Trattoria Pomo D'Oro Budapest

: férfiaknak ing), mert számomra a sok alulöltözött ember valahogy elvesz a hangulatból.

A polipos előétellel, semmi gond nem volt, de ha minden áron beleszeretnék kötni , valami extra még jöhetett volna hozzá, véleményem szerint akkor jó egy étel, ha elfogysztása után az jár az ember eszében, hogy mikor jövök vissza , hogy ismét ehessek egy ilyen csodát, hát ez az érzés nem volt meg. A lányok egy spenótos-ricottás raviollit kértek, én meg egy calabrese pizzát, amikor megláttam az étlapon, összefutott a nyál a számba, felidéztem az eddig evett nduja szalámis pizzákat, bevillant a karakteres csípős ízvilága, és elképzeltem, hogy talán itt még az eddigi ízélményeimet is überelni fogják, hát nagyott csalódtam ! Utólag megnéztem, tényleg úgy van írv, hogy nduja krém, van rajta, de azt hittem hogy a kenhető állaga miatt hívják így, mint sok más helyen, de ez egy sajtos pizza volt, valami tabasco szerű pirosas lötyivel megöntözve, megettem, mert a tésztája nem volt rossz, de aki szeretné megismerni, vagy szereti ezt a calabriai csemegét, az ne itt próbálkozzon! A lányok raviollija talán még nagyobb csalódás volt, a töltött tésztapárnácskák szépen egymás mellé voltak helyezve, de nem látszott belőle semmi mert "ráborulhatott" egy egész üveg konzervparadicsom. A látvány is sokkoló volt, hát amikor megkóstoltuk mindenkinek a klasszik aranyfácánkonzerv íz jutott az eszébe. Végül úgy tudtuk megenni, hogy lekapartuk róla a sűrített paradicsomot, meglocsoltuk olivaolajjal és megszórtuk parmezánnal ( szerencsére volt bekészítve az asztalon mindkettő). Hogy ne legyek igazságtalan és valami pozitívumot is írjak, az asztalra kitett kovászos kenyér, olívaolaj és parmezán finom volt. Én kétféle szörpöt ittam, mindkettő ízlett, és a desszertek is finomak voltak. Személy szerint a citromtortát citromosobban és kevésbé édesen készíteném, de ez tényleg csak az egyéni ízlésem, az ezerlapos amaréna meggyes sütemény viszont tökéletes volt. Összegzés képen , az étterem ár-érték arányban nagyon elmaradt az elvártaktól, ennél sokkal jobb tésztákat és pizzákat lehet enni a városban sokkal olcsóbban!

Néhány év kihagyással ismét ellátogattunk ide, egy kisebb gasztro-túra keretében. Az étterem leghangulatosabb része, a belső, üveggel fedett kert nem volt "üzembe helyezve", mint megtudtuk, azt csak a téli időszakban használják, amikor a kinti terasz már túl hideg és ezért nem használható. A szép napos időre tekintettel a teraszt választottuk, a benti részben elég sokan ültek. Igaz, az étterem belső terei azért hangulatosabbak, megidézik a toszkán trattoriák világát. A terasz egyszerűen az utcára van kitelepítve, igaz, az autós forgalom minimális, csak engedéllyel lehet behajtani. A terasszal szemben a szintén a Pomodoro-csoporthoz tartozó borbár és a fagylaltozó található. A konyhával elégedettek voltunk, de a személyzettel nem igazán. Amikor érkeztünk, az ajtóban nem volt fogadó személyzet, csak az üres helye, és nekünk kellett megszólítani és megállítani az egyik pincért. Egyébként előzetes asztalfoglalással érkeztünk. A pincérünk egy kissé el voltak magától szállva, és nem igazán éreztük rajta a vendégek (=mi) iránti tiszteletet és megbecsülést. Igaz, hogy én nem tartozom a hazai celeb-világba, akik itt rendszeresen megfordulnak és a törzsvendégek közé sem, minden esetre a szemmel látható megkülönböztetést vendég és vendég között nem lehetett nem észrevenni. Az italok túlárazottak, az ételek árfekvése középkategóriás, szintén felül van árazva szerintem, viszont az adagok normális méretűek. A 4 dl-es limonádé 990 Ft, 1 korsó Pilsner Urquell 1150 Ft, ami még kissé poshadt ízű, állott is volt. Az erdei gombaleves erős kezdés volt (2150 Ft), a mellé adott házi grissini telitalálat, a kis gomba alakú keksz aranyos meglepetés. Nagyon szép, telt húsú gombák voltak a levesben, amely kiadós adag volt egy szép mély csészében. a szűzérmék libamájjal és póréhagymakrémmel (4150 Ft) szintén nem okozott csalódást, a vasalt jércecombfilé talán nem volt annyira erős (2650 Ft), ennek párolt kínai kel és répakrém volt a kísérője, a mediterrán pirított burgonya (790 Ft) a maga nemében átlagon felüli volt. A grillezett zöldség szintén jobb, mint máshol, sok étteremben nagyon el szokták rontani, itt megmaradt a zöldségek ropogóssága, nem volt túlkészült (1190 Ft), viszont ennyi pénzért ez nagyon kicsi adag volt. Tányér elrendezés szempontjából a szűzérme volt a legmutatósabb fogás. A fogyasztásra 13% kötelező szervizdíjat számolnak fel, amit a bevezetőben írt kiszolgálási problémák miatt én különösen zokon vettem, persze csak magamban. Nemcsak bankkártyával, de SZÉP kártyával is lehet fizetni. Széles borkínálat, a benti részben boros-hordós dekorációk és persze egy csomó olasz felirat és számos díj, elismerés, oklevél, amit az étterem az évek során megkapott.

Szóval ilyen kedvesen fogadtak. Hozzáteszem, nem vagyunk csövesek és csini ruhában mentünk, mivel ünnepelni készültünk. Csak azért nem fordultam vissza az ajtóból, mert nagyon készültünk az estére. A pincér igyekezett kedves lenni ( bár nekem az is erőltetettnek tűnt) az ételek, italok finomak voltak. Sűrűn járunk étterembe, de most fordult elő először, hogy erős késztetést éreztem arra, hogy negatív kritikát írjak.

De mindent egybevetve jól éreztük magunkat és egy fantasztikus ebédet kaptunk

Levesnek a szezonális ajánlatok közül választottam a Poréhagyma-krémlevest királyrákfarokkal és libamáj darabokkal. Amikor kihozta a pincér, akkor kissé meglepődtem, mert a tányéron csak a 'sűrűje' volt szépen elrendezve, és már épp szólni akartam, hogy én nem salátát kértem, hanem levest, amikor egy kis kancsóból ráöntötte a levét. ;-) A krémleves nagyon kellemesen volt fűszerezve, és az állaga is tökéletes volt, nem túl sűrű, nem túl híg. Főételként Orata-t kértem (tengerikeszeg-filé garnélarákkal, paradicsommal és cukkinivel pirítva) köretként párolt spenóttal. A spenót számomra kissé túl fokhagymás volt, de az orata nagyon ízletes. Ezzel a 2 fogással jól is laktam, így desszertre már nem került sor. Ezt az éttermet azoknak ajánlom, akik minőségi alapanyagokból készült ételekre vágynak. Nem tartozik az olcsó éttermek közé, de a megadott árak szerintem reálisak a belvárosi éttermekhez képest.

A hely kinézete nagyon jól hozza az olasz hangulatot,kicsit el is felejti az ember,hogy Budapesten van egy szűkebb kisutcában. Árban nem olcsó,de nem is annyira drága,mint egy nagyon menő,luxus étterem.

Egy apró észrevételem van, bár igaz, hogy kimagasló az étterem hazai viszonyok között, azonban az árak egy kissé túlzóak.

Kitűnő előételekkel kezdtük az ebédet, ezek voltak az étkezés fénypontjai. A salátaágyon tálalt Burrata sajtbatyu üde, friss, kellemes. Ennél is finomabb és érdekesebb az első fogás kategóriában ajánlott „Lávagolyó”, ami burgonyás tésztából készült gombócka, finoman fűszerezett halkrémmel töltve és tintahal-tintával bevonva. Még az előétel előtt kaptunk egy kosárka grissinit és nagyon finom, magos kenyeret. Parmezános olívaolajba tunkoltuk, fejedelmi bevezetés volt. Ezért és az előételekért volt érdemes beülni. Sajnos a folytatás nem ad sok okot a dicséretre. Társaságunk vegetáriánus tagja mozzarellás pizzát evett, amit vagy a kemencében felejtettek, vagy direkt csinálták ilyen „rusztikusra”. Kormos, égett, száraz volt a széle. Jobb választás volt a sütőtökpürével töltött tortellini, amin megosztoztak az óvodáskorúval. Én húsos lasagnét ettem, ami teljesen korrekt volt, se jobb, se rosszabb, mint bárhol máshol. Ketten rizottót kértek, mindketten csalódtak. Maradt is bőven mindkét ételből a tányéron. A fekete rizottó tetején díszelgett két darabka tintahal, amúgy a nagy tányérnyi rizottó teljesen üres volt, és erősen túltintázott. A kacsaragus rizottóban nem volt egy falat hús sem, de a teteje szépen ki volt rakva füstölt kacsamellsonka szeletkékkel. Kár, hogy maga a rizottó tocsogott a paradicsomban és az olajban. Az árak egy kicsit húzósak, amit az első osztályú alapanyagok indokolnak. Kár, hogy a remek hozzávalókból nem születnek remek ételek.