Böngéssz a legfrissebb értékelések között!

Alapelv tehát, hogy hétfőn-kedden nem megyünk sok helyen a hét első két napján vannak zárva a múzeumok. Ezért aztán ide csütörtökön mentem, mert sok helyen meg éppen hétvégén vannak zárva, egyébként meg nem. Persze, nem mentem semmire. Bebolyongtam a teret, de legalább valami fényképet, információt begyűjtöttem róla. Ha mást nem, legalább kihasználom, hogy itt van nyilvános WC. Zárva. A villám csapkodjon belé. . . aztán jön egy ember 5 perc múlva jószándékkal, valami juhász talán, mondja ennek a távolról jött idegen izének, hogy tessék, itt a kulcs, láttam messziről, hogy a WC-t próbálgatta. . . hű, megköszöntem a kigyelmes jóságát, és boldogan igénybe is vettem. Tettem még fel pár kérdést a megköszönés után, de ő nem tud semmiről, ő csak az állatokkal van itt, aztán amazok meg jönnek, kinyitják ezt az egészet, amikor akarják.

És akkor elmész mondjuk Petőfiszállásra, az Alföld homokjára, és kimész a lakott területen kívülre és megnézed az Endre kúriát. Mert az identitásunkat nem az adja, hogy szalonnát zabálunk és pálinkát iszunk. Földút vezet ide, romos épület, ezen túl már nem nagyon lakik semmi és senki, egy kutya ugat egy kerítés mögül valahol. Ó, hát milyen lehetett itt az élet, az Endre nagyságos úr jámbor ember volt, ő hozatta ide a pálosokat, szentkút, kegyhely, magasztos urasági lét. . . És ha nem tudtad volna, esetleg. . . ebben a kúriában gyűltek össze 1944. április 22-én egy vacsorára Endre László belügyi államtitkár vendéglátó, Jaross Andor belügyminiszter, Otto Winkelmann, a Magyarországot megszálló SS-csapatok vezetője, Hans-Ulrich Geschke, a biztonsági rendőrség magyarországi parancsnoka és Adolf Eichmann SS-alezredes, hogy döntsenek a magyar zsidóság sorsáról. Itt határozták el a vacsora és beszélgetés során, hogy minden magyar zsidót egyenesen Auschwitzba küldenek. Ezután indult a holokauszt történetének leggyorsabb és leghatékonyabb deportálási akciója, amiben a németekkel készségesen együttműködő magyar hatóságok az ország több százezer állampolgárát küldték a biztos halálba. Amúgy semmi, semmi, jel nélküli ház ez, nincs itt semmi, csak egy romos kúria. . .

István gesztikulálva és kiabálva magyaráz, hogy fogadja már el a nő a koronát, mert nincs utódja, mit csináljon, kié legyen? A nő meg leszól az oszlopról vagy fáról, szóval ahol ül, hogy ő csak egy egyszerű nő, egy ács felesége, nem egy hadvezér, és mi a fenét csináljon, egy csomó ország felkérte már ilyen koronaanyának, és akkor mi a frász legyen, kinek szurkoljon, amikor két keresztény ország hadakozik, öli egymást, akkor meg hová álljon? Közben meg a történelem vonata robog tovább. . .

Nagyon kedves kiszolgálás, ízletes ételek, nagyon jó hangulat. Ottlétünkkor élőzene is volt. Már nyáron is voltunk itt, akkor a teraszról hihetetlen kilátással szembesültünk.

Gyermekes családként kedvezményes jegyet váltottunk, ami 1750 Ft családtagonként, a szülőknek és a gyerekeknek is. A hátizsákot nem lehetett bevinni a kiállításra, de van ingyenes csomagmegőrzőjük. Kedvesen fogadott bennünket a múzeum személyzete, a belső udvaron átkelve először az emeleti szobákat, termeket jártuk végig, majd a földszinten folytattuk a látogatást, amelyet a Szalon kávézóban zártunk le. A kastély szobáit szépen berendezték, tetszettek a különböző színvilágú szobák. Kiemelném a két fürdőszobát, amelyek egyikében kék-fehér delfti csempe volt, valamint a kínai szalont.

A sarokban itt is áll egy felújított, szép fehér kandalló, kíváncsi lennék, hogy működik-e vagy csak díszként szolgál. A színvilág királykék és sárga, stílusos. A falon lévő képen látható egy régi szépia árnyalatú kép az egykori berendezésről, amikor még szalon volt és nem kávézó. Nagyon mutatósak a sütemények, top kategóriás, francia stílusú monocake-ek is akadtak köztük, de az árakon igencsak elcsodálkoztunk. A 2350-2750 Ft közötti szeletárak még Budapesten is felső kategóriásnak számítanak. Feketeribizli - pisztácia financier, málnás Opera, A Fekete Kavics fantázianevű sütiben fekete szezám, marcipán és gránátalma, igazán különleges kombináció. Volt azért pár hagyományos és relatíve olcsóbb süti is, Isler (950 Ft), illetve epres sajttorta. Rendelés és fizetés a pultnál. Különleges élmény egy különleges helyen. Ha már Esterházy-kastély, az Eszterházy torta szerintem igazán ideillő lett volna. Talán szokott is lenni, csak éppen elfogyott?

Szerencsére már megnyitották a teraszt, bár kissé még hűvös, borongós volt az idő, így kaptunk egy asztalt a teraszon. A terasz egy hangulatos, színes égőkkel díszített öreg fát ölel körbe. Az egy helyiségből álló belső tér modern, fiatalos, a "Lab" vélhetően a laboratóriumra utal, de inkább életteli, barátságos volt a beltér is, nem steril, nem laboros. Az étlapon van pár előétel, leves és saláta, valamint 1-1 lapnyi tészta és pizza, ezek adják a konyha gerincét. Az árak átlagos budapesti, belvárosi árfekvésűek, szóval olcsónak egyáltalán nem mondanám. Bár a pizzát is szeretjük, de úgy alakult, hogy ezúttal mindannyian tésztát ettünk. Kacsás-rókagombás szélesmetélt (5000 Ft), Alfredo (3300 Ft), illetve LabThai fusili (5000 Ft), ez utóbbi egy ázsiai thai ízhatású érdekes tészta volt, curry, csirkemell, mogyorószósz, koriander összetevőkkel. Mindhárom tészta remeknek bizonyult, ízre, állagra, fűszerezésre, s a mennyiség is kiadós volt. Előételként ettünk még egy gamberetti nevű fogást (4200 Ft), amely 6 db nagyobb méretű királyrák, paradicsomos-bazsalikomos szószban, pizzakenyérrel. Az italokat túlárazottnak találtuk. Rebarbarás Bambi (950 Ft), áfonyalé (1350 Ft/3 dl), limonádé (1350 Ft/4 dl), tisztított víz (450 Ft/ 5 dl). A kötelező szervizdíj 12%. Mayer szörpöket tartanak. Alkoholt nem fogyasztottunk. Budweiser és Kronenbourg Blanc sört tartanak a csapon (1250/1400 Ft/5 dl). Az eszpresszó 800 Ft. A kiszolgálás kedves, barátságos volt. Össz-élményre is megadom az 5 pontot.

Ha megnézed a Szilágyiról fennmaradt metszetet, melyről egy falusi kántortanító néz rád, meg megnézed ezt a robosztus, daliás, kőkemény, férfias szobrot, akkor érted, mire gondolok. Szilágyi a Hunyadiak rokonságába keveredett, Mátyás nagybátyja, és a kornak megfelelően az égvilágon mindenféle ilyen-olyan címe volt, magyar gróf, hadvezér, torontáli alispán, temesi főispán, macsói bán, erdélyi vajda, a Magyar Királyság kormányzója, az alsó részek főkapitánya, talán csak kalaposinas nem volt. De hát akkor ilyenek voltak a viszonyok. Tekintsd meg, ha arra jársz.