Ugor adatlapja

A sztori ismert, fiatal srác, a leves megszállottja, imádja a főzést, dolgozott szállodákban, éttermekben, Dániában, Norvégiában, Svédországban, aztán elege lett, hazajött, kiment egy hónapra Japánba tanulmányozni a levest és főzését és itthon megalapította ezt, ahol minden ő, a takarító, a szakács, a karbantartó, a felszolgáló, beszerző, minden. Elvarázsolt egy figura, de kedves, szerethető. Talán világpolgár. Azt tudnod kell, hogy itt hat ülőhely van maximum, elvitelre nincs kaja, nagyon helyesen, mert az már soha nem ugyanaz, szóval szépen beállsz a sorba, aztán kivárod, amíg odajutsz. Különös dolog ez, a tök kihalt Rákóczi téri csarnoknak, ahol már a galambok is alig repülnek be, mert nincs miért, hirtelen egy nagy sorállás. . . bizarr. Mondjuk viszonylag jó ütemben jöttem, csak 5-6 ember állt előttem. Aztán mögém jöttek még persze, de akkor én már páholyban voltam. Fél óra alatt kb. fél métert haladtam. Ez van. A csarnok jéghideg, itt nincs fűtés, Egy japán levesezőbe csak normális emberek jönnek, szóval szóba állhatsz az előtted/mögötted állókkal. Türelmesek vagyunk. Aztán kijött a srác és azt mondta, hogy szorri, még annyi leves van, hogy talán hárman még beállhatnak a sor végére, aztán annyi. Szóval felváltva küldözgettük el a későn érkezőket. De kb. du, 14 óra körül elfogyott minden leves. A srác azt mondta, hogy ő úgy képzelte, hogy napi 30 adagot esznek meg itt 11 és 18 között, ehhez képest ma elfogyott 60 adag 14 óráig. Szóval ha odajutsz, akkor itt az étlap, látod, kétféle leves van, egy miso meg egy ramen, abból választhatsz. Én rament kértem. Jó pozícióban voltam, mert egyedül jöttem, a többiek meg arra vártak, hogy két hely legyen szabad egymás mellett, így most felértékelődtem és előre léptem. A szék iszonyú kényelmetlen, ahová ülhetsz, fészkelődtem is eleget. Rendelsz, vársz, kapsz. Minden előtted készül, ott vagdossa fel a fiú, szűri, rakosgatja tányérokba. Mindkét leves 3200 forint. De inni is kérhetsz valamit, korlátozottan. Most nem álltak sokan mögöttem, de elképzeltem, milyen lehet úgy enni, hogy 50 éhes hiéna- vagy keselyűszempár fúródik a hátadba, te meg itt komótosan, kényelmesen eszegetsz pálcikával. Amúgy kanállal is lehet, de még villával is, ha kérsz, Lehet fizetni készpénzzel, kártyával, amivel akarsz. Jó rámenezést mindenkinek!

De aztán vége szakadt a havas idillnek, beléptem a boltba, és ő jött utánam, persze. Bocsánatot kértem az el nem szívott cigi miatt, mert egyébként kedves volt, tényleg. Gondoltam, itt is ugyanúgy csapok bele a lecsóba, és a bennfentesek öntelt vigyorával Saigon Signature Coffeet kértem, akárcsak tegnap. Abban reménykedtem, hogy a bonyolult és látványos rétegződést itt majd jól lefényképezem, amit tegnap elmulasztottam. Egyébként lehet ezt hidegen és melegen is kérni. Na, de nem sikerült, mert itt viszont nem átlátszó pohárba kaptam, hanem sötét műanyagba, sétálópohárba, mivel, a magyarázat szerint ez egy kisebb bolt, mint a körúti. Viszont ez az öregebb. Sokkal régebben áll itt, mint a másik. Meg azt is megtudtam, hogy ez a legnépszerűbb termékük, meg a sós krémes kávé, tehát beválasztottam a jóba. Szóval ilyen nagy világmegváltó dolgokról cseverésztünk, itt is 1690 forint az anyag, jó ez, jövés-menés közepette érdemes egy ilyen pohár léért beugrani ide.

Érdekesen indult az időgép, kis hölgy a recepcióról helyreigazított, egy szál csóró az mindig egy rossz helyen lévő kétszemélyes asztalt kap, velem szemben egy torz tartásba rögzült merevrészeg fazon a másik asztalnál. . . ha az ebéd a nagyfilm, akkor ez a műsor a híradó volt a film előtt, éppen azzal próbálkoztak, viszonylag szelíden, hogy rábeszéljék, hogy álljon fel és menjen ki, de ez nagyon nem ment. Ajánlottam a segítségemet, mint jó vendég. Végül egy férfi- és egy hölgyalkalmazott valahogy feltámasztotta, felvonszolták a lépcsőn, még egy széket is felvittek neki, mert kissé esett a hó, de az előadáson még nem volt függöny. . Nem vagyok katasztrófaturista, hogy odaálljak bámulni, segíteni nem tudtam, tehát csak hallgattam a sikolyokat, az bdsqwisteneket, meg azt, hogy azonnal engedje el a hölgyet, aztán az is elhabzott párszor a pinceszínházban, hogy megölöm, mindez fortissiko. Aztán három megtermett férfi kijött a konyhából, felsiettek, és azt hiszem, alaposan rendet is tettek, mert elcsitultak a hadizajok. Én a marhahúslevesre szavaztam, meg utána, tekintettel a monarchiára, osztrák válogatásból kértem a hagymás marhasültet fokhagymás, mustáros, stb. törtburgonya. . . alapozásnak meg egy Beherovkában egyeztünk meg, gyönyörű hűtött pohárban, érkezett. A végén meg a hely szellemét töltöttem magamba, a Ferdinánd sörök közül a duplakomlósat. Mindez, amit elmondtam, nagyon jólesett, a felszolgálás is rendben, aztán a végén fizetek, benne van a szervizdíj? Igen. És itt lehet a borravalót adni, a gépen. Az a szervizdíj, ez meg itt a borravaló. . . Na de a fene enné meg ezt a szisztémát. . . e4z sehogy sincs azért rendben.

Kb. négy ülőhely van, két db. kétszemélyes asztal, meg egy hosszabb etetőpult. Női lakossági személyek ültek mind a négy helyen, abból kettő vietnami volt, kettő meg magyar, bolti bennfentes, így én, osztályidegen, csak táncikáltam a pultnál. ZigZag már járt itt előttem, szétfényképezett mindent, és majd jövő ősszel fog pótlólag eszébe jutni, hogy itt evett-ivott, de nem értékelt le még semmit. A srác a pultban rendkívül kedves, mosolygós, igyekszik udvariasan magyarul próbálkozni, én meg igyekszem udvariasan angolul próbálkozni, a kölcsönös segítség elve alapján. Ami felkeltette az érdeklődésemet, az a Saigon Signature Coffee, eldumálgattunk a sráccal, hogy tényleg igaz, hogy Saigonban ilyent isznak, vagy csak kalandos vendégcsalogató fantázianév, de azt mondta, tényleg így van, ezt isszák. Akkor jöjjön. Közben a két vietnami nő elment, nagyon domesztifikálódtak már Magyarországhoz, kutyát vettek pórázon, ami azért Vietnamban nem életszerű. A többrétegfű kávés cucc jó meleg volt, leültem hát és vártam, hogy magától keveredjen, nem siettettem a folyamatokat. Finom volt és 1690 forint. Kellemes kis látogatás volt.

Na, erre bementem, és vígan poénkodtam, hogy jöttem javítani a látásomat. Úgy néztek rám, mint egy hülyére. . . erre elkezdtem makogva magyarázkodni, hogy bocsánat, de hát kint az volt a táblán, hogy. . . na, ekkor csörögve leesett a tantusz, és ja, persze, hát ott kint, na, akkor azért. . . Szerintem tökre elfelejtették, hogy mi van oda kiírva. De sebaj, kértem valami sört. Csupa olyan volt csapolva, amiért annyira nem rajongok, de azért csak találtunk valamit, van üveges Krusovice, végszükségben pompás választás. Aztán azzal elvoltam a kis helyemen. Nézelődtem, meg az italválasztékot is belemértem, hát egy tisztes. közepes kocsma. Meg az is eszembe jutott, hogy a 70-es, 80-as évek kocsmázásai közepette összekakáltuk volna magunkat örömünkben, ha egy ilyen helyet találunk. Most meg lefitymálva hármas. Hát így változik a világ. A pultban lévő érett hölggyel aztán barátságos beszélgetést folytattunk, szó volt a WC poénos tábláiról, meg arról is, hogy a falon található csajos fotók itt készültek egykor, ebben a teremben. És elég jó képek. Szóval van ez a hely is, egy a sok közül.

Vártam rá rendesen, készülgetett. Közben érdekes tevékenység folyt az egyik asztalnál, mint egy magániskolában, egy tanítónéni-féle tanítgatott vagy korrepetálgatott egy pufi gyereket, minden írószerszám, füzet, színes cerkák, könyv, szét volt pakolva az asztalon és elég komplex lehetett a tanagyag, mert egy darabig a görögöket meg a föníciaiakat hallgattam, majd rátértünk az óriáskígyók tojásainak méretére, de eljutottunk a végén a hagyományos órák számlapjáig, hogy mit mutat a nagymutató, kismutató, stb. Jött a leves, jó ez nagyon, tele vastag tésztával, gombával, zöldségekkel. Gondolkodtam, hogy jó dolog a ráktempura levesben szétázva vagy nem, de így kaptam, így kellett enni. Kicsi csípőst is kértem még mellé. Egész élvezetes volt. Hogy túl lettem rajta, közben bejött a tanuló kissrác apja, meg valami házvezetőnőjük is, hát élte a család az életét, én meg megbeszéltem a lánnyal, hogy mégis lesz itt azért sushi, ajánljon nyugodtan. A lazacos-avokádósban egyeztünk meg, finom volt, alaposan belaktam belőle, jó kis maki lett ez, aztán a végén fizettem 5269 forintot, szervizdíjjal együtt, és egyáltalán nem tartottam drágának.

Bent megnyugtató hangulat, a felszolgálónő nagyon kedves, a tulaj meg éppen tárgyal egy borásszal, aki borbemutatót tart, közben ecseteli borainak származását, tulajdonságait, tulaj hümmög, én meg csendben élvezem a magasröptűt. Közben megkaptam a 3 deci forralt boromat, na, ez nem az az általánosan elterjedt édes fajta, hanem egy szárazabb jelenség volt, nagyon kellemes ebéd után. Ahogy hűlt, úgy iszogattam. Közben elnézegettem a borkínálatot, hát, a fenébe is, hány helyre kéne rendszeresen visszajárni, itt izraeli borok is vannak a magyarok mellett, és minden csupa magas minőség. Szóljunk egy apró hibáról is, valami alátét, tányér, szalvéta csak kellett volna a borom bögréje alá, így elkerülhetetlenül pár cseppel beszutykoltam az asztalt, de hát mit tegyek? Elnézést kértem. Ettől függetlenül szuper hely! A borom 1848 forintba került egy pici szervizdíjjal együtt, abszolút megérte.

Pho-t kértem marhahússal, nem bántam meg, rögtön hoztak mindent hozzá, csírát, fokhagymát, chilit, citromot, aztán meglepően gyorsan a levest is, forrón. És ez jóízű, bizony a jobbak közül való, és tegyük hozzá, hogy a legtöbbször a tetején úszkál néhány szelet marhahús, aztán elfogy pár kanál után, de ebben egészen a tányér aljáig kitartott a sok belevaló. Szép mennyiség nem is drágán. A másodiknak kacsahúst kértem pirított rizzsel, na, itt álljunk meg, mert ez egy bosszantó baki, értem én a sietős jószándékot, de kihozták leves közben, a fene egye meg, ne hozzák ki, csak akkor, ha megettem a levest. Ez szépen volt tálalva, szintén bőséges volt, de kommerszjó. Szóval elérkeztünk oda, mint régen a kínai büféknél, hogy mindenhol ugyanazok a kaják, ugyanazok az ízek ezerszám. . . Én meg mindig mindenhol ugyanazokat ételeket négyféle hússal válaszhatom, vagy marha, vagy csirke, vagy kacsa, vagy rák. . . Tényleg már ennék néha valami mást is. . . de ez csak egy gondolat. Miért nincs, ha a keletázsiai piacokon van óriáskígyó, patkány vagy vagy valami gyík. . . mert azért az ember kíváncsi állat, enne néha mást is, nem mindig ugyanazt. Na, de ez csak egy futó gondolat, ez az étterem megéri a négyest, teljesen rendben van, jól ebédeltem és nem drágán.