Ugor adatlapja

. . talán 4-5 éves koromban itt láttam meg először a Dunát, a Gellért szálló felső erkélyéről és azt hittem, a híd miatt, hogy téglalap alakú. Aztán van még ezzel a híddal egy csomó más is, szerintem a legtöbb öngyilkossági kísérletet tevő, akiknek nagy része nem is akart öngyilkos lenni, csak a figyelmet magára irányítani, ide mászott fel, innen zsarolt, innen szedte le a tűzoltóság, rendőrség. . . egy időben ezeknek a tébolyultaknak ez volt a kedvenc terepe. Sőt, itt híresültek annak idején az un. "Demszky gombócok", azok a félgömbszerű akadályok, amivel a villamossínt védték az autósoktól. Sokan sokat anyáztak itt. De nem is egyszerű a hídra hajtani, nagyobb autóval a villamossal együtt befordulni nagyon szűk a rakpartról a hídra. Egy-egy sáv van és a motorosok, biciklisek csak növelik a káoszt. Néha a gyalogos turisták is. Mindig tele van a híd külföldiekkel, nem is csoda, pazar látvány a híd is, a Gellérthegy is, a Duna, a vár, minden, ami a környéken van. Már tele van lakattal, a szerelmesek emlékeivel a korlát, de szerintem itt is le fogják majd vagdosni, ahogy Párizsban is a Szajna hidjain, mert nagyon megrongálja a sok plusz súly a hidat. A legtöbb dolgot leírta már ZigZag, szóval a vámházak a pesti oldalon, a színes címer, meg az újmódi szokás, hogy a bármilyen nemzetiségú fiatalok felülnek a híd felső hajlatába és ott napoznak, beszélgetnek a dunai szélben.

Jöttem. Tényleg szép a belső kialakítás, újnak tűnik minden, gondoltam, senki nem beszél magyarul, dehogynem, a srác, aki éppen betanított egy lányt, szóval kitűnően magyar, meg a lány is. . . hamar szóba elegyedtünk. A pultban volt háromféle harapnivaló, amolyan sör- vagy borkorcsolyák, mindegyikből kértem egyet. Darabja 600 forint, nem tartottam nagyon drágának. Mégiscsak külhoni import anyag itt minden. Kimentem kezet mosni, megszemléltem közben a kínálatot, konzervek, olívabogyók, fűszerek, nagy sonkák, borok és sörök zömében. . . eleszegettem egy asztalnál, nagyon finom volt minden, aztán kértem a felszolgálót, hogy valami száraz, fehér bort, ha adna nekem. . . mondta a nevét, nem ismertem, kaptam a bort, nagyon jó választás volt, illett a falatokhoz. De el is határoztam, hogy jövök még, mert azokat a salátaféleségeket meg kell kóstolni, az biztos! A tengeriherkentyűs még a nem volt a pultban, amikor nézelődtem, közben lett, hát az lett volna a következő. . . na, majd a legközelebb! Amúgy ajánlom én is szeretettel!

Betelepülés, kitelepülés. Ha fehérek, akkor ünnepelt beköltözők, welcome, ha nem fehérek akkor ööö. . . migránsok, parti őrség, határvadászat. Azt kizárnám, hogy kirándulni induló család. De, mivel az Európa kő mellet van, így lehet, hogy Európa az irány. Sokévnyi kettészakítottság, elbolyongás után egy nép visszatér a kontinens kebelére. Nos, szóval el lehet szórakozni azzal, hogy mindenki gondol erről, amit akar.

Részletesebben kifejtem: szeressük a szomszéd országokat, működjünk együtt, egészítsük ki, segítsük egymást, közös a föld, közösek a problémáink, együtt tudjuk megoldani. Ezt üzeni a közös földrész. Te meg erre odatahózol egy nagy Trianon-emlékművet a víz közepére, amiről biztos lehetsz, hogy irritálja a szomszédokat, az együttműködés legkisebb reménye nélkül, inkább szakadékot ás, nem, hogy betemet. . . Itt, Kimlén érdekes módon helyezkedik ez el, egy valamikori híd pillérei állnak ki a vízből, mint csonkok, a híd az összefogást, együttműködést jelentené, a hídcsonk meg olyan, mintha szétbombáztuk volna a barátságot. Aztán mindenki érezzen erről úgy, ahogy szeretne. Az biztos, hogy úgy soha sehol nem fog együttműködni békével, barátsággal két nemzet, ahol egy rakás feketetrikós hungarista végigtrappol és elénekli, hogy ". . . Ó sohasem volt hazátok. Ó senkiházi szlovákok. . . "

A diákok kezdték az országos felkeléssé vált forradalmat 56-ban, ők az a réteg, akik elég szellemi erőt képviselnek kollektíven egy nemes ügy végigviteléhez. Hat áldozat neve olvasható itt a talapzaton, és közülük kettő lány. Ahogy maga a szobor is, egy furcsa, felfelé hajló aljzaton fekszik a megtépett halott, talán a halála okát is magán viseli, roncsolt teste a mű hátulján jól kivehető, és talán az egész egy sírból kihantolt áldozatot mutat fel. Elgondolkodtató látvány, konkrét, mindenki számára érthető üzenete van.

Állítólag gyakran sétált, kedélyes öregúr volt, szívesen köszöngetett, beszélt az emberekkel. Most is odaülhetsz hozzá beszélgetni, de ez most kicsit egyoldalúnak fog tűnni.

Mókás volt a belépőnk, véletlenül egy német nővel léptünk be hármasban, aki bankkártyával szeretett volna belépőt fizetni, de ezt a - valószínűleg ideiglenesen ott posztoló - recepciós nem tudta megoldani. Csipogtak a műszerek, húzta-vonta a kártyát, hiába. Pénze meg nem volt szegénynek. A megbízott portás meg nem tudott a magyaron kívül semmilyen nyelven kommunikálni. Szerencsére a német nő igen, feleségem meg angoltanár, hát pompásan megoldotta a pénztáros hiányosságának problémáját. Én meg vidáman kifizettem a német nő ezresét, és kiáltottunk egy Welcome to Hungary! -t, a nő meg nagyon hálás volt. A ügyintéző koma pedig csak ott szerencsétlenkedett, jaj, mit csináljon, elindulna velünk tárlatvezetni, de akkor az ajtó nyitva marad, ha meg bezárja, nem tud bejönni az izéke. Ezzel így elvoltunk egy darabig. Aztán elindultunk, de ő néha visszaszaladgált. Borzalmasan idegesítően magyarázott, mindenhol, minden képnél egyenként elmondta, hogy ki festette és mi a címe. Ezt kb. mi is láttuk, el tudtuk olvasni. Egy egy ágy. . . Igen, láttuk, hogy az. Ez meg egy imazsámoly. Úgy van, tényleg az volt. Körülbelül ilyen szinten kommunikáltunk. A harmadik teremben már megkértem, hogy rövidítse le a mondanivalóját, nem haladunk sehogy. A Hüvelyk Matyin elvitatkozgattunk, valami zavarodott ráírta a Hüvelyk Matyira, hogy Ludas Matyi, ami egy marhaság, ugyanez a szobor megtalálható Baján is a Duna mellett, meg Budapesten is a Városmajorban. És akkor mondtam, hogy jó, köszönjük szépen, most már nézzük inkább magunk, vissza lehet fáradni a recepcióra. De egyébként érdekes volt, színvonalas tárlat, ajánlom bárkinek szívesen!

. . a sűrű pénzlopás országnyi mocsarában ezek csak apró szilánkok. De hát ebben élünk, a totális erkölcs-, következmény-, jognélküli korban. Aztán van itt ez a lipóti kilátó, nos, nem is kilátó, ne lepődj meg, inkább amolyan madármegfigyelő. De annak jó, tényleg. Néhány méter magas, pár lépcső, viszont lekönyökölhetsz, és rengeteg vízimadár van a tavon, a nádasban, ha szerencséd van,, ritkábbakat is láthatsz. A hattyúk viszik a többségnek járó első helyet, de akadnak kacsák, ludak is, szárcsák is néha. Szóval, ha csak egy madárkukkantó pult, annak remek! Én is elidőztem rajta egy kicsit.