Zöld Kapu Vendéglő Budapest

De nagyon jó, hogy most már az is. Parkolót találtam a lakótelepen, nem is gondoltam, hogy fizetős, jól meg is büntettek, piros csomag várt a szélvédőn. De a zöld szín jobb, ez a kapu nagyon jót rejt, a teraszra ültünk ki, rendkívül barátságos a felszolgálás, vendéggel való törődés, segítés, megbeszéltük, hogy nem akarok sokat enni, de azért finomat igen, egy fél Jókai bableves itt elég jól jöhet, jött is, az erős paprika is hozzá, jól bevezette a Holstein hátszínt tükörtojásokkal, ami remekül sikerült, csupa öröm volt az evés, Feleségem őszibarackos jércemellel küzdött. Jelentős adagokat osztanak ki itt. Kizárt, hogy éhes maradjon valaki, jó, hogy óvatos voltam a kis levessel. Utána már csak egy nagy limonádét kívántam, nagyon jó hideg volt, mégsem volt tele jéggel, hanem iható, finom citromos, bodzás itallal. Nem kell rágódjak az értékelésen, ez úgy ötös, ahogy van. Jó kezek által vezetett, jó szakácsokat, pincéreket alkalmazó, nagyszerű magyaros vendéglő.

Mi elsősorban csirkét ettünk, de az asszony kipróbálta a disznóságokat is! Mit is mondhatnék? Nem csalódtunk. Finomak, ízletesek voltak, és bár lassan kerültek az asztalra, egyértelműen frissen sültek. Én még külön kiemelném a búzasörüket, amit megbolondítanak - talán - fekete ribizli likőrrel. Isteni! Érdemes kipróbálni. A hely kicsit szűkös, az asztalok éppen elegek egy egy-tál ételes kajáláshoz, de hát ez volt régen is Óbudán, vagyis alap állapotot tükröz!

Most Mi a szokásos rántott camambert választottuk sült krumplival és áfonya lekvárral. Sört ittunk hozzá: vörös, félbarna Heroldot, plusz Lipkowiczot.

Gondoltuk,majd amit nem bírunk megenni azt majd becsomagoltatjuk. De a finom ízek jól elbántak velünk. Szuszogva ugyan, de mindent megettünk,lehetetlen volt a finomságokból bármit is a tányéron hagynunk.

Első alkalommal voltunk annyira tapasztalatlanok, hogy egy-egy csülöktálat kértünk. Utána három napig a maradékot ettük otthon! Egy-egy kívül ropogós, belül puha és szaftos csülök az adag, sokféleképpen elkészítve, kiadós köretekkel. Mivel a csülköt szerintem sörrel a legjobb leöblíteni, azt is tesszük mindig, bár bajban vagyunk, ha a széles kínálatból választani akarunk.

Ez a Zöld Kapu, ahol a dizájn - a régi képeslapok másolataival a falon - ügyesen keveri a boldog békeévekbe visszamerengő nosztalgiát a Kádár-korszak kiskocsmás hangulatával - világvevő rádió. Itt nincsenek finomkodó, franciás adagok, jól megkomponált műalkotások, szuvidolás, konfitálás, aki ilyesmire vágyik, rossz helyre jött. Itt Schneider úr kocsisa, Tóbiás, aki nem szereti a franciás konyhát is talál kedvére való fogásokat. A kisvendéglők kötelező ujjgyakorlatai, a klasszik túrós csusza, a vega rántott camembert is olyan adag, hogy Haraszti Mici legyen a talpán, ha ezután még kér desszertet. A welcome drink egy jóféle Lobkowitz Pils volt, a gyomorban a helyet egy Panyolai szilvapálinka készíti elő. De a rántott sajt helyett valami tartalmasabb cuccra vágyik a férfigyomor. A Szőlőkert rostélyos - mustáros, épp kellemesen zaftosra sütött hátszín, kolbászos gombás lecsóval és hasábbal, fatányéron - a legszigorúbb fogyókúrákat is egy szekundum alatt felülírja. Ehhez már a szívemnek és ínyemnek nagyon kedves Uhersky Brod (Magyarbród) inkább sötét arany, mint borostyánszín félbarnája a volt tulajdonos főúri családról elnevezett Kounic dukál. Aki szereti az édeskés malátás ízeket egy sörben, és nem csak a jóféle zateci komló zöldséges keserűjére indul el a nyálelválasztása, annak rögtön ezt javaslom. Szép mézeskenyeres malátával induló cseh 11-es világos, amit nem pasztőröznek, hanem mikrofilteres eljárással szűrnek, így jóval több ízanyag is benne marad a finom sörben. Az Uhersky Brod 12-es lezakjával együtt minden ratebeeres lepontozás ellenére nagy kedvenceim. Csak pislogtam a többiek töretlen lelkesedésén, amikor bevállalták a desszertet. Bár a fagylaltkelyhek, palacsintás édességek nem igazán az én világom, a három túró gombóccal szemeztem egy ideig, de a gyomrom jelezte, hogy telt ház miatt átmenetileg zárva, így az egy következő alkalomra maradt. Majd tavasszal, amikor már ki lehet ülni a régi vágású sváb ház kerthelyiségébe és a jó sörök, a kellemes beszélgetés mellett a lágy szellővel újra elábrándozhatunk a regénybeli Szindbád hajdanvolt világáról. . . PS: Plusz piros pont a Kapunak. Amikor hazaértem, örömmel konstatáltam, hogy a kiskocsmákban uralkodó jellegzetes zsíros konyhaszag nem ivódott bele a ruháimba, a kabátomat sem kell 2-3 napig szellőztetni, mert egyáltalán nem lett semmim büdös.