Böngéssz a legfrissebb értékelések között!

A hátam borsódzott a három undok nőtől a Andrássy úton, Liszt Ferenc tér sarkán, na, ezek ugyanott tanultak vendéglátást, ez a két lány, a nagyon tetovált, meg a szőkébb, szemüveges olyan brutál pokróc volt, hogy el kellett volna jönnöm onnan. Máskor ennél kevesebbért otthagyok valami helyet, mert azért önérzete akadhat az embernek mégis, még ha egy Westend-szerű össznépi lepukkantságban kívánok is meg valamit De olyan szépek, vonzóak voltak a realisztikus gyümölcssütik, hogy lenyeltem az indulatomat, kiválasztottam egy zöldalmát, aztán kértem hozzá egy kávét. A zöldalma 2080 forint, a kávé 690. Megettem, de rosszkedvűen távoztam.

Nézelődtem. Legutóbb két dekoratívabbnak tűnő lányt megszólítottam, kedvesek voltak, hát itt van, ez az, nézzem csak. De már néztem, más nincs valahol? Nincs. Aztán lementem a pincébe is, azaz mentem volna, a nyíl lefelé mutat, ajtó zárva. Portást kérdeztem, hát akkor nincs. Szóval én például nem láttam a lenti részt. Nem is gondolom, hogy az egész ház egy nagy múzeum, de azért valami hiányérzetem maradt. Azt sem várom el, hogy egy múzeológus ott üljön a folyosón és engem várjon egész nap, de akkor nekem csak annyi volt? Jó, hát elégedjünk meg azzal, ami van

Na ezért jár itt a Magyar vendéglátás. Az ilyen alkalmazottat aki igy végzi a munkáját páros lábbal rúgnám ki! Fogalma sincs a vendéglátásról!

a csodarabbik sírjait hogy ellepik a zarándokok még a világ túlsó feléről is. Én, mint kívülálló, mindig olyan zavart tisztelettel gondoltam erre a hivatásra, meg hát olyan rendkívüli képzeteket kelt, hogy a bölcseket ki és hol tanítja és mire? ? Persze, hogy itt bent van egy tanzsinagóga is, azt sejthettem volna, hiszen a vendéglátóipari tanodákban is van tankonyha, az agrársuliknak is van tangazdasága, az orvosinak tanműtője, hát a rabbiknak mitől ne lenne tanzsinagógája? Aztán hogy én abba egyszer bejutok, na, azt se gondoltam volna, ha egyszer se rabbi, se zsidó, semmi se vagyok, csak egy gój. De most alkalom nyílt rá, hogy egy csoporttal betörhetem ide, hát, izgalmas volt, az biztos. A legtöbb fontos zsidó intézményben van már fémdetektor, bemenetelkor tüzetes táskavizit, de a rabbiképzőben miért van? Ide járnak idegen civilek? Jéé A zsinagóga a magasföldszinten van, az épület nagyrészét nem láttuk, de beülni a helyre rendkívül tartalmas volt, a közelmúltban volt két zsinagógatúrám, mindkettőben egy amúgy tiszteletre méltó idős néni beszélt jószándékúan, de néha össze-vissza mindenféle zagyvalékot, mivel már voltam tucatnyi ilyen helyen, hát van összehasonlítási alapom. De most emberünkre akadtunk, egy rendkívül intelligens, felkészült hölgy tartott előadást, szórakoztató is volt, gazdag is történelmileg, meg zsidókra vonatkozó érdekességeket is bővel tartalmazott. Láttál már zsidó faliórát? Tudod, hogy a héber ÁBC nem tartalmaz külön számokat? Hát akkor mi van az órán? A héber ÁBC első 12 betűje sorban. Na, szóval, sok-sok ilyennek (is) juthatsz a nyomára, ha elzarándokolsz ide. Nem lövök le minden poént, amúgy a látogatás mindent megér.

Az 1800-as évek végén épült nyári rezidenciaként, majd átépítették, amiben a hírneves építész, Alpár Ignác is tevékenyen részt vett. De hogy ki miként emlékszik erre a szép házra, az erősen korosztályi kérdés és érdeklődéstől függő. Az államosítások után ugyanis először a KISZ, illetve a Fiatal Művészek Klubja, a híres FMK otthonaként használták az elegáns villát. Nekem viszont ez a KOGART Ház, ahol Kovács Gábor magángyűjteményének kincseit, illetve más kiállításokat lehetett megtekinteni 2003 és 2013 között. Számomra Csernus Tibor 2006 elején itt bemutatott retrospektív kiállítása a legemlékezetesebb, pedig annak már 20 éve. Most viszont rejtélyes módon mindössze három betű jelzi a kerítésen és egyéb helyeken, hogy mi van az épületben: HAB. Három évvel ezelőtt nyitotta meg itt kapuit a Hungarian Art & Business (HAB), azzal a céllal, hogy helyet adjanak a magyar kortárs művészet bemutatásának, de akár a helyben történő alkotómunkának is. És nem szépelegnek, hanem már az intézmény nevében is jelzik, hogy ez bizony üzlet is, a művészet sem élhet pénz nélkül, az alkotások megvásárlóinak pedig ez nemcsak műélvezet, hanem befektetés is. És hát a háttér is maga a pénzvilág: Az Andrássy úton Mészáros Lőrinc állami hátszéllel született szuperbankja, az MBH alapította, illetve a bank Művészeti Alapítványa működteti ezt az új művészeti központot, miután 2021-ben mintegy ötmilliárd forintért került a luxusvilla Mészáros Lőrinc tulajdonába. Hogy ehhez a mai funkcióhoz igazodóan mennyire építették, alakították át az épületet, azt nem tudom megítélni, nem emlékszem a korábbi állapotára. Egy dolog viszont mindenkinek feltűnik, a belső tér mintegy középpontjába beépített méretes csigalépcső, amely a három bejárható szintet köti össze. A brutalista építészetet juttatja eszünkbe, de irizáló színezése és rafinált vonalvezetése mégis elfogadhatóvá teszi, sőt én hamar átmentem lelkesültbe, így fotóztam körbe körbe. Most hogy ott jártunk, éppen nem volt kiállítás a házban, üresen tátongott a hatalmas bemutatótér, de néhány nap múlva nyílik az új időszaki tárlat. És addig is láttunk néhány nagyon jó alkotást a falakon, miközben az itt működő cukrászda és bisztró kínálatát mentünk felmérni. De erről majd a megfelelő helyen külön számolok be.

Külön kellett kérni rá a Feta sajtot,de megkaptam. A pincérnő kedves volt és a hely is hangulatos. Én végülis elégedett voltam az étel minőségével,de sokat kellett rá várnom. Volt olyan a csapatunkban,aki inkább visszamondta a rendelést,mert nagyon sokat kellett várni hogy elkészítsék.

Még azok sem szenvednek hiányt, akik egy natúrborász reggeliző-kávézójában arra az eretnekségre vetemednének, hogy sört (is) kérnek: Primator Ipa-t és Bernard Celebration Lagert tartanak. A beltér hangulatos, otthonos, személyiséggel teli. Jómagam kóstoltam egy remek kávét, ittam egy pohár Bakatorange natúr bort, mely, mint a neve is sejteti, Bakatorból készült narancsbor. Izgalmasnak hangzott a jázminalapú, vadcseresznye-jegestea, nem is okozott csalódást, de az igazság az, hogy az ételek jelentették ottlétem fénypontjait. A hat lángos közül az Erdőkóstolóra szavaztam, melyre fehérboros öreg sajtos umami mártás, erdei gombák és fenyőmag került, túlzás nélkül életem lángosa volt. Sört ittam mellé. Kóstoltam egy almáspitét is, melynek alapanyagát, mint megtudtam Kurunczi Lajos kertjében termett fontos alma adta. A fajtanév nyilván nem a jelentőségre, hanem az almák súlyára utal. Ha a Napfény városába visz az út, biztos nem fogom kihagyni, hogy betérjek Hozzájuk.