Böngéssz a legfrissebb értékelések között!

Azt hittem, senki nem beszél itt európain nyelveket, de egyszer csak odajött egy laza, 13 éves vietnami kiscsávó és tökéletes magyarsággal meginterjúvolt, hogy mit szeretnék. Na, ő a kakukktojás, a nyelvtudor a családban. Étlap izgalmas, bőséges, messze túlmutat az átlagvietnami büféken. Udon-tésztás levest kértem, remek ötlet volt, olyan nagyszerű volt a leve, hogy akármeddig elcuppogtam volna rajta. Azután ropogós kacsát kívántam, körettel, de mit kell itt mohóskodni, szinte már meghaladta a befogadóképességemet. Látványkonyha van, lehet nézni, hogy készül, mi készül. Kölök odajött érdeklődni, hogy mennyire élvezem a táplálkozást, dicsértem is rendesen. Abszolút ajánlható hely! Még számtalan izgalmas, felfedezendő dolgot rejtegethet.

Fura helyen áll ez a templom, a város meg a semmi határán, vele szemben a jelenidők külföldi vendégmunkásaitól megrakott hajdani munkásszálló, a Griff hotel van, és a mostani etnikai összetétel az alapvetően a filippínó többség, azok meg fura mód, eltérően a környező országoktól erősen keresztények, hát talán hasznát veszik ennek a templomnak is, mert amúgy a kutya sem jár errefelé semmiért. Na de még mindig a szobor. . . akárki-bárki felismeri, hogy ez egy Varga Imre alkotás. Annyira tipikus, a fémlemez-szerű kivizel, meg egyáltalán. Ez itt állítólag Szent Gellért halála. Nagyvonalúan tekintsünk el a tény felett, hogy a püspökök akkor még nem hordhattak ilyen hegyes süveget a fejükön, az csak párszáz év múlva időszerű. Meg ilyen díszes hacukát se nagyon, de legyen ez a művészi szabadság. A tollas emlős valószínű angyal, őr formájában van jelen talán, elkapja vagy lelöki a főpapot, de inkább felemeli. Evezőtollai nekifeszülnek a levegőnek. És hát tudjuk a történetet, azért itt pusztult el Buda és Pest táján Gellért és a többi püspök, mert itt volt az átkelő a Dunán, és éppen rosszkor voltak rossz helyen, a Vata-féle pogánylázadás időpontjában a feldühödött tömeg meglincselte őket. Nem könnyű betörni egy országba egy új vallással, a nép nehezen mond le a saját hitéről. Akkor is, most is.

Egy hatalmas kanyar a sínekből, amik a Kelenföldi pályaudvar felől jönnek, aztán páran laknak errefelé is, de ezen kívül semmi. Akkor mi van az étteremmel? Hogy kerül ide? Hát az van, hogy ez egy szálloda, és ez annak az étterme. Ez sosem volt munkásszállás, mint a más hasonló, városszéli átépült szállodák, ez mindig szálloda volt. Az étterme meg egész jó, tényleg érdemes ide kisétálni. Derűs napon tehát betoppantam, csörgedezik a víz a medencében, aranyhalak úszkálnak, terasz már nyitott, hát oda ültem. Kevés ember volt, két asztalnál, ha társalogtak, ittak, ettek. Mit kérjen egy szegény öregember? Hát menüt, ha van! Van, többféle is. Így aztán lett ebből májgombócleves, meg zöldborsófőzelék fasírttal. Jó is az! Tényleg finom volt. A főzelék a klasszikus, vastag, sűrű rántással, ízletes fasírtokkal. Tényleg elégedett voltam, mit igyak, rákérdeztem valami sörre, aztán a fene tudja, hangulatom támadt, Aperol sptrizet kértem, azt szopogattam mélán szívószállal. Megjött a kedvem a desszerthez is, kérte, a menüben szereplő gyümölcsrizst. Remek választás. Így, a három fogásos Business Lunch volt mindössze 4890 forint. Szervizdíjjal együtt. Ez pompás ár. Az Aperolom 2990 Nem panaszkodom, nívós hely, jó konyha, kellemes környezet, barátságos kiszolgálás. Megérte. Amúgy a hely rendezvényhelyszínnek is elsőrangú.