Ugor adatlapja

De az is lehet, hogy van valahol ország, ahol Hungarisch étteremben lehet knédlit meg csevapcsicsát is kapni. Szóval ez a Khan már egy ideje szerepel a legjobb ázsiai éttermek listáján, nem is tévesztendő össze mindenféle tákolmány büfékkel. Amúgy valahol egy bánatos lakótelep tövében van a világvégén. Fekete cuccban vannak a felszolgálók és a szakácsok is, Ha van olyan, hogy gyászhuszár, akkor biztos van gyászpincér is. Egységesek annyiban, hogy se magyarul, se angolul nem beszélnek jól, de valami szerencsétlenkedéssel megoldottunk mindent. Tök üres volt az étterem, arra a kérdésre, hogy egyedül vagyok-e, rátereltek egy asztalra, ami a leghülyébb helyen volt, egy oszlop mellett, és alig lehetett a széket kihúzni, nem volt hely. Aztán közös kalákában arrébb cipeltük kicsit az asztalt. Pho-t rendeltem, meg pad thai jellegű rizst polippal. Igényesen tálalnak, az étel is minőségi. Nagy evészetet csaptam, a végére jöttek páran mások is, egy neveletlen tahó sapkában, kabátban, kutyával az asztalon, kihúzta a székét a szűk folyosóra, nem lehetett eljárni a mosdó felé. Megküzdöttünk. A WC-n az az érdekes, hogy nincs felirat az ajtón, meg belül sincs. hogy melyik a férfi melyik a női. Talán gendersemleges. Na, de összességében ez egy tényleg jó étterem, és ehhez mérten borsos ára is van, egy leves, egy második fogás, semmi extra, meg egy khan tea már a 16000 forintot közelíti, erre jön még az orrod alá nyomott borravaló-kérés is. Szervizdíj is van, borravaló is van. Az étterem viszont jó.

. . De kijött a pincérember, látva az üvegen át, hogy mit habókol itt ez a rosszkülsejű öreg, és kedvesen megkérdezte, hogy segíthet-e és mit tehet értem? Pislogva előadtam, hogy sört tehet értem, talán az asztalra. Na, ezzel be is nyomultunk. kiválasztottam egy HBH Pils típusú szűretlen kézműves anyagot, azt kértem korsóval. Volt valami más is, valami literes, ami igen akciós volt, mert csak fél litert kellett fizetni, de ki a fene villog a kirakatban egy liter akciós sörrel télen, nyirkos, hideg időben? Szóval maradt a HBH Pils. Ezt csendesen elszopogattam, mint kórházban a gyógyszert, aztán alászálltam a mosdóba, és közben meghagytam, hogy legyen varázslat, az üres korsóm helyén teremjen egy tele pohár, és így is lett. Valami 2500 forint körül fizettem a végén, de meg is érte.

Egy lány meg egy fiú szorgoskodott a pultban a konyhai eszközökkel, Néha meg bejött valami egzotikus pizzafutár, morgott valamit egzotikusul és vitte a szajrét. Panna Prosciuttót kértem, ez előkelően hangzik, és fusilli tésztából, mert az meg jó hülyén hangzik. Tíz percet mondtak, hogy akkor kész lesz, fizettem a 3400 valamennyit, és ácsorogtam a nagy üvegfalnál, és néztem a Móricz Zsigmond körtér forgalmát. Néha rámnéztek a járókelők, de senki nem akart perecet vagy banánt bedobálni. Elkészült az ennivaló, kis papírtálkában kaptam, meg kis favillát hozzá 3490 forintért. És máris ehettem a koszos, előttem letöröletlen asztalon. Egyik asztal sem volt letörölve, de mit akarok én 3490 forintért? Kastélyebédlőt Herendi étkészlettel? Szóval volt a tészta és rá volt téve egy kis tejszín, némi sonkafélével. Unalmas és ízetlen volt, a tészta egy része meg kissé nyers, de találtam a pulton fokhagymás olajat, meg fokhagymás sót, szórtam rá és öt kategóriát ugrott egyből. A srác azt mondta, hogy a pizzájuk jobb, nem az olasz tészta a zászlóshajó. Nem tudom, hogy szeretném. -e megpróbálni. . . De az élet egy örök próbatétel.

. . kisemmizettnek éreztem magam, jött ott valami troli, mindegy milyen, csak elvisz valahová. . . hát a Vámház térre vitt. MI legyen? Bemenjek a Csarnokba? Hideg, nyirkos, tömeg. . . Így aztán végigáztattam magamat majdnem a Kálvin térig, ott megtaláltam ezt a Black Poolt, még fent sem volt az ittjartamon, de ki van írva, hogy sör. . . menjünk be. Hát ez nem is annyira söröző, inkább egy nagy biliárdterem. Arra van kihegyezve. Meg darts. De azért sörözni is lehet, nagy kő hullott le a szívemről, mert kint azt láttam felírva, hogy Dreher, de bent hál'Istennek Pilsner Urquell is volt csapolva, a nő nem volt túl kedves, aki osztotta a sört, de a 800 valahány forintos sörére odaadtam egy ezres, attól kezdve mosolygott. A teremben sötét van, a biliárdasztalok fölött zöld lámpák, a darts meg összevissza színesen csillog, a terem túlsó végén a homályban talán egy lány meg egy fiú paráznaságot követett el, néha meg löktek az asztalon valami dákóval valami golyókat. Én távol békésen száradtam és iszogattam. A sör jó volt, tényleg. Így aztán ittam még egyet. Hát valahogy így.

Egyébként is régen voltam itt. Tehát hét elején megrendeltem, ma meg elhoztam a finomságot. S ha már itt voltam, hát valamit fogyasztottam is, és akkor hááá, még értékelem is. Na, ez nem tetszett annyira, ezért a négyes. Csak dobozos üdítő van. Nem szép. Az sem szép, hogy a lány a dobozt úgy a szájánál ragadta meg, ahonnan elvileg inni szoktak. Én meg adtam egy adag borravalót és azt mondtam, hogy kérnék inkább hozzá poharat is. De ez miért nem jön magától? Mert mindenki a koszos dobozból iszik? Én meg nem. Mangós üdítőt kértem, meg egy kávét meleg tejjel. Egyébként nem voltak itt problémáim eddig, úgy emlékszem, remélem, ezentúl sem lesznek. Mindig kedvesek a lányok, kötetlen beszélgetést is lehet velük folytatni, mások is olykor időznek itt bent csak egy csevejre, nassolásra, ez most nem volt hibátlan, istenem, de hát ki az?

Rendben, ide ülök, van ez a bizonyos vietnami ültetés. . . az étlap csak egy lap, hamar átnézi az ember, és várakozásteljesen néztem a pult felé. A fiú, aki fogadott és helyet mutatott, közben elment. Talán sétálni, vásárolni, dohányozni, nem tudom. Olyan 20-30 perc múlva már csak piszkálni kezdett a kíváncsiság, hogy mit rontottam el? A pultban áll vagy 5 lány és két fiú, vendég alig, talán oda kéne menni a pulthoz? Vagy QR-kóddal, telefonnal rendelni? Hát, szégyen ide, szégyen oda, csak odakullogtam, hogy mi a baj velem? Mit tudok rosszul? Jaj, hát miért nem rendeltem. . . azt hitték, rendeltem a kollégától. De a kolléga elment, nincs itt, hogyan rendeltem volna? Elnézést kértek, valaki odajött, rendeltem, és viszonylag hamar meg is kaptam a pho-t marhahússal, hozzá fokhagyma, citrom, de se csíra, se erőspaprika. . . nem baj, hát legyünk túl rajta így. Megettem a nagyrészét, a közepesnél jobb pho, de vannak jobbak is. A másodiknak kért bun tészta Hanoi módra jött, a tészta egyszerűen jéghideg, nem kihűlt, hanem konkrétan majdnem fagyott, a sertéshús gombóckák, falatkák viszont langyosak, azzal melegítgettem a tésztát. Az evőeszköz-elhelyezés gyalázatos, de már nem hoztam szóba, erősen eltörölgettem szalvétával. Megettem a nem túl jó, de nem is rossz másodikat, gondoltam, kimegyek a mosdóba. . . rövid kinttartózkodás, egy-két perc, visszajöttem és valaki ült a helyemen. Hitetlenkedve tárogattam a kezem, hogy ez mi, miért van ez, két felszolgáló odajött, én fel voltam háborodva, mi az, hogy pont ide ültettek valakit, amikor még ettem, hát azt hitték, elmentem. Hogy mentem volna el, itt a kabátom, mindenem, meg még nem is fizetem. Miért, kérek még valamit inni? Hogy mit? Itt, állva? ? ? Teljesen felháborodva mentem a kasszához, dühöngve fizettem. Nem hatotta meg őket. Ennyire senki vagyok? Láthatatlan? 7000 forintért?

Tehát ilyen útmutatással keveredtem ide, dacolva esővel, hóval, havasesővel, és bevonultam a jóba. Senki nem volt rajtam kívül vendég, tiltakoztam, hogy nem, nem, nem elvitelre, itt szeretnék enni, és kérem a pho-mat marhahússal. Meg majd mást is, ha végeztem. Nem kellett sokat várni, meg is kaptam, szépen elrendezve a kis tálcán a leves, az vágott chili, a fokhagyma, csíra, minden kedvvel álltam neki. Zimankóban a pho életet ment. Hogy találtam ide? Hát az interneten olvastam. Azt édes vietnami nő nagyon jól beszél magyarul, 20 éve itt él. Hát volt itt egy kolléganő, az írt róla. Emlékezett is rá, ZigZagot senki sem felejti el, a Kárpát-medence gasztrofejedelemasszonya, a pékségek királynője itt járt személyesen, meg is mutatta a hölgy, hogy hol ült. Én meg áhítatból oda is ültem egy pillanatra. A pho egyébként valóban finom, ahogy a kolléganő kollégája megjegyezte. Kis adagot kértem, mégis bőséges volt. A drága nő meg valahonnan mindig figyelte, kérdezte, hogy menyire ízlik, én meg csak dicsérni tudtam. ZigZag is, meg én is nehezményeztem, hogy hogyan vannak az evőeszközök kihelyezve, elmagyaráztam, hogy mi ebben a veszélyes vagy gusztustalan, jelentem, a drága nő azonnal vette is az adást, és az egész étteremben kicserélgette az asztalokon rendesre. Azt is elmesélte, hogy hogyan fertőtleníti az evőpálcikákat. Ritkán találkozom ilyen kedves, kommunikatív, szerethető emberrel, imádtam vele beszélgetni. De mindenről. Van férje, fia, lánya, jól tanulnak, megbeszéltük, hogy a vietnamiak nem laknak egykupacban a városban úgy, mint a kínaiak, meg az ő naptárjukról, újévükről is, február 17. a vietnami újév, éppen most esedékes. Hülyéskedtem azzal, hogy sörösdobozok vannak a kis házioltárban, de hiába voltam tudatlan, fel lettem világosítva, hogy azok szentek. Nem buddhizmus, az más, ezek a dolgok itt szentek, a pénz, a jólét, gazdagság, munka, ezekkel függenek össze és szentek. Szerinte a buddhisták kopaszok és nőtlenek, meg vegánok. Szerintem meg nem, nagyon is nem kopasz buddhistákat is ismerek. Azok más buddhisták. Iszonyú jól éreztem magam, alig akartam elmenni, ki a hülye hideg esőbe, amikor itt bent ilyen jó. Közben megettem a kacsahúst rizzsel, némi szójával, meg a házi készítésű kis fűszerrel, ami megint csak jó volt, beszéltünk arról, hogy miért nincsenek itt autentikusabb vietnami ételek, például egér, ami szerintük nagyon finom, meg pl. kígyó de azt mondta, hogy nagyon korlátozott az Európában kínálható, eladható ételek száma, milyensége, a többit nem ennék meg. Minden így leegyszerűsödik, igazi nincs. Pedig én ennék igazit is! Na, de ez egy szuper nap volt, lelkem egy része itt maradt, jaj, máskor is be kell jönnöm, be kell köszönnöm, vagy nem is tudom

. . Aztán beléptem, három ember, két nő meg egy férfi valami játékgéppel játszott, vendég egy szál sem, és azt hiszem, a hátuk közepére se kívántak. Hangosan sikongattak és b*megeztek. És meg csak néztem, hogy mit keresek én itt, kell ez nekem? Aztán a fiatalabb nő abbahagyta, befutott a pultba, na mi van, mit kérek, nem is tudom, talán egy sört. . . de látom, van forralt bor is. Na, döntsem már el, azt ad, amit kérek. Közben átnézett a vállam felett és bele b*megelt a játékba. Valami feleletválasztós izé volt. Forralt bort. . . gyorsan kitöltötte, aztán szaladt vissza. Közben bejött még két férfi, most már öten álltak egy kupacban, ennyi káromkodást, amit itt ordítva előadtak, a Sing Singben sem szoktak a rabok előadni, és meg ültem egy asztalnál, hülyén néztem magam elé, hogy ezért bejöttem ide, ezért fizetem pénzt, csak, hogy ideírjak egy nyamvadt értékelést. . .