A pincéreknek, érdekes, mind rövid hajuk van, ez eléggé praktikus és higiénikus is, egyébként meg fekete egyenruhában suhannak halkan, észrevétlen, nem zavarnak senkit, de mindig ott vannak, ahol kell. Kérés nélkül kaptam leves előtt mártogatós zöldséget rágcsálni, hogy jobban teljes az idő, de nem igazán soká már jött is a maceszgombócos kacsaleves, ami apró tányérban volt, de nagyon finom volt! Telitalálat! Az elmúlt hetekben nyavalyogtam itt a húslevesek fura idegenségén, az ízek nem túl összehangoltságán, ezt most eltalálták! Ez húsleves volt, minden ízében és porcikájában! A borjúmáj is hibátlanra sikeredett, a hozzá kért vegyes savanyúság sem hagyott semmi kívánnivalót maga után. Később egy pohár csapolt sör, és király az ebéd! A pincér nem szemből hozta a sört, megkerült, és hátulról, megfelelő módon, ahogy szeretném, a kezembe, vagy elém. . a borsot viszont kihozta a májhoz és elég szép koreográfiával beleporította a májba, ahogy kértem. Szóval, sok apróság van itt, ami a végső felminősítéshez vezet, de mindent meg is érdemel a hely! Ízléses, harmonikus színvilág, változatos belső tét, nagyon diszkrét zene, minden ott van. Ha még hozzáveszed, hogy ez az étterem főz havonta a Heti Betevőnek, a rászorulóknak 140 adag ételt, akkor háromcsillagos ötös!
