Ugor adatlapja

Láthatóan másszínű, más anyagból is van, mint a társai, ez ugyanis fából készült. Nekem meg akkora pechem volt aznap, amikor kunbabákat vadásztam, hogy szinte kivétel nélkül mindegyik háttal állt a napnak, ezért a frontális fotók nem igazán mutatnak semmit. De nem is az a lényeg, hogy én mit fotóztam, hanem az, hogy az érdeklődők, kirándulók ne kerüljék el, nézzék meg, és nézzenek utána a jelentőségének.

- Nem baj, ha tegezlek? - kérdezte a fazon, aki a kedvemért idebiciklizett. Nem hát, miért volna baj. . . Szóval, ebben a házban lakott egy öregember a közelmúltig, aztán az önkormányzat. . . aztán mindenki felajánlotta a padláson, pincébe, kamrában őrzött, talált mindenféle holmiját. . . ahogy ez már lenni szokott a nemzetiségi tájházak környékén. Mennyivel emberibb közeg, mint egy vár vagy egy kastély! Itt nem érzed UFO-nak magad a kiállításon, ez maga a nép lenyomata, az embereké, akik a tájat lakták. Az udvaron még rögtönzött kis sváb temető is van, hogy tudd, hol jársz. Meg a lelkek ide visszajárnak. A tájházak őrzői általában mindig barátságos, nyitott szívű emberek, értelmesek, okosak, hagyományőrzők, és szeretik mutogatni, amit ismernek, tudnak. A fél délután elment, már majdnem ránkesteledett, és én csak figyeltem az eszközök kavalkádját, a módszereket, a mezei szerszámokat meg a háziakat, falvédőket, ruhákat, múltat. Közben ugrott a délután további részére tervezett program, de hát fene bánja! Majd eljövök azért máskor. Amúgy érdekes. . ezek az emberek, akik kézenfognak, hogy ússz egyet a történelemben, szinte soha nem kérnek ezért pénzt. Ez a kedves ember sem akart pénzt elfogadni, az adományokba nyomtuk inkább bele. Szóval, nagyon jó szívvel ajánlom, addig kell ezt meglátni, megtapintani, átérezni, amíg van. Ez nem hamis, nem áltörténelem, nem állami propaganda, ez a valóság tárgyi tükre.

Már az országúton megálltak az autók, az arborétum felé menet. Brutális népvándorlás indult ide, néha percekig álltunk a kocsisorban egyhelyben. Pöfögött ki a drága üzemanyag az autók fenekén. Nagysokára hely is lett, bejutottunk, befizettük a pénzt, és végre az emberáradattal végig a parkon. Ismered az ilyen helyzeteket, igaz? Népes, rusztikus családok, és mindenki azért jött, lehet, sokszáz kilométert, hogy lefotózza saját magát (! ! ! ), egyedül, a párjával, gyerekével, anyósával, mindenkivel felváltva. Minden tereptárgynál, hídnál, fánál. . . gyalogkakukk legyek, ha értem. Na, de fogadjuk el, hogy embertársaink sokfélék. Megálltunk a kápolnánál, persze nincs nyitva, miért is lenne, nem vagy te senki, hogy bemenj oda. Egyébként a jegyen érdekes módon rajta van, hogy az üzemeltető a Felcsúti Utánpótlásnevelő Alapítvány. . . Szóval, újgazdag újnemesék megkaptak mindent az utolsó fűszálig széltében-hosszában e hazán. Meg nyilván ők a legjobb kertészek is. Megcsodáltuk a kastély viszonylag épen maradt homlokzati falát, rajta, hogy ebben az épületben született József Ágost főherceg. nahát, milyen öröm, a szervilis utókor még emlékbizottságot is alapított a tiszteletére. Na, de csak a puszta falak maradtak. Meg a kissé elhanyagolt arborétum. De még mindig a hóvirágokról van szó, szóval, tengerszám nyílnak, éppen most, a tavakat még enyhe jégpáncél borítja, de a levegőben már a tavasz illata lengedez!

Én széles vigyorral előadtam megtekintési szándékomat, ők meg bebocsájtottak a kulturberkekbe, így aztán nem halok meg talán kóros információszegénységben. Szóval, közepesen szép ez a kastély kívülről, egy fokkal jobb belül. Talán a lépcsőház teszi igazán emelkedetté. Valaha érseki palotának épült, a parazita érseknek nem volt még készen a kalocsai nagy cirádás parádéja, de, hogy méltóképpen fogadhassa a hasonszőrű látogatóit (? ? ? ), adtak neki ide egy másik cicomásat, nehogy már ne ragyogja be Isten Jászkun-vidéki földi helytartóját az arany és a bőség szaruja! (Gondolom, hevesen kapálózott ellene. ) Szóval, megépült ez, később vadászkastély lett, ekkor már világi parazita főurak vadászatainak (és gondolom tivornyázásainak) lenyomata. A földszinten jelenleg vadászati kiállítás van, nem szeretem az ilyent, de hát ez volt adott, egy sereg teljesen ártatlan állat szobadísszé lényegült a hajtók, a lelövők és a preparátorok kezei által. Minden, ami csak élt és mozgott az erdőn-mezőn. Az emeleten a régi dicsőség egyéb kellékei, főúri díszterem, háló, imasarok, meg minden, ami ennek az életformának a kelléke. Mi, utódok, meg még holtukban is dicsőséget zengünk róluk, a hajdani szipolyokról. De ez a legtöbb kastélyra igaz. Ilyenek vagyunk, generációról generációra alattvalók. De nem bántam meg a látogatást, mindenről tudni kell, látni, megtapasztalni, mert csak akkor nyilváníthatsz véleményt bármiről is. Ajánlom a kastélyt megtekintésre a széles utazóközönségnek! A nagyon kedves hölgy lent a recepción meg áttelefonált a kedvemért a tájház őrének, így valami szerethető, népi emlékekhez is jutottam a továbbiakban.

"skanzent", Nos, van benne valami ladik, kisházak, de azok zárva, kemencék, nádsátor. . . ezt így mind meg is nézheted, innen. Amit meg még rejtegetnek itt, nos, pár halászmúzeumban már volt szerencsém. . . itt nem igazán, de képet alkotni róla mégis van bátorságom.

Kintről egy kicsit sem vonzó, talán azért, mert éppen emeletet húznak rá, nagyon világvégi benyomást kelt. Bent már azért hatványozottan jobb! Idősebb úr még most is tulaj/szakács/felszolgáló mindenes, ő hozta az étlapot, felvette a rendelést, aztán később a két szétvarrt, agyonszolizott lány szolgált fel felváltva. Jó, hát nyilván unatkoznak, valamivel csak el kellett tölteniük az idejüket. Egyébként minden rendben van a hellyel, mellékhelyiség példás, tisztaságra sem lehet panasz. Vannak olaszos cuccok is a falon, de körben, több példányban megtalálható a felcsúti óvoda története c. könyv, ami azért nem annyira olasz. Vagy nem tudom. Étlap az alátét az asztalon, paradicsomlevest és erőlevest kértünk húsbatyus tésztával, nekem nem annyira ízlett az "erőleves", szerintem ez egy híg csontleves volt, de lehet, hogy így autentikus. A feleségem szívesen ette a paradicsomléjét. Másodiknak vargányás rizottót kértem rákokkal, bizarr párosításnak éreztem, kíváncsivá tett, kaptunk hozzá pótparmezánt is, nem volt rossz, én nem voltam nagyon elragadtatva, de elismerem, hogy nagyon szakavatott kezek készítették. Tulajdonképpen mindent meg is ettem, jól is laktam. Nem tartottuk rossz árnak a kifizetett 10 ezer forintot ketten összesen. Nejemnek nagyon tetszett a hangulat is, hát jó ez így négyesre, nincs ezzel semmi baj, ajánlom bárkinek, minden olaszkonyha-kedvelőnek nyugodt szívvel!

Türr István meg egy bajai születésű nagybajuszú olasz szabadságharcos volt, rendkívül érdekes, kalandos élettel, akinek kedve van nézzen utána, a város büszke fiára. Amúgy kedves, szép, romantikus hely ez itt, bárminek is nevezzük ezt a kilátót. Bevallom, ma véletlenül találtam rá a parton sétálva.

Ott többeket meginterjúvoltam, áá, nem, nincs ilyen. Hajók? Hát ott lent a parton, ott vannak valamik kikötve. . . ekkor kb. 100-200 méterre álltunk a célponttól. Aztán jött egy ember, kerüljem meg, ott forduljak be, ott lesz az. És ott volt, a lakótelep árnyában. Mondjuk egy intézmény kerítésén belül, de nyitva vannak a kapuk, ez német nemzetiségi gimnázium, kollégium, óvoda is van, szóval sok minden együtt. Látom, mekkora, ott olvadozok, mint zarándok a kegyhelyen, nem tudja senki, ki enged be? Iskola portája. Ember nem ígér semmit, de telefonál. nem veszik fel. Én csüggedten el. Várjon! Felvették! Menjen a hajóhoz, rögtön jönnek! És tényleg, egy lány meg egy férfi, szívélyesen beengednek, nem kérnek érte semmit, örülnek, ha tetszik, a férfi el is ment, a lány mesélni kezdett, én meg mondtam neki, hogy mit tudok idáig, Meghökkent, hogy szinte mindent. Hát, istenem, utánanéztem, ha már rajongó. . . rendkívül kellemes félórácskát töltöttem ott, felmentünk a fedélzetre, az ajtók megnyíltak, bent egy kisebbfajta előadóterem van, itt tartják az ismertetőt az ulmerekről, meg a svábokról. Olyan szerencsés voltam, hogy a drága lánytól további tippet is kaptam, amit azonnal meg is kerestem Hajóson, szóval, nagyon gyümölcsöző volt az utazás! Az Ulmer meg ott ál az udvari dokkban és várja tovább az érdeklődőket. Hátha adtam egy tippet ezzel valakinek!