Liplac adatlapja

Így maradt a viszonylag jól kinéző kerthelyiség. Emiatt adtam a címet, ennek a belseje a csúnya. Kedves pincérhölgy kérdezte, mit kívánunk inni. Narancslevet mondtam, mire közölte, hogy csak fantából tud adni. Ugye nem baj, hogy pofánröhögtem? Megkérdeztem, akkor mi van rostos üdítő? Almalevet találtak. Nos,étlapot nem találtunk, minden asztalra kirakott heti menülapot igen. Erről választottunk. Meggyleves választottam, mely befőttből készült, borzasztó volt. Eztán jött a választott párizsi szelet, "rizsával". A hús érdekesen volt elkészítve: tocsogott az olajtól, ugyanakkor lisztíze volt. Mellé száraz rizs. Na ide se jövünk többet!

Betérve az étterembe egy fedett, zárt teraszra jut az ember. Tetszetős naturfa dekoráció mellett vegyes bútorok. Fából készült boxok az ablakok mellett, míg a fal mellett rattanbútorok. Mi az ablak mellé ültünk, bár ne tettük volna! Mert a színvonalról már a terítő is árulkodott. Nemhogy hetek, de talán hónapok óta nem volt kimosva. A padon ülőpárnák, melyek a retektől ragadtak a padhoz! Legszívesebben kifordultunk volna, de a gyerekek már nagyon éhesek voltak. Az egyetlen pincér (szombat ebédidőben! ) többször türelmünket kérte, mert máshol vett fel rendelést, hozta az ételt, szedte a bevételt. Rendelés után szerintem normális idő alatt (kb. 25-30 perc) elkészültek az egyszerű ételeink: gyerekeknek természetesen rántott sajt, anyukának valami csirke, nekem valami coca. Az ételek abszolút átlagosak voltak. Végezetül egy érdekességre hívnám fel a figyelmet. A vendéglőnek nincs honlapja, a közösségi szájton a heti menüket feltüntetik. 19-en értékelték, átlagosan 4,5*-ra az éttermet. Lehet, hogy túlságosan igényes vagyok? Az egyik értékelő február 6-án ezt írta: "Csodálatos szép, tisztaság. Remek ételek. " Elképzelhetőnek tartom, hogy akkor kerültek ki az abroszok. Összefoglalva: ha jót akarsz, kerüld az éttermet!

Azt mondta megkérdi van-e. Persze eleve meglepődhetett, hogy délidőben valaki nem menüt kér. Szóval volt, partnerem hasábbal kérte. Kb. 5 perc múlva jött vissza a kislány, hogy akkor tényleg hasábbal kérte-e? A helyről néhány szót. Meglepődtem, nehezen eldönthető, kicsi vagy nagy-e a hely? Viszonlag kis alapterületen, kb 30-an tudnak enni egyszerre, nyáron a teraszon mégegyszer ennyien. Tisztának tűntek az asztalok, székek, padló. A fa asztalokon halomban álltak a menüztetésre előkészített tányérok, evőeszközök. Nekem ez lehangoló. Mellékhelyiséget nem látogattam, nem tudtam értékelni. Ételről. Jól elkészített, ízletes volt a sajt, én krokettel ettem. Bodzaszörpöt fogyasztottunk, pozitív volt továbbá, hogy a kapucsínó rendelésnél megkérdezték, hogy miből készüljön. Egyszer vacsorára vissza fogok térni, vajon akkor is igénytelenül felszórt halmokban álló eszcájg fogad-e? Akkor majd valami húsételt kérek.

Én rántott húst választottam. Sajnos elfogyott - jött a válasz, az egyébként kedves hölgytől. Gondolom jogosan kérdeztem meg: Miért nem veszik le a táblát? Sajnos nincs rá időnk. (WTF? ) Saját véleményem szerint inkább csak lustaság, hogy másnap ne kelljen újra kirakni a táblicskut. Aztán eszébe jutott a hölgyeménynek, hogy talán a másik oldalon van még rántott hús. Szerencsém (? ) volt, talált. Kaptam egy ki tudja mikor sült, melegítőben tartott szeletet. Steak krumplit kértem hozzá, és egy kis káposztával töltött piros étkezési paprikát, melyre gondolom valami szabvány szerint kézzel rá volt írva a minőségmegőrzési idő. Őszintén megmondva ez utóbbi volt az étkezés fénypontja. Természetesen műanyag evőeszközök jártak hozzá, mellyel öröm volt a "frissensültet" vágni. Fizetéskor két meglepetés ért. Egyrészt italok nélkül, a majdnem trash foodnak mondható táplálék 2700 forint volt, másrészt, hogy nem fogadhatnak el borravalót. Ezután indult a helyvadászat, melynek végén sikerült egy tisztítószert ki tudja mikor látott asztalhoz leülnünk és elfogyasztani lakománkat. Kulináris érték nulla, pozitív a kedves hozzáállás.

Furcsa volt, hogy rendelésünket nem egyből tányérra szedték, hanem az ott dolgozók kiváló összhangban feldolgozták a rendelést. Az egyik hölgy felvette a rendelést, a másik pakolt a tányérokra, a harmadik vizet engedett a kísérőpoharakba. Végül az valamelyik kihozta. A felszolgált sütemények kiválóak voltak, semmi kifogást - még esztétikait sem - találtam. Az asztalok ellenben kicsit szennyezettek voltak, gondolom a nagy forgalom miatt. A belső helyiség valaki szerint hangulatos, csili-villi, szerintem szörnyű. Fehér zongoralakk, hullámos háttámla, metálszürke(? ) kárpit. Körbe tükör, még a mennyezeten is. Mintha a Titánia, titánia film kelt volna életre világos kiadásban. Még az is eszembe jutott, hogy egy b. . ószoba berendezése is lehetne. Ellenben a kültér jobban mutat, ezért hoztam átlagosra. Végezetül szeretném megemlíteni, hogy a pulton egy tábla büszkén hirdeti, hogy a Mandula Cukrászda 2015-ben az Ittjartam. hu értékelései alapján kiváló.

Mi a külső részen foglaltunk helyet, két ok miatt: egyrészt itt kevésbé volt érezhető az ételszag, másrészt reménykedtünk, hogy láthatunk valami forgalmat. Ez utóbbi reményünk nem vált be, teljesen kihalt volt a város, gondolom nem utolsósorban az esős időnek köszönhetően. Itt a külső részen farönk bútorzat van, némi szivacspárnázattal. Mondjuk a Flair székeknél hangulatosabb. Két pincér sertepertélt az asztalok körül. Az előttem szólóhoz képest nem flegmának, csak lazának mondanám a pincéreket, viszonylag gyors kiszolgálásban részesítettek minket. Megbeszéltük a családdal, hogy levest nem eszünk, csak főételt kérünk. A csemetéink megint rántott sajtot kértek - ezúttal trappistát, mi pedig végre találtunk olyan tálat, ami megfelelt mindkettőnknek. Az étlapról az I. számú tálat kértük, csirkével, cocával, vegyes körettel, gombával. Az ételek jó minőségben voltak elkészítve, de semmi kiemelkedőt nem tapasztaltunk. Az adagok jól voltak kiszámítva, csak a gyerekekéből maradt egy kis elvinnivaló. A wc elég kicsi, tisztasága kétséges. Az asztal pedig valamitől ragadt. A helyen viszonylag jó minőségű étellel jóllaktunk, normális áron. Legközelebb kipróbálnám a bélszínt királyrákkal, melyet elkészítési idejének hossza miatt nem kértem.

Elég furcsa alakú kolbász, de tényleg finom volt. Másodikként valami kukoricásra vágytam, de nem láttam. Semmi gond, megoldjuk - mintha csak Angela Merkel szájából hangzott volna: Wir schaffen das! Nos éppúgy félmegoldás született: az általam választott kész(! ) pizzaszeletre kukoricakonzervet öntöttek és a pizzakemencében összemelegítették. Hozzáteszem, az első pizzaszeletet is melegítették. Az olaszos vonulat jegyében San Pellegrino üdítőket is kínálnak. A Chino fedőnevűt választottam, mely nekem gyömbéresnek tűnt. A narancsosat, citromosat már kóstoltam, vérnarancsos pedig nem érdekelt. Mint itthon a netről megtudtam, a Chinotta kínai törpefakéreg kivonatát tartalmazza. Azért kellett megnéznem, mert a dobozon nemhogy magyarul, de még emberi nyelven sem volt semmiféle felirat. Nézzük a körülményeket. Elég kis hely, mosdó nélkül. Ezt csak azért tartom problémásnak, mert szívesen megmostam volna a kezem evés előtt. Ugyan van evőeszköz, de műanyag, mellyel öröm pizzatésztát vágni. Sőt a pizzaszeleteket egy-egy papírlapon adják. Felszolgálás nincs. Összefoglalva: kaptam két szelet melegített pizzát, egy új üdítőízt. Kipróbálnám frissen a pizzát, hátha jobb.

A műbőr székek valószínűleg megkoptak, mert egy huzat volt rájuk húzva. Érdekes, ámde költséghatékony megoldás, nyárra kifejezetten előnyös. Hamar jött egy fiatal pincér (tanonc? ), egy üveg szódával. És megkérdezte, hogy jó lesz-e, vagy kívánunk valamit inni? Ez egy újabb jópont, a mostani keserű tapasztalataim alapján. Igaz, az itallal csak a leves után ért hozzánk. Minestrone levest választottunk, amelyhez kissé csorba tányérokon hamar hozzájutottunk. Ízre finom volt, sajnos a paradicsomkonzerv íze és az olajfoltok a tetején élvezeti értékét csökkentették. Natúrszeletet választottam parasztraguval, amely héjában sült burgonyát és enyhén gombás lecsómártást takart, további húst nyomokban sem tartalmazott. Tucatétel íze volt, semmi kiemelkedő. Az egyetlen különlegesség, hogy itt desszertet is lehet választani az ebéd menühöz. Madártej, gesztenyepüré és egy harmadik volt, melynek a nevét ott nem bírtam megjegyezni - bár ezt választottam. Most néztem meg, a facebook oldalról derült ki, hogy Mákos ambróziának hívják. Két réteg mákos valami közt volt valami csokoládés, leöntve meggymártással. A középen lévő csokoládés réteg száraz volt, ellentétben a mákos réteggel, ami nemcsak omlós, de finom is volt. És még egy képi hiányt had említsek meg. A számomra felszolgált tortaszelet alsó része nem volt teljes, a csokis részben pedig hajszálat (talán Zeuszét? ) találtam. Nézzük pozitívan. Bár jól nem laktam az átlagos színvonalú ételekkel, de mégis azt látom, hogy egy picit sikerült előbbre lépniük. Megtudhattam, hogy a ragu nem mindenhol húsos étel. A kulináris élményem alapján én már tudom, hogy az étterem valószínűleg soha nem kap Michelin csillagot. Persze a fizetéskor az előző bejegyzésemben is belefoglalt, előre nem jelzett "áremelkedés", tapasztalható. Az 1200 Ft-os honlapon jelzett menüár helyett 1300 Ft-ot kellett személyenként fizetni (az utólag megtekintett fész oldalon már ez az ár szerepel, igaz a menüsor a múlt heti ismétlése). Ár-értékarányban még így is megfelelő, sőt ha az ambróziától örökifjú maradok, akkor minden fillért megért az ebéd.