Zsuzska27 adatlapja

Én francia hagymalevest, majd struccot ettem pirított mogyorós körtével és kéksajtos darából készült körettel, az asztaltársam burgonyakrémlevest, csirkés quesadillát csípős szósszal, levezetésül pedig egy sós karamellás csokimousse-t ettünk közösen, csak mert már több nem fért belénk. Aki Esztergomban olyat enne, amit eddig csak amerikai sztárséfektől láttunk a tévében, annak bátran ajánlom a Koriandert. Kicsi és barátságos hely, ahova jól teszi a vendég, ha időben asztalt foglal.

Aztán amikor már végre hozná a főételt, megcsörren a telefon, mire ő leteszi a tányérjainkat a pultra és felveszi a telefont! Az már cseppet sem meglepő, hogy nem azt hozza, amit kértem: velővel töltött bordát kértem, és gazdagon (póréval, gombával, sonkával) töltöttet kaptam, amiben a velő íze egészen elveszik, pedig én arra vágytam volna. Miközben ettünk, a kisasszony elővette a mobilját, és leült vele az egyik vendégasztalhoz, ott nyomkodta. Az étel minősége közepesnek mondható, bármelyik gyakorlott háziasszony hozza ezt a szintet, ezért nem érdemes étterembe menni. Egészen kellemetlen estét sikerült szereznie a helynek és a személyzetnek.

Első pillantásra barátságosnak tűnt, a falon Esztergom jellegzetes épületeit ábrázoló freskók, minden asztalon egy magazin, ami remek ötlet, hiszen aki kevéssé volt éhes, az a receptes újságokat forgatva garantáltan éhesebb lesz. Bár nem kérdeztünk rá, de határozottan úgy tűnt, hogy a pincér maga a tulaj. Vagy ha nem, akkor hát baromi jó a szakmájában, mert pont úgy éreztük, mintha a házigazdánk lenne. Javasolt, kérdezett, érdeklődött azon felül is, mint az egy pincérnek sajátja. Sajnos szűkített étlappal működtek, elég kicsi volt a választék, de azért találtunk kedvünkre valót. Én görög gyümölcslevest kértem tejszínhab nélkül (nem értem én a tejszínhabos gyümölcslevesek lélektanát, de ez egy másik történet), ami kis csészében érkezett ugyan, de tele volt meglepetéssel. A gyümölcsök apróra voltak vágva, és nem valami teszkógazdaságos dobozos izéből készülhetett, némelyiket fel sem ismertem ízről-színről. A teteje pirított édeskalács-kockákkal volt megszórva, talán mandulás lehetett, mert ropogott benne valami. Főételnek mindketten baconbe tekert csirkét ettünk, én salátával, a párom sült krumplival. Szerintem én jártam jobban, bár a lilahagymát engedték eluralkodni a salátában, jó lett volna, ha az is egy kicsit fantáziadúsabb, de a hús teljesen rendben volt. Még biztosan visszatérünk ide, remélem, akkor már rendes étlapról választhatunk.

Öten voltunk itt, mindannyian mást rendeltünk: mackósajttal töltött csirke, baconbe tekert szűzérme, mandulás-szezámos csirke, bolognai spagetti, és gazdagon töltött csirke volt a rendelés. Mindenkinek ízlett az étele, az adagok bőségesek voltak, köretként pedig a szokásos elvártnál jobb ízű, minőségű volt a vajas törtburgonya, a krokett és a chipsburgonya is. Egyedül a bandákban érkező darazsakkal gyűlt meg a bajunk, miattuk nem a teraszon élveztük a pompás kilátást, hanem bent kényszerültünk enni, de ez persze nem a hely hibája.

2 üveg minőségi bort fogyasztottunk némi üdítővel és ásványvízzel, és ittunk volna többet is, de éjfélkor egész egyszerűen lekapcsolták ránk a villanyt. Természetesen előtte megkértek, hogy rendezzük a számlát. Soha, sehol nem tapasztaltam még a vendég kidobásának ezt a durva módját. Szó szerint vak sötétben kellett kibotorkálnunk a kijáratig, a telefonjaink fényénél. Ezek után nyilvánvalóan senkinek sem ajánlom ezt a "vendégmarasztaló" üzletpolitikát folytató helyet.

A wellness-részleg kihasználatlan volt -mondjuk annyira nem gond, különös luxusnak tűnt, amikor az egész komplexumot csak ketten használtuk, és nagyon örülök, hogy ennek ellenére is működött. Tetszettek az olyan nüanszok, mint a borosüvegekből készült világítás, a szőlőmotívum a szőnyegen, itt tényleg minden a bor szeretetéről és tiszteletéről szól. A környék és az őszi Balaton pedig egyszerűen lenyűgöző. Szezonon kívül is nagyon jó választás.