Böngéssz a legfrissebb budapesti értékelések között!

A rendelés felvétele gyorsan, rendben ment, a kellemesen "laza" pincérrel. Már az italok felszolgálásánál feltűnt, hogy véletlenül sem találta el a felszolgáló ki mit kért. (négyen voltunk. . ) Ez a kis malőr az ételek felszolgálásakor továbbra is tapasztalható volt. Az levesek, főételek és desszertek íze, tálalása kifogástalan volt. Amennyiben legközelebb valamilyen alkalom miatt vendéglátó helyen fogok gondolkodni, egy alternatívakén biztosan eszembe fog jutni a Rosensein vendéglő is.

Döbbenet. Szóval az ember úgy vásároljon ott, hogy a kasszánál fog meglepődni hogy mi mennyibe is kerül.

Bemegyek, köszönök, nem nagyon sikerült visszaköszönni. De azért került egy kurta kérdés, hogy mit akarok itt. Inni valamit. Itt mindig sokféle sör van, leginkább ismeretlenek, mondtam, hogy nem tudom, tanácsoljon egy Pils-típusút, és az jó lesz. A sokféle közül Pils-típusú nincs. Van ilyen ízesítésű, olyan ízesítésű. . . mangós például. Megadom magam, Istenem, hát akkor próbaképp egy narancsvirág ízűt. De csak pohárral - mondtam óvatosan. Ide leülök. Oda ne, az foglalt. Jó, akkor máshová. Ide szabad? Azután kihozta a sört. Itt olyan kedves volt régen mindenki. . . mi történt? Ilyen kurtán nyers kiszolgálást mivel érdemeltem ki? Határozottan taszító volt. -. . De még a sör! ! Jaj! Erősen bíztattam magam, hogy aki nagyon éhes a várbörtönben az a nyers patkányt is megeszi, és ha igazán szomjas, akkor a monarchia bakái még halott bajtársaik hősi vizeletét is megitták az olasz hegyekben, szóval, csak rajta! De nem! Így sem ment le, a pohár kétharmadával megküzdöttem, de tovább nem ment. Nem vagyok ehhez elég jó. Kifizettem érte az 1500 forintot, és siettem ellenkező irányba.

Szóval tegnap ide mentem be, hogy megágyazzak a gyomromba valami sörözésnek, és jólesően láttam, hogy igényesebb, patinásabb lett ez valahogy, az étlap ugyan kopott némileg, de széles választékot kínál, és mintha a szeparált forgó asztalok is újra funkciót nyertek volna nagyobb társaságoknak. Helyzet az, hogy ez az internacionálissá vált Népszínház utca, angolul jobban boldogulsz a felszolgálóval, mint magyarul, de ez belefér a képbe. Latolgatás után egy tál rákra vágytam, ez a jobbak közül való a választékból, ehetsz 3-4000 forint körül is ételt, ez talán egy fokozattal erősebb, itt az 5-6000 forint tája dominál, de hát egy tál rák gong bao módra. Nem kell rá sokat várni, hamar hozzák, láttam, hogy köret is kéne, kértem egy tányér sült tésztát is. Nem volt világszínvonal, de nagyon jót ettem, megelégedve távoztam. Inni meg azért nem ittam semmit, mert éppen sörözni indultam a sráciokkal. Jelen állapotában a hely megér egy négyest!

Helyette Szent László és Lechner Ödön jobbról be. És egyáltalán nem azért mondom, mintha bármiféle kifogásom is lenne Lechner Ödönnel kapcsolatban, sőt! Mint tudjuk, egy korszakos zseni volt, az agyagművészet, a majolika, az építészet káprázatos mestere. Nevéhez fűződik egy sor csoda, a szobra elé oda is van írva néhány páratlan remekmű neve, de ha rákeresek, megdöbbentő, mi minden az ő esze nyoma Budapesten, Kecskeméten, Kolozsváron, Pozsonyban és Szabadkán, paloták, villák, középületek. . . és a kőbányai Szent László templom makettje is itt van a szobor mellett, meg a valósában, mögötte magasodik, állít ennek az embernek örök emléket. Azt gondolom, hogy az ő emléke a kihagyhatatlan kategóriába tartozik.

Valami fura, nem gyerekszobában nevelkedett társaság ült párhuzamosan egy másik asztalnál, egy vidéki kocsma színvonalán társalogtak és ettek, de szemmel láthatóan ők voltak itt a törzsvendég, nem én. Nagyon régi, intim haveri kapcsolatot érzékeltettek a személyzettel, ebben a személyzet is szívesen benne volt. A magyarul is kifogástalanul beszélő főnök (? ), tulaj (? ) azért velem is szívesen eltársalgott, gyorsan kaptam a pho-t, és mindent hozzá, semmi kifogásom nem lehet ez ellen, csírák, fokhagyma, paprika, minden! Ráadásul jó volt a leves! Már fél győzelem. A fazon kedves intelmeket adott a chilire vonatkozóan, hogy hogyan vigyázzak vele. Másodikra kecskét kértem, de türelmesen, lazán lebeszélt. Mondta, hogy most kicsit öreg a kecske, rágós, nem tanácsolja. De van, ha ragaszkodom hozzá. Igazat adtam neki. Citromfüves borjúban egyeztünk meg, állította, hogy ízleni fog. Sisteregve, rotyogva hozta a lány, sziszegett a forróság az edényben. Ettem, de rájöttem, hogy ez így nem lesz jó, hol van valami köret? És akkor hozzádobtunk még egy tál rizst is, jóízű volt az is. Szépen, lassan elfogyott. Az asztal morzsás volt, nem törölgette le előttem senki. Van valami higiéniai bizonytalanság a képben, de ez a hely azt is kibírja, felülírja. Két-három cigánycsalád jött be, változó időpontokban, nem igazán gondoltam, hogy a romák valami nagy egzotikus kaja-rajongók, de az élet már párszor rácáfolt a hiedelmeimre. Nem a piszkos, ordibálós fajták voltak, inkább az olyan kis lakótelepi típusúak, suhogósban, otthoni ruhákban. És még bizonyos mértékű jószándékú gyermeknevelést is figyelemmel kísérhettem, ami szintén szokatlan volt. De legalább elvoltam a kajaszünetekben. Végül is. . . a kis pho pirított marhával 2400 forint, a citromfűvel és chilivel pirított borjú 4700, a zöldséges rizs pedig 1800 forint. Az éttermet a velejáró összes sallanggal együtt az igazán jók között emlegetném, a kínálat elég széles, a konyha jó, és itt nem csalódtam, hanem ebédeltem.

Egyébiránt mindkettő étterem az Arany Kaviár étterem tulajdonosi köréhez tartozik, amely jó pár éve Budapest egyik legjobb éttermeként ismert. A rövidke, és számomra totál ismeretlen ételeket kínáló étlapot egy fiatal kolumbiai séf jegyzi. Egy hangulatos kerthelyiségből juthatunk be az étterembe, bal oldalon két szorgalmas dél-amerikai szakács készítette az ételeket az üveg mögötti konyhában. Ők nagyon kedvesek, mosolygósak voltak, engedték a fotózást is. A beltér kifejezetten nagy alapterületű, tágas, az asztalok nagyon távol vannak egymástól, középen van egy üres hely, ettől egy kicsit szétesett, sivár a hangulat. Ráadásul a megvilágítás elégtelen, gyakorlatilag félhomályos-sötét az egész étterem. Az UMO a hét 4 napján kizárólag vacsoraidőben tart nyitva, este 6-tól. Csak lézengtek a vendégek, így asztalfoglalás egyáltalán nem volt indokolt. Az Umo jelentése füstös, füstölt, ami az itt készült ételek alapízére utal. A fiatal pincérhölgy arcán egyetlen mosoly sem volt, betanultan mondta a mondókáját. Ráadásul a személyzet sokszor eltűnt, nem figyeltek a vendégekre. Szerintem hasznos lenne az étlapon részletesebb magyar (vagy akár angol) nyelvű leírás, illetve fotók, mert a magyarok többsége számára ennek a régiónak a gasztronómiája elég ismeretlen. Az étlap felosztása: Latinoamerica menü, By the fire - Tűz és füst, Taco válogatás, Köretek. Szívesen kóstoltam volna meg a tacot egy ilyen elegáns helyen, mert azt nagyon szeretem, de érthetetlen módon csak 3 darabot lehetett rendelni belőle, 1 vagy 2 db-ot nem. Így amit kértem, kb. mintha csukott szemmel böktem volna rá az étlapra, Coxinha, brazil csirkehúsos krokett, Gochujang szósszal (3900 Ft), Sopers de pastor, ami egy mexikói snack étel, 2 db kukoricalisztből készült kosárka marinált, fűszeres, füstölt disznóhússal és zöldségekkel töltve, 2 féle szósszal (guacamole, chilis) - 5900 Ft. Kértem még egy Virgin Cucumber gimlet alkoholmentes koktélt, ami bár ízre igazán különleges és frissítő, de egy jó nagy átverés volt, mert az itallap szerint 3 dl-esnek kellett volna lennie, de jó ha 1 dl volt, a többi meg csak jég (1890 Ft). Kötelező szervizdíj 15%. Spanyol Estrella sört csapolnak. Összességében volt bennem némi csalódás, nálam ez most csak jóindulattal 4 pont, biztosan nem lesz törzshely, és elsősorban nem a magas árak miatt. Sajnálom.

A mostani üzemeltetők tavaly decemberben vették át és nyitották meg újra, családi vállalkozásként. Az édesanya és diákkorú nagyfia szolgálták ki a vendégeket. Nagyon kedves, szívélyes volt a fogadtatás. A fő funkció reggeliző és kávézó. Sok külföldi jár ide, akik a környéken szállnak meg. Az árak az átlagnál magasabbak, de ez a külföldi vendégkör "elbírja". Az árakat euróban is kiírják, ez is az ő eligazodásukat segíti. Van párfajta boruk, az etyeki Haraszthy Pincészet, illetve a csopaki Petrányi Pince borai 1350-2190 Ft-os dl árakkal. A kávé mellett Dilmah filteres teák, Aperol Spritz (2500 Ft), Gray Cow pálinkák, meggylikőr. Ételek terén francia stílusú monocake sütemények (1690-1890 Ft) - pl. Mangó-áfonya gömböcske, Szívem málnás - csokis mousse, Rákóczi túrós kosárka, Édes szenvedély narancsos habcsók, Karamellás narancsos mousse torta. A péksütemények ára 700-1500 Ft között alakul. Szendvicsek 1350-3250 Ft között, szalámi és sajt válogatás. Többféle hideg és meleg reggelit kínálnak. A benti részben 6 asztalka van, plusz a teraszon még egy pár. Lavazza hagyományos olasz kávét főznek, A cappuccino 1150 Ft + kötelező szervizdíj 15 % - ez elég magas, szóval összesen 1323 Ft.

Hát ugyebár 1100 éve honfoglaltunk, jött ez az Árpád nevű vezér a csapatával, aztán kicsit összekevertük a magyarok ősasszonyát a zsidók Szűz Máriájával, csináltunk belőle sajátot, Magyarország Nagyasszonyát, Meg rovásírtunk is az oszlopra, és aztán hátul meg oda lett applikálva a szkíta aranyszarvas is, ami ugyan Krisztus előtti 6. századból való, de sebaj, majd rokonnak kiáltjuk ki a keltákat is, a szkítákat is, és már a miénk is. De mondom, nem baj ez. minden nép ilyen kis házilag alakítja a saját legendáit, aztán ilyen jeles, nagy alkalmakkor, mint a Millecentenárium, jó is lesz az, lelkesedést fakaszt. És tényleg semmi baj ezzel a ? Magyar Oltárral, az, hogy a középső oszlopnak valami pajzán sziluettje van, azt csak a rosszindulatúak mondhatják, mi nem.