Paksi Halászcsárda Paks

)

Cselekmény:
A Duna parton, a löszfal oldalában, közvetlenül a 6-os főút mellett, korábbi államrendre emlékeztető, kocka alakú épületben találtuk meg az éttermet. Láttunk már ilyenből jót is, így parkoltunk, bementünk, Dunára néző kerthelyiségben ültünk le: 3 felnőtt, két 8 éves gyerek. Rajtunk kívül a kerthelyiségben még kb. 6 asztalnál, 20 vendég, fele már evett, benti részben családi rendezvény, kb. 15 fő, a leveset akkor kapták, amikor érkeztünk. Rendelt ételek:
- zóna paksi pontyhalászlé + zóna kapros juhtúrós galuska
- vegyes paksi halászlé
- mustáros csirkemell + görögsaláta
- rántott harcsa + hasáb + uborkasaláta (gyerek rendelés)
- párizsi csirkemellcsíkok + hasáb + uborkasaláta (gyerek rendelés)

Másfél óra múlva:
- Kérem szépen, bocsásson meg, legyen szíves, mikor érkezik meg az ebédünk, mert két kisgyerekkel vagyunk, és lassan ott tartunk, hogy letelik az ebédelésre szánt időnk, és még messzire utazunk, kaja meg nuku, pedig azok meg ott már esznek. . . - Minden elkészült, már hozom is. További negyed óra múlva:
- Lehetséges lenne, hogy kihozza most az ételeket, mert. . . - Máris hozom. És jött, bár ne jött volna. Étel-ítélet:
- Halászlevek: sós, híg, paprikás, halízt nélkülöző lé. Mindkét hallében két-két szelet hal. A vegyesben egy nyurga és egy afrikai harcsa szelet
- mustáros csirkemell: a feleségemnek ízlett, no comment
- párizsi csirkemell + rántott harcsa: mindkettő bundájára az olajban korábban sült és azóta megégett panírdarabok, a bunda alatt a fáradt olaj sárga színe. A gyerekek főleg a mirelit sülkrumplit tolták, mi meg a nyugtatót. Kiszolgálás:
Az első körben rendelt italokat rendben, időben kihozták. Utána semmi. Nem mintha kellett volna, de meg sem kérdezték, hogy hozhatnak-e még valamit a rendelés felvétel és az ételek megérkezése között eltelt fél emberöltő alatt. Nem választottunk bonyolult ételeket szerintem, nem is voltak sokan, de az utánunk érkezők előbb kapták meg a frissensültjeiket, mint mi. Három pincér a placcon, nem úsztak, így vagy a rendelés csúszott el, vagy a konyha. Szegediként arra számítottam, hogy "Bajai" típusú halászlevet kapunk, de az ételben nem volt gyufatészta, és a pincérek sem kérdezték, hogy "Tésztát tetszik? "

Epilógus:
Hazaérkezve számon kértem a testvéremet, hogy ez azért nem volt olyan jó, mint amilyennek korábban leírta. A válasz:
- A Duna parton? - Igen, egyébként tök jó volt a terasz. - Amire én gondoltam, az nem a Duna parton van. - Hát? Pakson csak ez az egy halászcsárda van. - Akkor nem Pakson van, hanem valahol ott, a 6-os mellett közvetlenül, kicsit északabbra. - Őőőőőő. . .

Az adagokkal nincs baj, az árak barátságosak, értékelendő, hogy csak magyar vizekben tenyésző halakat kínálnak. Adnak haltejet is rántva, ami ritka ínyencség, többnyire Szegeden szoktuk rendelni a Kiskőrössyben. Jó kis középvonalas hely a Paksi, nem okoz sem katarzist, sem kellemetlen meglepetést.

Külön tetszett, hogy partedlit adtak /vagy csak mi használtuk annak az asztalkendőt? /az evéshez, ez pld. halászlénél nem hátrány. Az épület nem túl hívogató kívülről, de belül tiszta, rendezett, bár az előző napi lakodalom diszletei még megtalálhatók voltak itt-ott, ez nem volt zavaró. Örülünk, hogy kipróbáltuk!

A választék hasonló mint akkor, az étlapon nem tűnt fel különösebb változás. Meglepő, hogy ahhoz képest, hogy halászcsárdában vagyunk, hány húsételt kínálnak. Szemeztünk is a kedvező áron (2000 ft) kínált pacalpörkölttel, de végül egy két személyes vegyes haltál mellett döntöttünk, mely korrekt volt, nem kiugró. Volt rajta harcsa roston (- az étlap szerint legalábbis, rostot persze nem látott, de hát ez gyakori probléma), pontyszelet rántva, süllőfilé Orly módra, hallal töltött palacsinta, mindehhez vegyes köretet és tartár mártást adtak. Ára tisztes, 7900 forint, ennyiért Budapest belvárosában is lehet enni, s nemcsak hétköznap délben. Tény, hogy bőséges volt az adag. Marad a 3 pont.

A nagy melegben a teraszon nagyon kellemes volt, a kilátás a Dunára csodálatos. Az árak elfogadhatóak, az italárak kifejezetten mérsékeltek. Egy jó halészléra érdemes betérni.

Bizalom megszavazva a paksinak. Ronda régi szocialista betonépület, de van (volt) ilyen dögivel minden magyar üdülőhelyen, ronda lépcsőn kell felmenni az oszlopok alatt, az ajtón ronda papírfecnik, amatőr kiírások, bent egy kissé lelakott belső tér fogad. Még mindig SZOT-üdülő fíling. Három lány van, az egyik máris jön, tényleg kedves, nem panaszkodom rá, természetesen halászlét rendeltem, nincs több variáció, hogy harcsa meg kecsege stb. ponty van, abból filézett vagy nem. Micsoda kérdés, legyen filézett! Jött is a halászlé, de nem volt az igazi, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy rossz volt, nem igaz, felajánlottak hozzá erőspaprikát, kenyeret, még tésztát is. Csak a legelsőből kértem. De jól elvoltam vele. Második természetesen rántott békacomb, ha már van, akkor nyilván azt, feleségem meg harcsát rántva. Hogy is mondjam. . . adag bőséges, krumpli vastagon vajas, ha már petrezselymes, de nem baj, nem baj, a békacomb finom, mártással még jobb, nejem nem volt elragadtatva a harcsától, azt mondta, semmilyen. Ittunk négy pindurka őszilét, Cappy üvegekből. Mondjuk az ár meglepett rendesen, ez volt napok óta a legdrágább ebédünk, 17. 700 forint egy levesért és két másodikért, egy nem túl elegáns helyen, a lány kedves volt, nem érdemelte volna meg, hogy ne adjak borravalót, szóval, ez így közel 20. 000 forint. Hmmm. . . szerintem ez rossz arány. A halászlé 3. 600, a békacomb 4. 800, a rántott harcsa 4. 500, külön köret a petrezselymes krumpli 600-ért, meg a hasábburgonya is 600-ért. A négy kis Cappy meg 2. 400 forint. Hát valahogy így.

Hagyományos értelemben vett csárdára semmilyen módon nem emlékeztet a belső tér, a bútorok azonban kényelmesek, a tér elrendezése nagyüzemi éttermi stílusra hajaz. Az éppen szolgálatban lévő két pincér hölgy kedves volt. Sajnos mindez nem tudta ellensúlyozni azt a gasztronómiai csalódást, amit át kellett élnem. A tervem az volt, hogy mivel a Duna mellett vagyunk és halászlé rajongó vagyok, a leves megkóstolása után választok még valamilyen más halételt is a kínálatból - nos a leves megkóstolása után a második fogásra nem került sor. Agyonsózott, rendesen megpaprikázott, egyébként semmilyen más ízélményt nem nyújtó lében két és fél halszelet úszkált - a halhús vízízű, élvezhetetlen, az egész halászlének nevezett mű elfogadhatatlan volt, a hozzá külön kérésre feltálalt erőspaprika pürének a sóson kívül más íze nem volt. Egy dologgal voltam csupán megelégedve, és az a leveshez felszolgált gyufatészta minősége volt. Mindez 4. 500Ft-omba került, ellentétben az étlapon szereplő 3. 300Ft-os árral szemben - gondolom a különbség abból adódott, hogy többféle halból álló betéttel kértem felszolgálni a levest. A helyi szakács a halászléfőzés két legalapvetőbb szabályával sem volt tisztában: 1. többféle hal felhasználásával készítjük, 2. a halat főzés előtt enyhén besózzuk és pár percig állni hagyjuk. Látogatásom idején rajtam kívül csak a helyi focicsapat tagjai ültek az étteremben, más vendég nem - eleinte csodálkoztam ezen, most már nem.