Ugor adatlapja

Így hát süteményre pályáztam, többen is álltak sorba, koros hölgyek válogattak maguknak finomságokat, de nem olyanok voltak, mint akik a Vörös Október Ruhagyárból mentek nyugdíjba, talán egy kicsit ki is lógtak a Camponából. De lám, meglelték a maguknak tetszőt. Ez itt egy színvonalasabb hely, de nem is drága. Én flódnit gondoltam magamnak, azon akadt meg a szemem, abban nem nagyon lehet tévedni, meg hát ritkábban is található, mint a többi sütemény. Valami almalé is került mellé. Miután finom is volt, hát elfelejtettem, hogy egy járdaszigeten ülök egy bevásárlóközpontban, mint egy reklámevő a kirakatban. Szóval, ajánlható hely ez, egy Lipóti pékség felirat is tündökölt bent, rákérdeztem, de nem lettem okosabb. Hoztam haza marcipános sütiket is, állítólag az is finom volt, bár nem én ettem meg.

. . de jöttek a szovjetek és kidobták a lakásfoglalókat és ők költöztek be a job házakba. Na, a magyar paraszt agyában meg összekapcsolódott, hogy a szovjetek azok a zsidók, így állnak bosszút. . . és a forradalom kitörésekor aztán elszabadult a pokol. Nemzeti mocskunk ez, nem is szeretjük nagyon emlegetni. Hát ennyit a hajdúnánási 56 egyik vonatkozásáról, a másik meg, ettől teljesen független. . . hát, hogy ez a szobor. Szóval, ismétlődő szimbólum, máshol is van, hogy szép fiatal lány figurája jelképezi a felkelést, talán utalva az egyetemistákra, akik élen jártak akkor. Nade. Szóval, mit jelent Nánáson az, hogy a szoknyája alól, a két lába közül folyik valami? Nem piros, de akkor is, ha meg vér, hát nem a forradalomra gondolsz. Ha meg fehér, hát szóval. . . nem nagyon találok erre magyarázatot.

Nem túl határozott, de nem barátságtalan srác a pultban, mondtam, hogy kávéívási szándékkal jöttem. Milyen legyen? Mert van ilyen is, meg olyan is. Rövid legyen és egyszerű. Jó. Aztán még beszélgettünk a körútról, az itt sétáló emberekről, a régi körútról, a parkolásról, az alföldi városról, ahonnan idejött, a szomszéd utcában lévő lakásáról, meg a gazdaság kilátásairól, mindenről. . . ez mind nagyon jó volt, de közben eszembe jutott, hogy na és a kávém? Mert beszélgethetünk akármeddig, semmi bajom ezzel, kávéval együtt nem lehetne? Ja, hogy kéne a kávém? Már hogyne kéne, azzal kezdtük, azért jöttem! Igen de még nem fizettem. . . te jó ég! A fenébe is! Hát fizetek, persze, de ki gondolta volna, hogy előre kell. . . csak állok itt és várok, várok. . . gyorsan fizetem és akkor tényleg elkezdte csinálni a kávét, kissé körülményesen, mondhatnám rutintalanul, nem haragszom, mindenkinek el kell kezdenie egyszer mindent valahol, a tanulóvezető is másképp vezet és megértjük. Nos, el is készült, a fiú megfogta a csészét a pereménél fogva, ezt később szóvá is tettem. . . jó, de ő korábban valamikor megmosta a kezét. De akkor sem! A csészének van füle, azzal fogjuk meg, nem ott, ahol a vendég iszik! Hát, szóval haladunk, lépésről lépésre. . . a hely kis aranyos, a kávé közepes, a jövő meg bizonytalan.

ilyenért elutazol valahová messze, mindenféle minimagyarországokat nézni, meg kisvasutazni Keszthelyre. De ez itt van! Én nem is tudtam róla! Csupa-csupa LEGO, termeken keresztül, döbbenetes mennyiségben és kreativitással. Mondjuk, kedves, mosolygós, barátságos lányok fogadtak a bejáratnál, és már ez eleve hozzátett az élményhez, mindegy megduplázta azt. Befizettem, kaptam karszalagot, egész napra jó, jöhetsz-mehetsz vele, aztán paff, bemenni és ez a LEGO-mennyország. A bejáratnál, jobbra és balra árúsítás is van, vehetsz mázsaszám legókat, bent meg mindenféle meglepi! Tükrös térségek a termekben, megnagyobbítják a teret, és aztán amit csak el tudsz képzelni. . . versenyautók, hajók, hidak, szigetek, vonatok, kastélyok, sci-fi lények és díszletek. . . és számtalan helyen legózási lehetőség. A kis tündérbündér leányka utánam is jött, és mutatott érdekességeket is. Hogy hol, milyen kapcsolókkal lehet mozgásba hozni egyes játékelemeket. És ő is legóbolond, ő csinálta részben ezt az egészet, meg javítja, karban is tartja, szóval megimádtam ezért is. Igazi élmény, ajánlom bárkinek, de beszéljenek a képek is!

Hááát. . . és tényleg. Többszáz méter (? ? ) a Campona, elballagtam egyik csücskétől a másikig. Ott az unott lány közölte, hogy pont ott van ahonnan jöttem a túlsó végén, a TESCO felett. Tartoztam egy úttal az ördögnek. . . hiába na, vidéki vagyok, honnan tudnám? És miután legyalogoltam az ebéd előtti mozgásadagomat, megláttam a Piramis Keleti ételek nevű helyet és azonnal elment az étvágyam. Na, azért ezt már mégsem. Aztán néztem a görögöt, meg ezt a Grill Tanyát, hát áttört rajtam a nemzeti hevület, nem eszik az ember már mindenféle jöttment izét, itt a magyaros Grill Tanya, legyen az! Nem volt annyira lepusztult hely, átlagos a javából. A kínálat szintén. Átlagosan enervált átlagos kiszolgálónő siváran azt mondta, hogy menüt vagy nem, de nem volt a leves valami vonzó, egyszerűen egy valamilyen magos csirkemellet kértem, krumplipürével, uborkasalátával. 3000 valamennyi forint. leülés, átlagevés, beleintegrálódtam a környezetbe, egy voltam a város perifériáján élőkkel, ott tömtük a buci fejünket jónéhányan. Utána aranyosan megkérdeztem, hogy lefényképezhetem-e a vengédlátóipari egységet, na, éppen ott ül a két főnöknő, a padon beszélgetnek, azoktól kérdezzem, megkérdeztem, minek akarom lefényképezni, mondtam szuvenír, hogy itt jártam, hát akkor csak tessék. Nem egy élményebéd, de én kerestem, én akartam ezt.

évfordulóra állították itt helyre a korábbit, és nem tudom, mi van azóta járnak ide sírni vagy imádkozni, én nem láttam ott senkit. van mellette egy székelykapu is, látványosan a semmibe nyílik. Kard, vér, láng, könny, stb. van. Azóta aztán megváltozott a világ és tulajdonképpen majdnem mindegy, hogy ki melyik országban él, lakik, dolgozik, érez. De nem árt, ha tudjuk, hogy ilyen is volt.

Felszolgáló azonnal jött, mit szeretnék, kérdeztem, hogy bár nem foglaltam, de azért ennék. . lehetséges? Üljek, ahová csak szeretnék. . . Egyébként feltűnő tisztaság, rendezett belső tér, mértékkel túlmexióizott a dizájn, ízléses közeg. Étlap, de én már előre eldöntöttam, hogy ráknyársakat fogok enni, hozzá ilyen köretet is, meg olyant is. Az úr elektronikusan jegyzetelt és közölte, hogy már készül is. És valóban, nem túl soká, az érthető várakozási idővel meg is kaptam mindent, szépen tálalva, minőségi felhozatal. A felszolgáló több körben is visszatért, először háromféle csípős szószt hozott, mindháromról elmondta, hogy melyiktől mit várhatok, és mi a háttere. Majd vizet is hozott, kérés nélkül, ha esetleg valamelyik csípősebb lenne a kelleténél. A rák, a saláta, a köretek elsőrangúak voltak, nagy örömmel ettem. Azután jött egy másik felszolgáló, ő nem volt a helyzet legmagasabb fokán, én italt kértem ajánlani, alkoholost vagy mentest, mindegy. Bizonytalanul beszélt félre, nem volt hozzászokva a kérdéshez. Végül egy mangós limonádé lett ebből a beszélgetésből. Azután visszajött az eredeti ember, aki fogadott, aki talpig értette is a dolgát, Megbeszéltük, milyen volt az ebéd, milyenek a benyomásaim. Ez az étterem több figyelmet érdemelne. Később még egy futó borkóstolásra is sor került, az úr sommelier volt előző reinkarnációjában, hát érett is hozzá És valamilyen módon kipróbált engem is, egy ritkajó borból hozott még egy pótkostolót nekem, ami csupa öröm, szájnyalogatós volt. Mátrai zöld veltelini. Mmmmm. . . mi kéne még az ötöshöz?

Amúgy ez egy viszonylag jóarcú szobor a költőről, a park sarkán áll a fák árnyékában, körülbelül ott, ahol a Rittersporn-ház áll, ami most helytörténeti gyűjtemény és amelynek az udvarát hajdan szintén díszítette.