Böngéssz a legfrissebb budapesti értékelések között!

Klasszikus pincér a hagyományos kötényben kint vár az utcán, kapok egy asztalt is, bár nem foglaltam, talán ide nem is kell. Nagyon szép a kiszolgálás, megadják a módját, ahogy illik. Cigányzene szól, a prímás mászkál, meg a zongorista is vidám fiú, szívesen produkálja magát. Nekem kissé hangos volt a zene, de biztos én vagyok a kishibás. Na, aztán elkövettem a stílustörést, az előzetes elképzeléseimhez képest másik madár, a fácán lett az áldozat, emlékszünk Krúdy Gyulára, szóval, fácánlevest kértem, benne fácánnal töltött gombóccal, és másodiknak is valami ínycsiklandozót, káposztalevélbe csomagolt, gombával töltött fácánt angol zöldbabbal. Meg hát ilyen helyen Pilsner Urquellt szopogat az ember, mi mást? Szóval, nem kacsát ettem a Kacsában, bár erős volt a kísértés. A fácánleves nagyon finom volt! annyira jóízű volt a leve, hogy eltöltött a hála. A göngyölt fácántól már nem voltam annyira elragadtatva, semleges, visszafogott ízek, szóval nem volt a teljes öröm. De azért jó vacsora volt. Amikor már kászálódtam, a prímás úr rám nézett, leolvasta az arcomról, hogy miféle ember ez, és rázendítettek a Zöld a mező, zöld a hegy is kezdetű napjaink slágerére. Hálás voltam ezért is nagyon. Az esti töltekezés 17100 forintomba került szervizdíjjal együtt. Utána telipocakos séta a Duna partján hát ja, élni tudni kell.

Azt hittem, senki nem beszél itt európain nyelveket, de egyszer csak odajött egy laza, 13 éves vietnami kiscsávó és tökéletes magyarsággal meginterjúvolt, hogy mit szeretnék. Na, ő a kakukktojás, a nyelvtudor a családban. Étlap izgalmas, bőséges, messze túlmutat az átlagvietnami büféken. Udon-tésztás levest kértem, remek ötlet volt, olyan nagyszerű volt a leve, hogy akármeddig elcuppogtam volna rajta. Azután ropogós kacsát kívántam, körettel, de mit kell itt mohóskodni, szinte már meghaladta a befogadóképességemet. Látványkonyha van, lehet nézni, hogy készül, mi készül. Kölök odajött érdeklődni, hogy mennyire élvezem a táplálkozást, dicsértem is rendesen. Abszolút ajánlható hely! Még számtalan izgalmas, felfedezendő dolgot rejtegethet.

Fura helyen áll ez a templom, a város meg a semmi határán, vele szemben a jelenidők külföldi vendégmunkásaitól megrakott hajdani munkásszálló, a Griff hotel van, és a mostani etnikai összetétel az alapvetően a filippínó többség, azok meg fura mód, eltérően a környező országoktól erősen keresztények, hát talán hasznát veszik ennek a templomnak is, mert amúgy a kutya sem jár errefelé semmiért. Na de még mindig a szobor. . . akárki-bárki felismeri, hogy ez egy Varga Imre alkotás. Annyira tipikus, a fémlemez-szerű kivizel, meg egyáltalán. Ez itt állítólag Szent Gellért halála. Nagyvonalúan tekintsünk el a tény felett, hogy a püspökök akkor még nem hordhattak ilyen hegyes süveget a fejükön, az csak párszáz év múlva időszerű. Meg ilyen díszes hacukát se nagyon, de legyen ez a művészi szabadság. A tollas emlős valószínű angyal, őr formájában van jelen talán, elkapja vagy lelöki a főpapot, de inkább felemeli. Evezőtollai nekifeszülnek a levegőnek. És hát tudjuk a történetet, azért itt pusztult el Buda és Pest táján Gellért és a többi püspök, mert itt volt az átkelő a Dunán, és éppen rosszkor voltak rossz helyen, a Vata-féle pogánylázadás időpontjában a feldühödött tömeg meglincselte őket. Nem könnyű betörni egy országba egy új vallással, a nép nehezen mond le a saját hitéről. Akkor is, most is.

Egy hatalmas kanyar a sínekből, amik a Kelenföldi pályaudvar felől jönnek, aztán páran laknak errefelé is, de ezen kívül semmi. Akkor mi van az étteremmel? Hogy kerül ide? Hát az van, hogy ez egy szálloda, és ez annak az étterme. Ez sosem volt munkásszállás, mint a más hasonló, városszéli átépült szállodák, ez mindig szálloda volt. Az étterme meg egész jó, tényleg érdemes ide kisétálni. Derűs napon tehát betoppantam, csörgedezik a víz a medencében, aranyhalak úszkálnak, terasz már nyitott, hát oda ültem. Kevés ember volt, két asztalnál, ha társalogtak, ittak, ettek. Mit kérjen egy szegény öregember? Hát menüt, ha van! Van, többféle is. Így aztán lett ebből májgombócleves, meg zöldborsófőzelék fasírttal. Jó is az! Tényleg finom volt. A főzelék a klasszikus, vastag, sűrű rántással, ízletes fasírtokkal. Tényleg elégedett voltam, mit igyak, rákérdeztem valami sörre, aztán a fene tudja, hangulatom támadt, Aperol sptrizet kértem, azt szopogattam mélán szívószállal. Megjött a kedvem a desszerthez is, kérte, a menüben szereplő gyümölcsrizst. Remek választás. Így, a három fogásos Business Lunch volt mindössze 4890 forint. Szervizdíjjal együtt. Ez pompás ár. Az Aperolom 2990 Nem panaszkodom, nívós hely, jó konyha, kellemes környezet, barátságos kiszolgálás. Megérte. Amúgy a hely rendezvényhelyszínnek is elsőrangú.

Azóta tervezem, hogy eljöjjünk ide alaposabban megismerni a helyet. Most a Budapest100 építészeti-kulturális fesztivál keretében sikerült előadással kiegészített, nagyon színvonalas vezetett épületbejáráson részt vennünk a Páva utcában. A Kortárs Építészeti Központ/KÉK szervezésében megvalósuló fesztivál ezúttal az 1916 és 1926 között épült lakóházakat és intézményeket mutatta be, a Páva utcai zsinagógát pedig 1924. január 6-án szentelték fel. Budapest második legnagyobb zsinagógája volt, és rabbija is a holokauszt áldozata lett. Sajátos hely, mert együtt él itt egy állami emlékközpont és a zsidó közösség által működtetett nagy zsinagóga és kis imaterem. Ennél fogva itt egy udvaron körbejárva láthatjuk a jeles zsinagógaépítész, Baumhorn Lipót által tervezett és 20 évvel ezelőtt igényesen felújított zsinagógát, valamint az emlékközpont elegáns, modern épületrészeit. Érthető hát, hogy a We Love Budapest/WLB miért választotta be a Páva utcai zsinagógát az idei Budapest100 öt kihagyhatatlan épülete közé. De itt a kettősségnek, az éles kontrasztoknak is szándékolt a mondanivalója: Miközben a zsinagógatermek a békés vallásosság hagyományos színterei, a kiállítótermek az emberiség legszörnyűbb történetére, több millió ember, köztük több százezer zsidó honfitársunk kegyetlen meggyilkolására, pusztulásukra emlékeztetnek. Feloldás, felmentés nincs! Csak csendes emlékezés. A vészkorszakban elhunytakra, arra a 172 312 áldozatra, akinek már tudjuk a nevét, és itt egy falon végtelennek tűnő sorokban olvashatjuk. És emlékezés az összes többiekre, akiknek kilétét további kutatások remélik felfedni. Emlékezés az 1944-ben megsemmisített magyarországi zsidó közösségekre: Az Elveszett Közösségek Tornyán 1441 település neve szerepel. Köztük a mi szülővárosunké is.

. . A helyet, vagyis ezt a sajátságos hangulatú, nem kicsit lepusztult belső udvart már korábbról ismertem, évekkel ezelőtt egy termelői piacon jártam itt, és kifejezetten tetszett. Ezzel most is így voltunk a párommal. Jó sok asztallal van most berendezve az udvar, bár vasárnap kora délután, kései ebédidőben nem sok vendég volt itt, ebédre akkor még egy sem. A Butchers Kitchen-ben mégis egy igen morcos férfiú fogadott, kifejezetten utasítgatott, mit tegyek, ha enni akarunk. Megtettem, mert éhesek voltunk. Azt a két szendvicset rendeltük, amelyet a korábbi vendégek leginkább dicsértek: Egy tépett sertéshúsost és a marhahúsos Pastramit. Megkaptuk, lelkesen nekiláttunk. Az első falatokkal még nem volt gond, hiszen éhesek voltunk. No de, utána bizony észrevettük, hogy a húsok nem eléggé melegek, és ami a legnagyobb probléma, hogy nagyon szárazak voltak. Alig tudtuk lenyeldekelni a húsokat, és ebben nem segített az étlapon ezekhez a szendvicsekhez felsorolt ez meg az sem, vagyis a majonéz, a mustár, a hagymalekvár stb. Ugyanis olyan kicsiny mennyiségben szerepeltek a zsömlében, hogy nem sokat értek. Szerencsére az udvaron az etetővel szemben van az Élesztő Bár, ahol hihetetlenül gazdag a csapolt sörök kínálata, amiben örömmel fedeztük fel szűkebb hazánk sörfőzdéjének termékeit is, így abból ittunk. De ez csak tüneti kezelés volt a száraz húsokra. Ígérem, hozzájuk elmegyünk máskor is, és akkor megírom róluk is az értékelést. A húsosoknak most tőlünk csak három pont jár.

Mindig olyan söröket kóstoltam, melyek még nem voltak meg az Untappden, ezt tettem ebben a hónapban is, amikor hat sört kóstoltunk a párommal, aki szintén sörrajongó. Megyünk még.

Ázsiai beütésű, sült garnélás norvég hallevessel folytattam, aminek a sűrű állaga nem nyert meg, de a belevalók és az ízharmóniák igen. Túrós mangós mousse-szal zártam az ebédemet, ami hozta az elvárhatót, kellemes állag, tiszta ízek, kicsattanó természetes gyümölcsösség. Másodízben épp a minap esett rájuk a választásunk. A gotsujangos majonézzel, lazacpisztrángkaviárral toppingolt garnélakrémes Szent Jakab kagylós toast remek előételnek bizonyult, a kagyló friss, pazar ízre és állagra egyaránt, jó a harmónia a kiegészítő elemekkel. Megkóstoltuk a Hanoi rament, mely, mint neve is sejteti, a pho irányában viszi el a ramen műfajt. Mi ezt annál is inkább értékeltük, hogy mindig is hiányzott nekünk a ramenből a zöld koriander, ami nagyon sokat hozzá tud adni az ízképhez, miközben üdít, frissít. Itt nem spóroltak vele, sőt, kaptunk még a leveshez lime-ot, ecetes fokhagymát, valamint habaneros olajban thai chili-karikákat. A produkció teljes mértékben meggyőzött. Az enyhén körbepirított sushirizs-gombócokkal, pecsenyemártással (jus) és házi csalamádéval tálalt glazúrozott marhaoldalas hasonlóan remekbe szabott kompozíciónak bizonyult. Hús omlós, íze remek, a zöldkorianderrel és zöldhagymakarikákkal megszórt csalamádé kellemesen üdíti. Mint megtudtuk, a saját sushi ecetükkel ízesített rizset nem sózzák, só helyett ajánlották, hogy hoznak még a jus-ből, amit örömmel vettem. Ritka eset, hogy egy étteremben minden egyes ételt szívesen megkóstolnánk az étlapról. A Zen ezen közé tartozik.

Az olasz név dacára (jelentése: nem tudom) magyar konyhát visznek néhány nemzetközinek mondható fogással kiegészítve. Kínálnak többek között hortobágyi palacsintát, velős pirítóst füstölt marhanyelvvel, konfitált fokhagymás aiolival, lángost csepegtetett tejfellel, érlelt sajttal és sonkával, gulyáslevest, túrós palacsintát és császármorzsát. A séf 2026 elejétől a szegedi Alabárdos étteremnek Michelin-ajánlást szerző Tóth Pál. A habzó tételeket ideszámolva huszonöt magyar bort kínálnak, gondosan összeválogatva minőségorientált pincészetektől. A habzókat és további három csendes nedűt kivéve valamennyi kapható pohárra. Tizenöt figyelemre méltó import tétel is szerepel a választékban, meglepően sok az újvilági közöttük. Ezeknek negyede kapható pohárra. A csapolt söröket az Asahi portfólióból válogatták (Dreher, Pilsner Urquell), akárcsak a palackos tételek többségét. Bevették a választékba a magas gasztronómiában valamiért igen kedvelt Noam sört is. A töményitalok zöme a prémium szegmensbe tartozik. A kiszolgálás remek. A marhatatár szemre, ízre, állagra, egyaránt remek, házi kenyérválogatást hoznak mellé kovászropogóssal díszítve. Pazar bagetteket és kovászos kenyeret tartalmaz a kis kosár. Sarkantyúvirág-levél, zöld hajtás és tojásfehérje-kaviár díszíti a tatárt, utóbbi egyébként több fogáson is megjelenik. Az ázsiai marhahúsleves mélyízű, mint megtudtuk, mesterleves módszerrel készült. Alapja marhaszegy, de kerül bele csirkeszárny es borjúhús is. Csillagánizzsal, szecsuáni borssal, citromnáddal, pirított gyömbérrel, fekete fokhagymával fűszerezték. Érlelt zellerreszelék kerül rá a vendég előtt. Benne shimej gomba, jó tartású garganelli és marhahúskockák. A kiszolgálás kedves, motivált, udvarias, segítőkész. A bort a vendég előtt töltik ki a pohárba, megmutatva az üveget, és töltve az adott tételből kóstolót is, mielőtt megkapnánk a másfél decis mennyiséget. A ratatouille alapja egy sült paprikás, kellemesen füstös, pirított cukkinikockákkal kevert padlizsánkrém, a tányér közepén vékonyra szelt sárga és zöld cukkiniből formázott rózsa, körülötte marinált gombák, koktélparadicsomcikkek és zöld levelek. Impozáns, jól elképzelt kompozíció, mely ízre is remekül működik. Erdélyi szájjal kóstolva egyfajta turbó-zakuszkának hat. A csirkemell paprikás style nevű fogáshoz az étlap által ígért mangalicafátyol helyett egy kis csirkemájropogóst adnak, ennek mennyisége csak jelzésértékű. A hús szaftos, a paprikás mártás ízes, remek tejfelt és kiváló speclét adnak hozzá. Az érlelt sajtos canelloni, erdei gombák, fenyőmag című alkotás is meggyőző. Ezúttal nem töltötték meg a tésztát, hanem ez képezi laposan kiterítve, érlelt sajtos mártással a tányér alapját, erre kerül a fenyőmag, a klorofill-olaj, valamint pirított laskagomba, csiperke és ördögszekérgomba. Az erdei gomba kifejezéssel óvatosabb lennék. Megkóstoltuk a citrusos pacalt, amit az étlap szerint vajas sült karfiolok és dukkah egészít ki. Többféle karfiolt kaptunk, beleértve a díszes pagodakarfiolt, továbbá megnyerő állagú karfiolkrémet is. A pacal ízre, tartásra egyaránt üti a mércét. Az omlós, ízletes báránycsülköt kifejező ízű mustármagkaviáros pecsenyemártással tálalják, mellé külön tányérban érkezik a kifogástalanul hőkezelt, szezonális roston sült zöldségegyveleg: roppanós zöld és fehér spárga, brokkoli, csiperke, pok choi, sült paprika s egy szemgyönyörködtető levélformájú ropogós. A szaftos, koncentrált ízű somlói galuskát gyűrött tejchips ékíti, kumquat és narancsgerezd üdíti. Pazar élmény volt.