem volt klopfolva, nem volt megfelelően átsütve, és az egésznek volt egy retró hangulata de nem a jó értelemben. Inkább úgy éreztem magam, mintha visszacsöppentem volna a 80-as évekbe, de nem a nosztalgia, hanem az igénytelenség szintjén. Amikor szóvá tettem, hogy a hús hideg, udvariasan jeleztem is a pincérnek, hogy kérem, ne mikrózzák meg, ha lehet. A válasz az volt, hogy persze, nem teszik és visszavitték az ételt. Kis idő múlva visszahozták, de látszott, hogy csak gyorsan rásütöttek egy serpenyőben, nem melegítették át rendesen: az egyik része meleg volt, a másik viszont már kihűlt. A szalonna ami a cigánypecsenye fontos része lenne szintén hideg volt, így az egész étel élvezhetetlenné vált. Nem akartam vitát, így nem szóltam többet, csak csendben megettük, amit tudtunk. Közben egy másik vendég is épp fizetett, és hallhatóan nem volt elégedett. Megszólítottam, és elmondta, hogy ő is csalódott volt ráadásul ő szakács, így különösen zavaró volt számára a minőség. Egy halételt rendelt, amit a pincérnő igencsak méretesnek ígért, de helyette egy apró hal-falatkát kapott borsos áron. Végül, amikor távoztunk, csak egy másik pár maradt az étteremben. Elköszönve még jó étvágyat kívántunk nekik látszott, hogy meglepődtek a hangunkon, talán már sejtették, mire számíthatnak. A végeredmény: két főre, szerény ebéddel, egyáltalán nem különleges, sőt inkább kiábrándító ételekkel 14. 000 forintot fizettünk. Ez még nem is lenne feltétlenül baj, ha az élmény és a minőség találkozott volna az árral. De így? Ezután azt tanácsolom mindenkinek: ha jóllakni szeretnétek korrekt áron, jó minőségű magyaros étellel, keressétek meg Komló mellett a Kútfőlyuki Betérőt. Ott a kétszemélyes tál akkora adag, hogy akár négyen is jóllaktok belőle, mindezt 9500 forint körül és az étel nemcsak meleg, hanem friss, ízletes és házias. Összefoglalás

A Paksi Halászcsárda sajnos nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Ár-érték arányban gyenge, az ételek nem frissen készülnek, és a kiszolgálás sem ellensúlyozza a hibákat. Ha lehet, kerüljétek el és inkább olyan helyet válasszatok, ahol valódi gasztronómiai élményt kaptok a pénzetekért.

Bizalom megszavazva a paksinak. Ronda régi szocialista betonépület, de van (volt) ilyen dögivel minden magyar üdülőhelyen, ronda lépcsőn kell felmenni az oszlopok alatt, az ajtón ronda papírfecnik, amatőr kiírások, bent egy kissé lelakott belső tér fogad. Még mindig SZOT-üdülő fíling. Három lány van, az egyik máris jön, tényleg kedves, nem panaszkodom rá, természetesen halászlét rendeltem, nincs több variáció, hogy harcsa meg kecsege stb. ponty van, abból filézett vagy nem. Micsoda kérdés, legyen filézett! Jött is a halászlé, de nem volt az igazi, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy rossz volt, nem igaz, felajánlottak hozzá erőspaprikát, kenyeret, még tésztát is. Csak a legelsőből kértem. De jól elvoltam vele. Második természetesen rántott békacomb, ha már van, akkor nyilván azt, feleségem meg harcsát rántva. Hogy is mondjam. . . adag bőséges, krumpli vastagon vajas, ha már petrezselymes, de nem baj, nem baj, a békacomb finom, mártással még jobb, nejem nem volt elragadtatva a harcsától, azt mondta, semmilyen. Ittunk négy pindurka őszilét, Cappy üvegekből. Mondjuk az ár meglepett rendesen, ez volt napok óta a legdrágább ebédünk, 17. 700 forint egy levesért és két másodikért, egy nem túl elegáns helyen, a lány kedves volt, nem érdemelte volna meg, hogy ne adjak borravalót, szóval, ez így közel 20. 000 forint. Hmmm. . . szerintem ez rossz arány. A halászlé 3. 600, a békacomb 4. 800, a rántott harcsa 4. 500, külön köret a petrezselymes krumpli 600-ért, meg a hasábburgonya is 600-ért. A négy kis Cappy meg 2. 400 forint. Hát valahogy így.

Hagyományos értelemben vett csárdára semmilyen módon nem emlékeztet a belső tér, a bútorok azonban kényelmesek, a tér elrendezése nagyüzemi éttermi stílusra hajaz. Az éppen szolgálatban lévő két pincér hölgy kedves volt. Sajnos mindez nem tudta ellensúlyozni azt a gasztronómiai csalódást, amit át kellett élnem. A tervem az volt, hogy mivel a Duna mellett vagyunk és halászlé rajongó vagyok, a leves megkóstolása után választok még valamilyen más halételt is a kínálatból - nos a leves megkóstolása után a második fogásra nem került sor. Agyonsózott, rendesen megpaprikázott, egyébként semmilyen más ízélményt nem nyújtó lében két és fél halszelet úszkált - a halhús vízízű, élvezhetetlen, az egész halászlének nevezett mű elfogadhatatlan volt, a hozzá külön kérésre feltálalt erőspaprika pürének a sóson kívül más íze nem volt. Egy dologgal voltam csupán megelégedve, és az a leveshez felszolgált gyufatészta minősége volt. Mindez 4. 500Ft-omba került, ellentétben az étlapon szereplő 3. 300Ft-os árral szemben - gondolom a különbség abból adódott, hogy többféle halból álló betéttel kértem felszolgálni a levest. A helyi szakács a halászléfőzés két legalapvetőbb szabályával sem volt tisztában: 1. többféle hal felhasználásával készítjük, 2. a halat főzés előtt enyhén besózzuk és pár percig állni hagyjuk. Látogatásom idején rajtam kívül csak a helyi focicsapat tagjai ültek az étteremben, más vendég nem - eleinte csodálkoztam ezen, most már nem.

A választék hasonló mint akkor, az étlapon nem tűnt fel különösebb változás. Meglepő, hogy ahhoz képest, hogy halászcsárdában vagyunk, hány húsételt kínálnak. Szemeztünk is a kedvező áron (2000 ft) kínált pacalpörkölttel, de végül egy két személyes vegyes haltál mellett döntöttünk, mely korrekt volt, nem kiugró. Volt rajta harcsa roston (- az étlap szerint legalábbis, rostot persze nem látott, de hát ez gyakori probléma), pontyszelet rántva, süllőfilé Orly módra, hallal töltött palacsinta, mindehhez vegyes köretet és tartár mártást adtak. Ára tisztes, 7900 forint, ennyiért Budapest belvárosában is lehet enni, s nemcsak hétköznap délben. Tény, hogy bőséges volt az adag. Marad a 3 pont.

A halászlé és rántott pontyfilé finom volt, nagy csalódás volt viszont a haltepertő, elsősorban a köretként felszolgált paprika, paradicsom uborka kombó, valamit a kevéske hal és annak ára miatt. Ettől többet vártunk.

A mátrai borzaska, illetve a rántott hús (további két adag étel ugyebár), kísértetiesen hasonlított egymásra, a hortobágyi palacsintában a hús állaga, íze és szaga (igen, szaga és nem illata) háááát. . . Csak azért egy pont, mert nulla nem lehet.