Böngéssz a legfrissebb budapesti értékelések között!

Így aztán ténfergünk a szűk kis helyen az újságírókkal, meg a barátaikkal, barátnőikkel. Ilyenkor jól jön egy kávé, az ember legyen éber és éles, ha már ezért van itt, figyelni kell. Laza a srác a pultban, a hely szelleméhez igazított, de jön, teszi a dolgát. Kávé ára a blokkomon 605 forint. Ez hogyan jött ki? Aztán behúzódtam a kis elszeparált kuckóba a büfével szemben, és ott eliddogáltam. Azután indult a befelé és a jobb helyek elfoglalása.

A többiek kérdezték is mikor meglátták az étket, hogy ez neked elég lesz? Válaszoltam is, hogy igen, de persze nem volt elég! Sőt, kevés volt! A többiek persze hasonlóan jártak, mint én, csak más kajákkal! Fizetéskor persze nem 3800, hanem 4900 Ft lett belőle! Kérdeztem is, hogy miért? Jött os a válasz, hogy a benne lévő 3 falat csirke miatt! Az alma fröccs 1300 Ft, szervízdíj 610 Ft. Összesen fizettem 6 732 Ft-ot erre a semmire! Szóval nem voltak korrektek, mert nem hívták fel a figyelmem arra, hogy a csirkének felára van! Miről gondolták, hogy azt kérek hozzá? Szóval, elnézést, de én se kinek nem ajánlom ezt a helyet! Ez elvi kérdés, hogy ha hibáztunk, vagy félre tájékoztattunk, akkor az el kell ismerni és nem támadni! !

A betoppanásomat olyan terelési bemutató kísérte, mint ahogy a Border Collie-k szokták Írországban terelni a nyájat, ahogy vallottam, hogy egyedül vagyok, hát addig terelt a nő szelíd tiltakozásom ellenére, amíg a sarokban, a kirakat előtt kötöttem ki. De vietnaméknál ezt így szokták máshol is. Egyébként kedves volt, szívélyes, aranyos. Egy vietnamiban nyilván levest vadászik az ember, de miért ennék mindig pho-t, ha van wonton is, igaz, hogy ez a legolcsóbb leves, de attól még lehet jó. Különben is, az inkább kínai. Na, de meglett, hozták, az ilyen helyek stílusában egyszerre a másik fogással, mert ugyan sushit is kértem, az sem vietnami, de az a főprofil. De ez legalább nem hűl el, amíg a levest eszem. A wonton nem volt jó, semmi sűrű húslé a kis húsos batyuknak, hanem zöldségek beleszórva, és ismerjük be, félig nyersen is maradtak. Hát fogjuk rá, hogy friss, ropogós, de attól még nem jó. Megettem és bosszankodtam, hogy kértem volna inkább egy tömény húslevest, aztán nekiálltam a nagyon pofás, szépen tálalt sushinak, az sem volt valami nagy szám, hát, a fenébe is pedig jó is lehetett volna. Mártogattam, nyomtam hozzá a jó kis csípős zöld tormát, szóval, azért megebédeltem, még ha nem volt egy kiugró élmény, akkor is. Számszakilag: leves 1990, sushi 3190 forint.

Így aztán beleálltam persze, hely nincs az utcán a pici asztaloknál, de akkor állva, mint a lovak, azok is állva nyalják a sót, én is. Közismert az eredetmonda, a fagyi keletkezése, koncepciója, minden magyar termesztés volt, kivéve a mangót, itt ugyanaz a recept, csak a jót, a minőségit, szerte e nyaló hazának! Ribizliket nyaltam, pompás, állítom! Egy gombóc 650 forint.

Hát azért van néhány magyar író, akik miatt simán kisgyerek leszek és sorba is állok, Cserna-Szabó András vagy hat könyvének dedikálásával lógott még nekem, szóval odaálltam a napra én is, mint az aszaltgyümölcs és kivártam a sorom. De mondta a nagy ember, hogy mi a kánya van itt, aki nem fér bele itt ebbe, meg a brancsban van, hát az jöjjön a következő órában a Staropramenbe. Fene a gusztusát, hát odamentem. Több mint fél órát dekkoltam ott, benyomtam két korsóval is, amikor látom ám, hogy jön a nyünyögő rajongóinak sleppjével, és betelepednek a túloldalra, a városháza parkba, és mindenki ott repesve rajong. Na, le vagytok ti aztán, gondoltam, fizettem és mentem, de csak átjött, odaintett, és szerzett maga mellet egy széket és meg még egy korsó Staroprament. Szóval így aztán elment még másfél óra az életemből, de elég kellemes társaságban, a pincér srác nagyon leterhelt volt, a két helyiség között szaladgált a forgalmas utcán át a sörökkel, mint állat, szóval még sajnáltam is.