Ugor adatlapja

Ülsz, ahová szeretnél. Csak előbb rendelni célszerű, elég szűk a választék, amolyan lefogyó pultok,. hát kértem egy gyros-tálat. Tzatzikit is kértem vagy dzadzikit, megnyugtatott a lány, hogy az benne van. A dolog úgy működik, hogy kasszánál fizetsz, evőeszközt magaddal viszed, a kaját meg kihozzák. És tényleg. Meg kell dícsérnem az evőeszközt, nem belenyulkálós, beletúrós, hanem szépen, higiénikusan szalvétában előre be van csomagolva. A belső tér jól dekorált, jól szolgálja a célt. A lány, aki a pénzt elvette a kasszánál, semmi baj vele, kedves, helyes. A gyros semmilyen, átlagos, az un. tzatziki abszolút nulla élvezeti értékkel bír, egy porízű tejtermék, se savanyú, se sós, se fokhagyma, se uborka, semmi. A hozzáadott saláta minimális és igénytelen. Ehhez képest a nem túl nagy adag 3244 forint. Hát nem tudom. Lehet, hogy mások itt boldogabbak voltak, én nem annyira.

De inkább nem. Egy fiatalabb férfié a hely, a felszolgáló egy idősebb hölgy, rá is bíztuk, hogy hozzon amit tud vagy akar. Mit játssza meg az ember a fejét, hogy ő aztán tudja, érti, mitől döglik a légy Iránban. Bár a haver, akivel ettünk, volt Iránban, jó emlékei vannak, de ő sem tudott valami nagyot kalauzolni a kaják között. Így aztán kaptunk bemelegítőnek két forró teát, valami kis virágokkal díszített cukorral, előételnek meg valami sülthagymás-tejfölös-uborkás cuccot. Azt elkenegettük a kapott kis lakos pékvalamin, de elég laktatós, megálljt kellett parancsolni magunknak, mert jöttek aztán a bárányok így is, meg úgy is. Az egyik inkább olyan pörköltféle volt. Jól össze lehet keverni a rizst vajjal, azután az egészet együtt a vajas rizzsel. Így aztán mindenből ettünk, amíg jólesett. A végén nagy jóllakás, erre ittuk a pohár diughot. Sós is, mentás is. Szóval, tényleg autentikusak az ízek. Mondom, mit ettünk: Kaskobademjan 3400 Ft, Mastkhiar 1800, Darbari Kebab 8100, Qeymeh -Bademjoun 5200, Dough 2000, Sholezard 2000. . . jaj, kifelejtettem a desszertemet, mandulás-rizses finomság, az is benne van. Hát ilyen volt. Nagyon jó vacsora. Az előtérben iráni könyvesbolt is van, meg ajándéktárgyak is kaphatók.

Elég üres volt bent, egy nagyobb helyiség, három - feltehetően szerb - országúti vándor evett egy asztalnál, durván, hangosan és neveletlenül. De ez nem befolyásolt. Az étlapról a hagymás rostélyosnál akadtam le, jó lesz az nekem, egyszerű ember vagyok én is. Lány helyes és kedves, aki felveszi a rendelést, és elég hamar hozza is a kész ételt. Szépen tálalva. Az persze benne van a pakliban, hogy rátornyoznak egy piramisnyi sülthagymát, nem tudod úgy enni, hogy ne potyogjon szanaszét, az asztal alá is ment rendesen, pironkodva kértem aztán bocsánatot. A mustár nem a húson tocsog, külön edénykében van és kedved szerint használod fel. A korongburgonya pompás formában volt, jó volt enni, csak le kellett ásni az aljára, mert ott volt lent. Szerbek elmentek, egy viszonylag gyagya bácsi egy csipetnyivel tisztább agyú nénivel a szomszéd asztalhoz telepedett, őket hallgattam, mint kényszerű műsort. De valahogy beleillettek a miliőbe. Fogyasztásom pedig: Cappy Juice 670 Ft, hagymásrostélyos tallérburgonyával 6950, még egy Cappy 670. . . ennyi volt a Bakonyban.

De nem volt elég az élete tragédiája, még az emléke sem nyugodhatott, 2024-ben ugyanis - ha bárki nem tudná - a szobrot aljas módon meggyalázták, feltehetően fémtolvajok, lefejezték, a fejét hátrahagyták és a bronzból lévő testet elvitték magukkal. Azóta az az emlékmű magára maradt, pusztul. De az akkori szobrász (Meszlényi János) fia, aki szintén művész, most újraalkotta, az eredeti fejet használta fel édesapja művéből, és a testet rekonstruálta, a város meg úgy döntött, hogy egy sokkal biztonságosabb, szem előtt lévő helyre telepíti át az emlékművet, jelenleg egy háromszög alakú kis téren kialakított parkban található, a Bajcsy-Zsilinszky és a Dózse György utak találkozásánál.

Mondjuk a belső tér is átlagos, a felszolgálás viszont vidám, közvetlen, empatikus, korrekt. Mondanám, miket ettünk: 2 Újházi tyúkleves (4800 Ft), 2 sütőtökkrémleves (4400). Mindegyikhez külön kancsóban hozták a lét, átlagos éttermeknél ez nem fordul elő, a tálalás, felszolgálás kiemelkedő. Azután csirkemell steak édesburgonyapürével, (4200), sült karfiolsteak (2800), Cordon Bleu csónakburgonyával (5600), bélszín steak burgonyapürével (9800) (ezt én követtem el, azaz ettem meg, de ez volt az, ami nem sikerült hibátlanra, közepesre kértem, de azért belül véres volt kissé). Volt még 2 túrógombóc is, 4200 forintért. . . Hát ilyen ez, szerettünk itt lenni, itt enni.

A kedves hölgy, aki a helyi önigazgatásban a kastélynyica, először nem akart kötélnek állni, de én is nagyon cuki vagyok és lehengerlő, így aztán ráállt, hogy ha elviszem, kinyitja nekem a csodát. És így aztán autóztunk és sétáltunk egyet, mi sem jobb program ennél. Megtekintettük a kastélykertet, ahol a robotfűnyíró szorgalmasan dolgozik éjjel és nappal, ilyen biztos nem volt az Esterházyaknak meg a Holitscherelnek, aztán betekintettünk az időszakos kiállításra is, érdemes volt, megnéztük a kastély egyéb funkcióit, itt lehet például házasságot kötni a nagyteremben, lementünk a hatalmas, boltozatos pincébe, szóba került a helyi néptáncegyüttes, meg bizonyos mértékű helytörténeti gyűjtemény is, én jól éreztem magam, remélem a hölgy is, aki nagyon kedves társaság volt, aztán visszafuvaroztam a munkahelyére és elköszöntünk egymástól. Az élet csupa elköszönés.

Megkaptuk a megérdemelt helyet, kicsit előzetesen tanulmányoztam is a kérdést, szóval a kártya szerint egy 8 fogásos vagy egy 10 fogásos vacsora közül lehet választani - közben láttam, mások más összetételben is próbálkoztak -, nem akartuk a drágább megoldást, de a kedves hölgy barátságosan közölte, hogy mivel 14. helyen lettek említve egy gasztroértékelésen, most a 10 fogásos menü 14 ezer forinttal olcsóbb, azaz "akciós", hát, ész nélkül lecsaptunk rá. Italpárosítással kértük. Nem csalódtunk, nem túlzok, minden fillérünk megérte. Szép komótosan kb. két és fél órán keresztül vacsorázgattunk. Tokaji pezsgővel kezdtünk. Az előétel egy vajaskenyér, pontosabban egy 15 éve életben tartott kovásszal készült kenyér, olyan vajjal, aminek a közepében egy csillagánizsos sülthagymakrém rejtőzik, kívül pedig porított zöldborsó borítja. . . nem akartam sokat enni előre, de ellenállhatatlanul finom! Hogyan is folytassuk. . . az amuse bouche sülttészta kosárban gombák, csirkeszív, mellé zöldborsóleves-tea. Zseniális. Azután a káposzta-csoda, mogyoróval, íróval, fügeolajjal. . . egyébként bivalytejből van, azért ennyire lágy és krémes, ha jól jegyeztem meg. A sárga céklás-hajdinás-tormás csodálat már a plusz fogások egyike. Olasz és spanyol borokat ittunk közben. A babfőzelék, homoktövis, pisztrángkaviáros fogást nem tudod elképzelni, hogy írjam le, itt van a képe. Azután egres meg gyömbér. . . Hááát. . . a főfogás választható, az kétféle volt, feleségem a bárányos-velős megoldást választotta, és a kakas, hekk, karalábét majszoltam elkötelezetten. Szakét is ittunk közben, az egyetlen dolog, ami a nejemnek túl sok volt, ő azt nem itta meg teljesen. Mit mesélhetnék még? Hogy volt kaporfagylalt, vagy, hogy a végén kókuszos vattacukor, meg ribizliből kakasnyalóka? Elmondva, leírva semmi különös. De végigenni! Királyi ajándék! Nagyon szuper a hely. . . említem még, hogy külön kisszéket hoznak táskatartónak, a kabátokat elviszik az emeletre, hogy a WC-ben a legjobb minőségű, sokrétegű papír van. . . szóval, mindenből a legjobb! És a végén kevesebbet fizettem, mint vártam. 24. 000 forint volt egy személyre a 10 fogásos vacsora, az italpárosítás meg 25. 000 forint. Ennél drágábbakat ettünk már máshol, de nem jelenteném ki, hogy jobbat is. A szervízdíj meg benne van a számlában, 10% és még ez is megéri. Boldog vacsorákat kívánok mindenkinek!

Viszont kutakodás közben ráakadtam erre a kis forrásra, aminek azért története van. A falu nagyon izgalmas, érdekes kis templomát ugyancsak Szent Jankának hívják, volt is módomban belül felfedezni, hát innen kapta a nevét ez a forrás is, és nincs is nagyon messze attól a templomtól, meg a kastélytól sem. Szent Janka sohasem járt erre, nem is kísértgetett itt, olasz abortuszellenes aktivista volt, meg orvos is, és feláldozta magát gyerekéért, akit nem vetetett el, hanem inkább mártírként belehalt a világrajöttébe. Éljen az árvaság! Kinek-kinek megítélése szerint. Szóval, most van egy Szent Janka templom és egy ugyanilyen forrás is itt, főapát úr erre járt, bim-bam, meg is áldotta, ettől aztán paff, szent hely is lett azonmód. Amúgy csak egy névtelen fúrt kút volt, amit a 60-as években fúrtak. De a szép csak most jön, aranyos kis legendák keletkeztek itt a semmiből, cuki kis festett kövek hevernek szanaszét, de főleg a forrás körül, el is szabad vinni egyet, nem árt, ha pótolod, szóval ez egy tök kedves kis szokás lett, építgetnek kövekből kis barátság-tornyokat az idelátogatók, kicsit még túl művi az egész, kicsit még benőhetné valami ágas-bogas romantika is, de halad az egész ebbe az irányba, és legközelebb lehet, én is hozok festett követ.