Böngéssz a legfrissebb budapesti értékelések között!

- beleépítve ezúttal Pinokkió. Pinokkió itt mint diák, egyetemista jelenik meg, akinek bús ábrázata és lógó, hosszúra nyúlt orra arról tanúskodik, hogy nem ő lett az évfolyam első. A kis szobrocska úgy lóg le a kőfalról, mintha egy fogasra lenne felakasztva, talán büntetésben van? Minden esetre nagyon aranyos kis szobor ez is. Ottjártamkor többen is keresték, majd fotózták. Egyébként elég nehéz fotózni, mert elég speciális az elhelyezése és a felfüggesztése. Nem tudom amúgy, mi történhetett Kolodko mesterrel, de nagy örömünkre mostanában igen aktív és termékeny lett. Várjuk a további kis szobrokat!

A törökülésben átszellemülten meditáló nyuszi a Margitsziget déli, Margit-hídhoz közeli részén kapott helyet, egy sárga lapos kövön üldögélt lehunyt szemmel, kezeivel múdrát formázva. A közvetlen környezete nem túl szép, össze van firkálva, graffitizve a sárgára festett padkaszerű kő. A szemben lévő pesti rakpart felé fordulva ül, de nem néz, hiszen be van hunyva a szeme. Ahogy pár fotón látszik is, konkrétan sorban állás alakult ki a szobor előtt, mindenki szerette volna megörökíteni magának. Néhányan egy kicsit túlgondolták a dolgot, egy idősebb hölgy hosszú percekig fotózta a Nyuszit tényleg minden szögből és irányból, de aztán mégsem lett elégedett az eredménnyel, és további több tucat fotót lőtt. Mi meg türelmesen kivártuk. Breaking News, melyet a nyaralásunkról visszatérve hallottam, miszerint a Nyuszit sajnos valaki ellopta azóta. Ez elszomorító, remélem, visszakapjuk még.

A kis figura egy targoncával igyekszik egy hatalmas márványtömböt odébb tolni. Ahogy már megszokhattunk, az alkotásnak most is van háttere, mögöttes tartalma, közéleti aktualitása, ugyanis ismét felvetődött, hogy ezt a megosztó szárnyas-oszlopos szobrot inkább le kellene bontani. Minden esetre a mi kis Targoncásunk megtette az első lépést, rajta nem fog múlni a bontás, ha sor kerülne rá. A tényszerűség kedvéért leírom, hogy én július 26-án jártam itt, akkor fotóztam. Utána elmentünk nyaralni, így csak most van időm megírni az értékelést. Az egyik facebook csoportban azt olvastam, hogy ezt a szobrot sajnos ellopták, nem tudom, hogy így van-e, de el fogok menni arra, most már nagyon kíváncsi vagyok, hogy ez igaz-e. Nagyon sajnálatos lenne, ha így történt valóban. Bízom benne, hogy egyrészt a művész fogja pótolni a szobrot, a tolvajt pedig mielőbb kapják el (nem egyedi eset ez a lopás, az elmúlt hetekben több kis szobrot is erőszakos módszerekkel eltávolítottak).

Ezért én most már ahhoz a taktikához fordultam, hogy amint megneszelem egy újabb szobor felbukkanását, igyekszem minél hamarabb megnézni, nehogy esetleg az is eltűnjön. Így a nyaralás előtt még sikerült elcsípnem az azóta ellopott meditáló Nyuszit a Margitszigeten és a Targoncást a Szabadság téren. A Kérem a következőt! egykori rendkívül népszerű magyar rajzfilmsorozat főszereplőjére azonban már csak a nyaralás után nyílt lehetőségem, szerencsére még nem kapott szárnyra. A XIV. kerületben a Bethesda Gyermekkórház kis betegeinek csalhat egy kis örömet a két újabb kis figura felbukkanása, nem máshol, mint a kórház kerítésénél találjuk meg őket. A pontos helyszín a Bethesda utca és a Hermina őt sarka, az utcanévtáblánál. Dr. Bubó a kerítés tetején kémlel a zöld kereszt előtt, míg a gyógyult és most már emiatt vidám nyuszi lejjebb, a kerítés kőpadkáján ül. Egy facebook csoportban azt olvastam, hogy az éppen felszálló léghajót nézik, ottjártamkor éppen nem szállt fel a léghajó, így ezt sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudom, minden esetre a Városliget felé nézegetnek. Bízom benne, hogy itt a kórházban talán jobban tudják figyelni, őrizni a kis alkotásokat, nyilván be is van kamerázva a környék, és így sokáig itt maradnak mindannyiunk örömére.

Magas, karcsú lány hozta az étlapot, én meg reménnyel ráment kértem volna marhával, de mondta, hogy minden marhahúsuk elfogyott, akkor átváltottam rákra. Aztán egy pad thait kértem, de azt meg csirkével. Így múlt az idő, kisütött a nap, a fél kerten árnyék volt, kivéve az a nyomorult helyet, ahol ültem. Oda bezzeg odasütött Aztán jött a rámen is, egy másik lány hozta, én meg elkezdtem enni. Nem tudom, mi van velem. Olyan kis önfeladó lettem. Nem ültem át egy másik helyre, nem szóltam azonnal, hogy ez nem egészen Jött a magas karcsú, kérdeztem, hogy szerinte mit beszéltünk meg, mivel kérem a levest? Kapásból mondta, hogy rákkal. Így van. És akkor ez itt milyen állat? Jaj, az nem rák, elnézést, már cserélik is, adjam vissza Mit adjak vissza, a felét már megettem. Egy perc múlva visszajön, hogy én csirkével kértem. Dehogy kértem csirkével, megbeszéltük, hogy marha helyett rákkal lesz. A második fogás lesz a csirke Kicsit hülyén éreztem magam. Aztán rájöttem, hogy az sem jó, hogy ott a sarokban valami szeméttartó mellett ülhetek, mert hullámokban valami dögszag szakadt ki a tárlókból. De erre jött az alacsonyabb lány és letette a második fogásomat. De hiszem még a levest eszem! Ezt később szóvátettem, azt mondta, elnézést, ő még kezdő. A rámen vacak volt, meg is hagytam egy jelentős részét. A pad thai meg szuperédes. De ott én voltam a hibás, elnéztem, valami mangós tésztát kértem és azt is hoztak. Ezt nem is vethetem a szemükre. Mindezért fizettem gránátalmás limonádéval és szervízdíjjal együtt 11850 forintot. Ez nem volt egy jól sikerült ebéd.

Kicsit más az arca, a haja nyilvánvalóan másképp áll, meg hát kint egy csöpp bőröndön ült, itt bent meg sokkal korszerűbben, egy kerekeken gurítható bőrönd kihúzható fogantyúján.

Most a napokban lettem figyelmes egy értékelésre, na akkor ez itt mégiscsak "valami". 3 alakzatból épül fel az alkotás, amely egy bizonyos szögből nézve valóban lehet akár oroszlán is, de azért elég nagy képzelőerő kell hozzá. 1996-ban készült, Farkas Ádám alkotása. Hogy miért pont Az erő nyomai lett a címe, elképzelésem sincs. Talán annyi érdekességet tudnék még említeni, hogy a mészkő formáknak a felülete célzottan érdes, barázdált. Nem tartom egy különösképpen jól sikerült szobornak, számomra inkább a fura kategóriába sorolható.

Ugyanezen a néven működtet a cég további két hasonló zsánerű kifőzdét a XIII. kerület újlipótvárosi részét, egyrészt a Jászai Mari téren, másrészt a Váci úton az ALDI üzlet mellett. Jellegéből adódóan hétköznap ebédidőben tartanak nyitva. Minden nap kínálnak többféle napi menüt, az aktuális kínálat a bejárat melletti táblán olvasható. Ottjártamkor valójában egyik menü sem hozott igazán lázba, de már elég éhes voltam ahhoz, hogy ne kezdjek el válogatni vagy újabb helyet keresni, bizonyára hosszabb várakozási idővel. Itt ugyanis az ételek már elkészítve a pult tárolóiban sorakoztak, csak a tányérra tételt kellett kivárni. A beltér némiképp tartalmaz magyaros népies dekorációt, illetve piros-fehér kockás az abrosz. Ez adja a népi, rusztikus jelleget. Az ételek azonban menzás, szó szerint kifőzde jellegű fogások voltak, gasztronómiai szempontból semmi emlékezetes. A 3 féle 2 fogásos menü, 2390/2690/2890 Ft-ért kapható. Az én választásom a Jókai bableves és grízes tészta lett. A szelet kenyér árát tartalmazta a menü. Mindkettő fogás nagy adag, a leves sem csészényi, papírtányérban kapod, de legalább itt "rendes" fém evőeszközök vannak. Desszertként mákos guba és Nutellás, illetve lekváros palacsinta volt. A menü mellett kínálnak még egyéb főételeket körettel, példaképpen Hawaii csirkemell, cigánypecsenye, rántott sajt 2890-2990 Ft/fogás körettel együtt. Összességében 3 pontra taksálom a helyet. Van egy kis kinti teraszuk, de egyáltalán nem árnyékos.

Ma meg kedd van, hát mentem is ebéd után. Zárva. Semmi nyom, jel besétálok a Duna-Ipoly Igazgatóság székházába, kb. 20 méterre van onnan, kérdezem a portást, elbeszélgetünk, honnan veszem, hogy nyitva van, hát innen, mutatom jaj, hát az nem úgy van, a Petőfi Irodalmi Múzeumé az, havonta hülyítik őket már régóta, hogy majd nyitnak. De nem. Aztán csak előkerült egy illetékesebb hölgy, elmondta, hogy a PIM az csak bérli tőlük az a részt, de embert nem állít, nem ad. Éreztem, hogy ő beengedhetne, ha akarna, mert tényleg 20 méterre vagyunk a lényegtől, csak nem akar. Nem tud mellém kit állítani, aki vigyáz rám. Mondtam, hogy jó lesz rendőr, sintér, kertész vagy alabárdos poroszló is, de nem. Akkor sem. 1 perc, amíg benézek, aztán itt sem vagyok. De úgy sem. De azért megnéztem a parkot, amit meg lehetett, és elég csúnyákat mormogtam a PIM-re meg a Duna-Ipolyra. Te ne járj így, tanulj a bajomból!