Útközben adatlapja

A csöppnyi étkezde üresen igen barátságosnak tűnt. Három natúr fából ácsolt, magas asztal 4-4 bárszékkel, a másik oldalon körbefutó bárpultnál is leülhet néhány ember. Letisztult színek és formák. A kiszolgáló hölgy kedves, talán örül az egy szem vendégnek. Bajor kolbászt kérek a magos kenyértölcsérbe, de rábeszél, hogy kóstoljam meg a magyarosat is. Fele-fele, legyen összehasonlítási alap. Káposztát, pirított hagymát, bacont, többféle szószt tesz bele bőven. Az elején kicsit nehéz is enni, úgy meg van púpozva. Kényelmesen majszolom, a kenyér végig kitart, nem ázik át, és nagyon finom. Érdemes betérni ide, főleg az ebéd és a vacsora közti holtidőben. :)

Jó nagy szeletek, és meglepően olcsók. A jeges finomságok mellett a klasszikus cukrászdai sütemények, a gesztenyepüré, a kávé és az üdítő italok is megtalálhatóak. A felszolgálás is hagyományos, a kedves vendégnek nem kell egy tucat csomagot fogva egyensúlyoznia a tálcát (ne felejtsük, hogy egy plázában járunk), kényelmesen ülve várjuk, hogy a mosolygós hölgyek kihozzák az asztalhoz, amit rendeltünk. Az elkerített "presszó rész" barátságos és tiszta, a kiszolgálás gyors.

Érdekes, fantáziadús, máshol nem látott sütemények, normális méretű szeletek, falatnyi csemegék, bonbonok. Guszták, finomak, és az áruk is reális, elfogadható. Diabetikus süti is van többféle. Sok cukrászdában azt állítják, ilyesmire nincs igény. (Miközben a fél ország cukorbeteg. )
Tiramisut tortát és citromos túrótortát ettünk, és kétféle "apróságot" kóstoltunk meg, diósat és gyümölcsöset. Egyik jobb volt, mint a másik. Formatortákat is készítenek rendelésre, a mintakollekció az ajtón lévő plakáton látható. Nekem persze a sonkás, kolbászos tetszett legjobban, de egy cukrászdában ezt illetlenség bevallani. :)

Ígéretes. A belépés pillanatában azt gondoltuk, itt biztosan jól főznek, mert az utolsó szabad asztalt sikerült elfoglalnunk. A limonádé jó volt. Kellemes, citrusos, lime- és narancs karikákkal. Ördög tudja, miért futott be ekkora karriert a száraz és ízetlen csirkemell. Egyetlen erénye, hogy hamar elkészül. Nem véletlenül szokták a Holstein szeletet sertéshúsból készíteni. De a morgásunk nem jogos, csak egy közbevetett megjegyzés, tudtuk, hogy csirkemellet kapunk. Így csak akkor akadt fönn a szemünk, mikor kihoztak egy kb. hamburgerpogácsa átmérőjű húst, ami a tükörtojás méretére volt gondosan leszabva. Mellé két kupac hófehér, pucér rizst. Érdeklődtünk a saláta iránt, mire a kedves pincérleány elcsodálkozott, mert nem tudta, hogy azt is kérünk. Kértünk. Mondta, hogy most már mindegy, maradhat a rizs (? ? ? ), és hozott egy-egy nagy tányér, jó alapanyagokból összeállított friss salátát, hozzá egy igen kellemes öntetet. Kár lett volna kihagyni, ez volt a menü fénypontja. Praktikus megoldásként a salátás tányérra kotortunk egy kis rizst, és átpakoltuk a Holstein szeletkét. Ahogy végre nekiálltunk volna az evésnek, megjelent a bájos leány, és hozta a desszertet. Ami persze már nem fért az asztalra. Így aztán elvitte a két tányért egy-egy gombóc rizzsel. Nem túrtuk szét a maradékot, valamire csak jó lesz. A desszerttel kár volt annyira sietni, a nagyon édes, nagyon sűrű, túlfahéjazott trutyiból próbáltuk kieszegetni a friss gyümölcskockákat, de pár falat után feladtuk. Nem tudom, hogy lehetett ilyen jó alapanyagokból ilyen rémes nemtommit készíteni. Úgy tűnhet, hogy végigbosszankodtuk az ebédet, de nem. A felszolgálás sutaságában volt valami báj, értékeltük az igyekezetet. Ha sok pont nem is jár érte. A főétel ehető volt, bár a tükörtojást kár volt megszórni azzal a zacskós ételízesítővel. Csak azért ajánlom a helyet, mert a pultban igen gusztusos sütemények és szendvicsek sorakoztak. A melegkonyhát viszont nem kellene erőltetni…

A mellékhelyiség tiszta volt, de az asztalok nem ártana rendszeresen összesöpörni a morzsatengert.

A kínálatban minden kedvencünk szerepelt, az árak pedig bónusz nélkül sem magasak. Szóval most két októberi látogatásról számolok be egy füst alatt. Azt hiszem, ez jó ajánló, magáért beszél. Első alkalommal currys csirkét kaptunk rizzsel, algasalátát és tempurázott tigrisrákot. Friss és finom volt minden, a mennyiség is pont elegendő. Másodszorra szusizni akartunk, de mire átfázva megérkeztünk, inkább egy forró Rament kívántam. Olyan volt, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Tele hajszálvékony, puha marhahús szeletekkel, tésztával, zöldségekkel. Fűszerként csípős, savanykás pácolt retket és szójacsírát adtak mellé, tökéletes, harmonikus ízhatás. Említésre méltó a kisebb merőkanál méretű és fazonú evőeszköz, első látásra meghökkentő, de igen kényelmesen lehet vele enni, sokkal praktikusabb, mint a megszokott kis porcelánkanál. A párom ropogós kacsasültet evett rizzsel. Az íze jó volt, de a bőr ropoghatott volna egy kicsit jobban. Jól laktunk az emberes adagokkal, így szusit végül csak desszertnek választottunk. egy tízdarabos válogatást osztottunk el ketten. A japán sört egy kicsit drágállottuk, de hát "messziről jön", mondta a pincérnő. Erős, finom, érdemes megkóstolni. Az étterem berendezése ízléses, a dekoráció stílszerű. A japán személyzet barátságos, és nagyon szépen beszélnek magyarul. Sokszor visszajövünk még, az biztos.

Nem célom a rekord-döntögetés, így eltekintek a sajtbolt és a savanyú káposztás stand értékelésétől. De a Ginának, ha már így adódott, én is adok néhány jó pontot. Megérdemli. Rendszeres látogatásaim közül a szeptemberit emelem ki, mert akkor nemcsak elvitelre vásároltam, hanem helyben is fogyasztottam. Erre is van lehetőség, igaz, csak állva, papírtálcáról, eldobható villával. Itt kóstoltam meg az ország 2017-ben díjat nyert diabetikus tortáját, a Pöttyös Pannit. Pikáns, kellemes. A recept kőbe van vésve, így az íz nem a cukrászda érdeme, az ára viszont igen. Miniatűr szeletkéket láttam szerte a városban, kétszer ennyiért, de a Gina nem használja ki, hogy "az országtortákat úgyis mindenki megkóstolja", és nem srófolta az egekig az árát. A cukrászdában mindig friss és gusztusos tortaszeleteket látok, de én főleg a sós aprósütemények miatt járok oda. A tökmagos pogácsájuk remek, a sajtfánkjuk utolérhetetlen. A kiszolgáló hölgyek barátságosak, szívesen ajánlanak desszertet a bőség zavarával küzdő vásárlóknak, felhívják a figyelmet az újdonságokra.

Az ajándékba vett csokikat rendszeresen elmajszoltuk hazafelé a HÉV-en. Na, de az emlékek helyett beszéljünk a jelenről! A csokibolt időközben egy kis kávézóval bővült, ami egy újabb kihagyhatatlan program. Kávék és forró csokik, jeges italok, nehéz a választás. Kedvünk lenne végigkóstolni az étlapot, de sajnos alkalmanként csak egyetlen erős kávét merünk inni. Most a kevés csokoládéval feldobott, cayenne borssal szórt kávét választottuk. Selymes, krémes, erős, harmonikus összhatás. A bors inkább utóízként érvényesül, viszont sokáig kitart az íze a szánkban. Mennyei. A kiszolgálás a boltban és a kávézóban is igen barátságos. A kávéfőzés titkaiba is bepillantást engednek a kedves hölgyek, pl. megtudjuk, hogy a fűszerek többségével, pl. a frissen őrölt kardamommal nem a kész kávét ízesítik, hanem azzal együtt főzik. Az italok árai elfogadhatóak, a fent említettek pl. 380 Ft-ba kerülnek csészénként. A különleges bonbonokat, csokoládékat sajnos aranyárban mérik, de ez összhangban van a minőséggel. Kifelé jövet, a bolt pénztárában kell kifizetni a kávézóban fogyasztott tételeket is, így a borravaló kérdése fel sem merül.

Talán egyszerre akarnak megfelelni mindhárom irányzat kedvelőinek, ami lehetetlen és fölösleges próbálkozás. Sajnos az időjárás nem engedte, hogy a teraszon üljünk le. A belső terem nem túl hangulatos, bár a dekoráció érdekes. Egy hosszú, keskeny helyiség, a fal mellett egy sor, szinte egymásba érő asztallal. Előttem már említették a "szellemes" megoldást: a fekete táblára, krétával írt étlapot. Amihez odazarándokol az összes vendég, és egy készséges pincérnő tételesen elmagyarázza mindenkinek külön-külön, hogy melyik tétel mit is tartalmaz. Tizedszer hallva már kissé unalmas, és elég idegesítő, hogy két lépésre az asztalodtól fennhangon tárgyalják meg vad idegenek, hogy mire allergiásak, és mit ennének, vagy jaj, inkább mégsem azt kérik. Az, hogy ez a műsor egy alkalmazott teljes munkaidejét lefoglalja, legyen a cég baja, a vendég részére "csupán" zavaró. Később egy külföldi társaság ül le a mellettünk lévő asztalhoz, ők kapnak írott étlapot. Szóval itt is tudják, hogy meg lehet/ne ezt oldani kevésbé "jópofán", de kulturáltan. Füstölt kacsamellet ettem batátapürével, guszta volt és finom. Bár én szívesen eszem húst hússal, a művészien szétkent kanálnyi pürét nagyon kevésnek találtam a sülthöz képest. De ezt félve írom le, nehogy miattam csökkentsék majd a húsadagot. A párom a nap ajánlatát választotta: kemencés kubai oldalast. A hölgy felsorolt féltucatnyi fűszert, ami ehhez a különlegességhez kellett. A szöveg érdekesebb volt, mint az étel, egy korrekt sült oldalas, minden extra zamat nélkül. Kis darab hús, a közepe egy ujjnyi zsírréteg, de hát az oldalas már csak ilyen lutri. A 3200 Ft-os árba nem fért bele semmilyen köret a tányérdíszként szolgáló pici salátán kívül, így külön kértünk hozzá currys steakburgonyát. Amin megint csak nem érződött a curry, pedig az elég intenzív ízű, nem kell belőle sok. Az árak eléggé elszálltak, persze Szentendrén hajlamosak a turisták pénztárcájához igazítani a tarifát. Már csak ezért is furcsa, hogy nem lehet kártyával fizetni.