Vakvarjú Csónakház Budapest

Meg hát a parkolók a környéken, mély vagy nem mély vízű pocsolyák csillognak, na, de ezért mész a természet lány ölérek, hogy ilyeneket élj át. Eléggé tele volt minden, parkolók is, étterem is, de volt idejében foglalt asztal, így aztán csak betolakodtunk a minket váró helyhez. Varjú ez meg madárfészek is, a hatalmas belső tér tele van csiviteléssel, más családok is egymást túlharsogva próbálnak kommunikálni, miközben meg még a zongora is szól. Édes zongorista néni cukin kokettált az unokámmal is, amikor olykor körbehordoztam a kissrácot, hogy ne unatkozzon. Ennivalók: nejemmel ketten a póréhagymás burgonyakrémleves ropogós kolbászmorzsával, zöldalma brunoise-val választottuk, mások előételeket rágcsáltak, például velőscsontokat, mint a jobb kutyák, én a szarvas szereti rókát, róka szereti szarvast szöveggel eladott rókagombás borókás szarvasragut majszoltam, aztán a végén, némi töprengés után csak engedtünk többen a madártej csábításának is. Vannak alkoholmentes koktélfélék, azokkal el is voltunk szépen. Kiszolgálás nagyon jó, a tömeg ellenére viszonylag gördülékenyen működik a ház, nem látok okot rá, hogy ötösnél rosszabb osztályzatot adjak. Pompás ebéd volt, méltó az alkalomhoz. Árról nem nyilatkoznék, nem én fizettem.

Az asztalon színező, kréta, sőt, olyan papír alátét is található, amelyre rá van írva, hogy nyugodtan firkáljon rá a vendég, vagy akár üzeneteket is hagyhat hátra a vezetőség számára, akik majd megszívlelik azokat. Azonnal érkezett egy másik fiatalember, aki a kívánt italok után érdeklődött. Külön pálinka lap is van, nosza, rögtön, mint hazafelé nem vezető ünnepelt, rögtön rácsaptam egy 60 százalékos barackpárlatra. Hozzá a ház saját kézműves söre, szomjat oltandó, literes korsóban. Feleségem parmezános paradicsomlevest rendelt, majd libacombot, ehhez a párolt lila káposzta pépesítve jár, mellé aszaltszilva lekvár, nagyon jól nézett ki. Magam adventi halászlével nyitottam, majd csülkös pacalpörkölt következett dödöllével. Kislányunk rántott halrudacskák fogyasztásával tört a gasztronómia magaslataira. A hangulat remek, a rendelt ételek hihetetlen hamar az asztalon vannak, talán túl hamar is, alig jutott idő beszélgetésre, kis ücsörgésre, no de ez igazán ne legyen már panasz. A pincérek mindvégig vidámak, izlésesen viccesek és profik voltak. Talán az étlap egy kissé letisztult, én jobban szeretem a vaskos, sok oldalas étlapokat, nagyobb választékot, de így is remek fogásaik vannak.

A pincérek kedvesek és udvariasak, készek voltak extra kívánságok teljesítésére is. Egész biztos, hogy visszatérő vendégek leszünk.

jó) aki szereti az ilyesmit próbálja ki nem fogja megbánni. Az adagok nagysága és ár-értékaránya jó, de az ételválaszték kissé bővűlhetne. . . A kiszolgálás profi-kiválló. A nagy forgalom ellenére is pontos, kedves és gyors. Tisztasága, nálam megkapja az öt csillagot. Összefoglalva egy jól kitalált étterem amit érdemes kipróbálni.

A leves nagyon jó ízű volt, de a maceszgombóc számomra picit sótlannak tűnt, annak ellenére, hogy én magam is kevés sóval főzök. A második fogásban a hús és a körteragu tökéletes volt, ízletes, omlós. Sajnos a rétesnek csak a töltelékét tudtam megenni, mert a tésztája félig nyers maradt, nem sütötték meg eléggé. :-( A párom konfitált libacombot kért vörösboros káposztával és krumplival, ami remek választásnak bizonyult, mert nagyon finom volt. A kiszolgálás gyors és figyelmes volt, habár az elején volt egy kis félreértés, mert én bitter lemont kértem (a Kinley terméke), mire kihoztak egy lime-os limonádét. De az is jól esett, mert keserű (=bitter) volt. ;-( Összességében nagyon jól éreztük magunkat; ez az étterem is hozta a többi Vakvarjú jó színvonalát.