Ugor adatlapja

az ott egy pecsétnyomó. Ilyenek voltak régen a pénzek, a postán fizették be, van fémpénz, papírpénz is, jól demonstrálja a mil- meg bilpengő az inflációt, ami például most is van, ilyen a morse-távíró, ilyenek a tárcsás telefonok, a postás egyenruhák. . . nem nagy terület, két helyiség csupán, de azért megéri bemenni, Szép a ház, nem drága a jegy, és ha már az ember erre jár, miért is ne?

Ezt például valószínű rácok építették, lakták az 1700-as években, mígnem a pópájukat rablások és gyilkosságok miatt halálra ítélték, deja vu, már akkor is igen istenfélő életet élhettek a papok. . . na, szóval, voltak itt romok, rengeteg csontváz került elő szerteszét a templom körüli földekből, jöttek a másfajtaisták és azok is ráhúztak egy templomot, csak már a saját istenük ízlése szerint. Többször megáldották, felszentelték és mindenfele magasztos nevekkel illeték. Most persze csak úgy nincs nyitva a hétköznapi parasztnak, azaz nekem, hát megturistáltam annyira, amennyire csak lehetett. De érdekes intézmény, ajánlom is bátran bárkinek a figyelmébe.

Előtte meg ez a hősi emlékmű. Úgy tűnik itt összevonták az emlékezni valókat, Középen áll egy oszlop, ezt a honfoglalásnak szentelte a művész és helyi akarat. 896-tól 1896-ig szól az oszlop dicsősége. Kétoldalt meg töprengő, talán nekibúsult katonák ülnek, olvasatomban "hősi halottak", és csak törik, törik a fejüket, hogy ki volt az a strici, aki elküldte őket az első világháborúba hősi halottnak lenni. De már nem jönnek rá. Az ő idejük meg 1914-től 1918-ig tart. És itt valahogy összegabalyodtak a honfoglalással, közéjük állt a történelem.

Sokan állítják, hogy Magyarország legszebb faluja, és nem is vitatkoznék ezzel. Az egyik gond ott kezdődik, ha ideérsz, hogy az emberek többsége autókon érkezik és bizony - nagyon helyesen - az Ófaluba nem szabad behajtani vele. Parkolót találni meg kisebbfajta művészet, de ha a fa tetején állsz meg, akkor is fizetni kell, errefelé keményen ketyeg a parkolóóra. Hát ketyegett nekem is, nem is egyszer. Valaki bevételhez jut, én meg élményhez. Szóval, ha letetted a kocsit, akkor besétálsz a "főkapun", innen kezdődik a kiállítás. Skanzen ez, de működő, aktív, sokrétű. A világörökség része. A szépséges palóc falu pontosan meghatározott számú védett épületből áll (ld. a címszó hivatalos ismertetőjét itt), a templomnál kettéválik az út, célszerű az egyik irányban végigmenni rajta, a másikon meg vissza. Sok házban érdemes bemenni is. Néhány ház lakható, bérelhető. Pár éve hajdani osztálytársaimmal remek napokat töltöttünk itt, a Potla-ház egészét kibérelve.

Mafláztam az utcán, de olyan kedvesen mosolyogtak rám a lányok, hogy bementem. Az egész étterem fala nyitott a templom felé, dőlt be a 35 fokos hőség, de elvackolódtam egy sarokba mégis. A pincér srác készségesen odaugrott, hogy segítsen arrébb tenni az asztalt, mert kényelmesen nem fértem mögé. Az étlap itt olyan, hogy felkapnak egy nagy fatáblát és kihozzák. Erre nagy betűkkel fel van írva a kínálat. Aztán odatámasztják egy szomszédos asztalhoz, hogy mindenki láthassa. Izgalmasnak látszott a felhozatal, leragadtam a bőrös csirkénél, azt kértem, aztán gyorsan belekapartam a telefonomba, és láttam, hogy itt már ZigZag, DEndre, az igazi nagymenők is magasztaltak, hát akkor tévedtem, komolyabbat kellett volna kérnem. Mondtam is a szép felszolgáló lánynak. Meg azt is, hogy sebaj, jó lesz nekem azért az a csirke. Erre kijött egy másik lány egy perc múlva, hogy hallotta, mi történt, meg akarom-e változtatni a rendelésemet? Mondtam, hogy áá, dehogy a konyha már biztos dolgozik rajta, jó lesz az, amit kértem. De csak mondta, hogy nem baj, mindent lehet, gondoljam csak meg magam bátran! Így lett aztán mégis inkább vargányás rizottó, szűzérmékkel. . . jó, de akkor 15 percet várni kell. Sebaj! Közben jöttek mások, figyeltem, miket kérnek és hogyan. Nagyon rugalmas, nagyon kedves a ház. Megjött a étel, nagyszerű volt, csupa zamat és öröm. Picit leettem magam, érdeklődtem a mellékhelyiségről, erre a kedves lány le is kísért a lépcsőn és megmutatta, hol van. Szóval, le a kalappal a konyha előtt is, meg az előtt is, ahogy a vendéggel bánnak. Egyébként a szervízdíj benne van a számlában. De itt egy fillért sem sajnálsz semmire.

Diákigazolvánnyal meg nyugdíjasnak tényleg csak fillérekbe kerül a beugró, de egyébként is olcsó, ezért kapunk két és fél termet, telis-tele babákkal. Vagy 200 porcelánbaba mutatja be a szemkápráztatóan szép észak-magyarországi viseleteket, tulajdonképpen csak rajtad áll, hogy mennyit állsz ot és mennyit gyönyörködsz bennük. Még talán ötöst adtam volna erre, de azt nem írnám, hogy kihagyhatatlan, mert lehet, hogy sok embert ez nem vont annyira. Szerintem meg jó élmény, és a hollókői Ófaluban nagyon pontosan a helyén van. És örültem, hogy nem csak nekem tetszett.

Szóval, az udvar, sok virággal,, a hosszú séta a lépcsőn le, a nagyobbik helyiség teljesen üres, oda ültünk, ahová akartunk, és ma nagyon meleg volt, inkább ittam, mint ettem. Egy palesztin gyerekkel voltam hazát mutogatni, mondtam, hogy nem ehet disznót, hoztak neki palóclevest marhából, nekem meg palóc szeleteket, tulajdonképpen ennyi volt az ebéd a kb. 8 deci limonádémmal együtt. Nagyon gyorsan hozták, az ital nagyon jó hideg volt, az étel meleg, szóval ezzel is minden rendben, a palóc meg palóc, ha leves, ha szelet, úgy nagy általánosságban mindennel meg voltam elégedve. Ez így, amit elmondtam, 8400 forint. Nem tökéletes, de nagyon ajánlható.

A probléma csak az, hogy eltérő időpontokban vannak nyitva. A házat szépen végig is jártuk, a szoborhoz visszatérve meg kiderült, hogy csak órák múlva nyit az un. miniskanzen, ahová Jászai Mari mása is bekerült. És a két bemutatótérnek nincs köze egymáshoz, egymás nyitvatartására nincsenek ráhatással. Hát akkor így kell erre készülni. A szoborral meg nincs semmi baj, olyan, amilyen.