Daubner Cukrászda Budapest

Parkolni nehéz, sor van, de attól hogy még sor van, nem jelenít feltétlenül a kivállóságot. Kicsit túl értékelt Budai cukrászda, de azért nem rossz.

. . szóval sok más ember is pont ezt gondolta rajtunk kívül szombaton déltájt, nehezen lehet megbecsülni, hogy hányan voltak, de vagy 5-6 pénztárnál vastagon állt a hosszú sor, annyira, hogy nehéz volt kibogozni, hogy ki melyik sorban áll, úgy összekeverdtek a vonalak. Mint egy nemzetközi repülőtéren a sorbanállás a becsekkolás előtt. Csupa szigorú és figyelmeztető tábla, ezt sem szabad, meg azt sem szabad, többek között fényképezni sem, ebbe a sorba ne álljon, ha. . . , abba a két sorba álljon, ha. . . kedvetlenül ácsorogtunk a feleségemmel két sorban, próbálva, hogy melyik halad gyorsabban, de úgy tűnz, mintha állnánk egy helyben, már ki tudja, hogy mióta. . ja igen, és hát nem kifejezettn úri tátsaságban, bár Daubner, meg azt hinnéd a környék miatt, de nem. Az újfeudalizmus elhatalmasodó újgazdag rétege egy rakás nagyképű prosztó, a szemét, a műveletlenség uralja a hazát, és hát ők járnak ide a nagy házaikból a nagy autókkal a Daubnerbe, és te őket hallgatod kényszeredetten akármeddig. Azután nagy nehezen odaértünk egyszer, az eladólány kivételes képességekkel bírt, még a szőrnyű és állandó nyomás ellenére is kedves volt, mosolygós, udvarias. Mi nem elvinni akartunk húsz donoz torták meg két zsák sós süteményt, csak egy-egy Daubner-szeletet szerettünk volna megenni helyben, van is rá valami nyomorult kis lehetőség, a kis üvegezett félkörben álló asztalok vannak, mint az állófogadáson, kevés, a szemetes csordultik tele, meg asztalon hagyott használt evőeszközök is szép látvány, de a kis favillánkkal a papírtányérkánkból megeszegettük a pisztáciás csokimousse-t, meg én a málnás madártejes szeletkémet, a sütemények nem tehetek semmiről, azok kitűnőek voltak, aztán csendben elkullogtunk más tájak felé.

Most már működik a gyalogos főbejárat, nem építési területen kell körbemászni, és a terasz is elkészült. Ami továbbra is ront az élményeken, a kényelmi funkciót csökkenti, hogy sorba kell állni, bár legalább 10-en szolgáltak ki. A fagylaltnak és az elviteles tortarendelésnek külön sora van. Helyben csak állva, néhány bárszékes asztalnál lehet enni, de így is sokan ettek helyben. Én egyáltalán nem vettem észre, hogy romlott volna a színvonal. Minden továbbra is nagyon finom, a régi nagy kedvenc torták, sütemények mind kaphatóak. A sós és édes aprósütemények, a pogácsák kitűnőek. Árban teljesen korrekt, sőt, mára egyértelműen az olcsó cukrászdák közé tartoznak. Most már lehet bankkártyával is fizetni, sőt, ezt preferálják. Legutóbbi választásom a nagy kedvenceim közül szilvás papucs, illetve mandulás puszedli, a közepén feketecseresznyével. Ezeket dekára mérik ki. A szilvás papucs kilója 5000 Ft, 1 db ára kb. 200 Ft, a mandulás kilója 7400 Ft, ennek darabja 370 Ft. A torták szeletára 1000 Ft körül alakul, de a puncs szelet csak 700 Ft, a Sacher torta 990 Ft, a pisztáciás csoki mousse 1270 Ft, ez az egyik legdrágább sütijük. Az engem kiszolgáló fiatal lány mosolygós, kedves, pozitív volt. Jár az 5 pont!

Meglepett, hogy a saját parkolójuk tovább bővült, még profibb lett, sorompóval, beléptető rendszerrel, szabad hely kijelző rendszerrel. Már itt a parkolóban tömegjelenetekkel szembesültünk. A korábbi Szépvölgyi úti bejáratot már nem használják, a sötétbarna zsalugáteres ajtókat zárva találjuk. Több év alatt folyamatosan bővült az épület, ami már nem is emlékeztet a régire. Benn hömpölyög a tömeg, és ugyanolyan átláthatatlan és szervezetlen minden, mint régen is. Nem lehet kártyával fizetni, fagyit úgy lehet venni, hogy egy másik pultnál ahol csak pénztár van (de kiszolgáló személyzet nincs) kéne fizetni, bemondva, hány gombócot kérünk, majd visszaballagni a fagyis pulthoz, persze mindenütt újra állni a sorokat. A macaronos pultnál szintén nincs kiszolgálás, de ez csak később derül ki (bocs, nem járunk ide minden nap. . . ), így itt is 2 körben tudunk vásárolni, a pénztáros pulttól futkosunk vissza a macaronoshoz, hogy most akkor melyik ízű legyen. A darabra árusított sütis pulthoz egy újabb sort kell kiállni, de addigra a kislányaim már megkapták a fagyit, vidáman várakoznak. Ledöbbenek az árakon és egyáltalán nem negatív értelemben! A fagyi gombóca 200 Ft, a macaron kilója 8500 Ft, ami kb. 50 db-ot jelent. A 3 db, amit vettem 510 Ft volt, és átlagos méretűek, sőt igencsak finomak, frissek (diós, csokis-kókuszos, trüffeles). A tortaszeletek, sütik árai 300 Ft körül kezdődnek, de alig van olyan, ami többe kerülne 400 Ft-nál. Ilyen a speciálisabb brazil diótorta (430 Ft) és az E80. Vettünk tiramisu szeletet (300 Ft), oroszkrém, nosztalgia és madártej tortát (ezek mind 320 Ft-ba kerültek), kiváló ár-érték arány. Egy közepes egész torta kijön 5000 Ft körüli összegből, és ezért az árért az átlagnál sokkal jobb minőséget kapunk. Úgy tűnik, hogy miközben a náluk semmivel nem jobb, sőt, többségében minőségben gyengécskébb cukrászdák árai jócskán megszaladtak (jellemzően 4-500 Ft-os sávban mozognak), addig a Daubnernél mintha befagytak volna az árak. Eközben a sütik, torták mérete sem ment össze. Ramaty a kiszolgálás, tömeg van, de mégis megéri kibírni. A korábbiakhoz képest abban viszont fejlődtek, hogy vannak asztalok, ahol lehet helyben enni, de székek továbbra sincsenek.

Gondolom, ezt hívják fogyasztói megkárosításnak. Tudom, ellenőrizzem ott helyben vagy ne menjek. Szóval mindenkinek ajánlom, ellenőrizze a számlát különösen, ha sok tételt vásárol.

Futószalag az egész kiszolgálás, rengeteg ember áll, rengeteg sorba, szégyelheted magad, ha nem kapásból tudsz dönteni, mit vinnél el. A kiszolgálók is frusztráltak a tömegtől, nem kedvesek, idegesek, mindig vannak tolakodók, vagy csak bóklászók, akiket a személyzet még próbál is helyre rakni, ez még ellenszenvesebb. A nem magyarul beszélő vendégekkel is türelmetlenek, ellenszenvesen viselkednek. A vásárlók nagyrésze az utcán virágládán ülve fogyasztja el a sütijét vagy fagyiját. A termékeik átlagosak, bármelyik hipermarketben megvásárolható minőségűek. A Rózsadombi sznobok törzshelye. Soha többet nem vásárolok ott, van tőle kb 500 m-re sokkal jobb cukrászda (ZAZZI).

Egy gombóc málnástúrófagyit ettem meg némi gauda sajtos pogácsát. 4,5 pont felfele kerekítve, amit a gasztro-kérdést illeti. A beltérre négy pontot adtam múltkor, vélhetően nem néztem szét eléggé. Csak állva lehet enni, az atmoszféra jóindulattal is csak 3 pont. Az összélményt pedig lerontotta kelletlen és undok kiszolgálás.

Szégyenletes emberek dolgoznak ott. Tanúja voltam egy esetnek, amikor azért nem akart kiszolgálni az eladó a vevőt, mert meg volt győződve, hogy az illető nem tud magyarul és neki most semmi kedve szenvedni vele. Az eladó szeszélyei miatt, sorban álló, többi vevő élete megpecsételődött arra az időre, ugyanis a sor leállt :DDD. Aztán egy kisebb huzavona után, egy másik eladó kénytelen volt felvenni a rendelést és lásd csodát, kiderült, hogy a külföldi vevő tökéletesen beszélt magyarul. Ez az eset is azt bizonyítja, hogy a hatalmas sorok elsősorban az eladók miatt vannak.

A pulton egy odaragasztott laminált lapon látni a sütiket, frissen, a pultban nem nagyon, mert takarja a tömeg. A pultosok türelmetlenek és flegmák. A fagyihoz meg 2x kell sorba állni, nonszensz! A berendezés meg kritikán aluli, mintha a 90-es évekbe menne vissza az ember. A süti amúgy finom, de most már sok más cukrászda hozza ezt a szintet. Szóval a későbbiekben biztosan nem megyünk vissza.