Böngéssz a legfrissebb budapesti értékelések között!

Mindenhol van. Nem is baj. Hát így az ember öregkorára már nem változik, megtartja a begyepesedett szokásait, tehát itt is phot kértem marhahússal, meg rákos tésztát. Tulajdonképpen ez a menü, mint külön étlap jelzi is. A kirakatba ültem picike asztalhoz, lány meg fiú szolgál fel, nagyon helyesek, magyarul beszélni itt nem lehet. Nagyon felbőszített, hogy viszonylag sokat vártam, de aztán a levest meg a másodikat együtt hozták ki, ami nagyon bosszantó. Ez olyan hülye vietnami szokás, máshol is van ilyen. Megint nekiálltam magyarázni, aztán megint rájöttem, hogy felesleges, nem cél, nem akarom, hogy visszavigyék, akkor már legyen itt, ok. Leveshez csíra és citrom jött, fokhagyma és vágott paprika nem. Hát flakonból nyomtam bele ízesítőt. Amúgy jöttek, érdeklődtek, hogy ízlik. . . egy teljesen átlagos pho meg egy teljesen átlagos Mi Xao Tom, de tulajdonképpen jól megebédeltem. Ittam hozzá az akciósnak felkínált Gössert. Hát így menüsen meg akciósan 8767 forintot fizettem, ami azért sok. Itt és ezért. Szóval mindebből alakul ki a közepes minősítés.

Bár, ha azt vesszük, hogy elég közel van a Duna, akkor fogjuk rá, hogy azért, azt védőszenteli éppen, mint többek között a folyók védőszentje. Nepomuki János elképesztő magyarországi népszerűségének okára nem jöttem rá soha, hát igen, nem törte meg a gyónási titkot, nem fújta be a királynőt a királynak, de ez miféle ok rá, hogy hazánk összes falujában ott ácsorogjon? De tényleg, ki tudja, talán volt egy ilyen ismert öntőforma vagy mi, ugyanabban a pózban áll mindig, ugyanabban a ruhában, sapkában, talán valaki ezerszám sorozatgyártotta, ha meg már kész annyi, mint a kínai agyagkatonák, hát fel lehetett állítani mindenfelé. Talán egy túltermelési válság következménye. De jól elvan itt a nagy, üres téren.

Nagyon kevesen voltak bent, semmi tömegjelenet, úgy beleszürkült az áruház mindenével az igénytelen környezetbe. Sivár egykedvűség az étteremben, nincs sor, nyolc gombócot kérek mindennel. Mindennel? Mindennel. Kis svéd zászló már nincs. pénztáros sem kedves, barátságos, az evőeszközök a tárlóban rondán mosogató-foltosak. Nem volt egy örömevés. . . valami elveszett itt. Interneten nézem az árakat, érdekes, azt írja a világnépújság, hogy egy adag svéd húsgombóc 1690 forint. Én valamiért 2100 forint körül fizettem, de akkor ez fel sem tűnt.

A beltér modern, elegánsan kialakított. A személyzet csinos fiatal hölgyekből állt, azonban hozzáállásuk barátságtalan, érdektelen, kedvetlen volt. Nekem nem igazán jött be, hogy egyik pulttól a másikig küldözgettek, miközben semmi sem figyelmeztette/tájékoztatta arról a vendégeket, hogy hol kell fizetni és rendelni, hogy mégis "hová álljunk". Kínálnak prémium fagylaltokat 9 féle ízben, természetes összetevőkkel, azonban a hely sugallata ellenére mindössze egy íz, a vegán pisztácia sorbet volt az, ami pisztáciás ízű volt. A fagylaltokból a minimum rendelés 2 gombóc, amelynek 1700 Ft az ára, ez itt "small" néven fut. Lehet tölcsérbe vagy papírtálkába kérni. A tölcsér jó minőségű, ropogós. Ez a bizonyos pisztácia sorbet fagylalt remek, nekem nagyon ízlett. Ellenben a mellé választott levendula, semmilyen, jellegtelen, ha nem tudom, rá nem jöttem volna, hogy ez milyen ízű akart lenni. Érdekesség a pisztácia szökőkút a csoki szökőkút mintájára, bár inkább ez dekorációs elem volt. Meglepő a pisztáciás burger, a pisztáciás francia toast, a szintén pisztáciás egg benedict, de volt pisztáciás palacsinta is. A sütemények szerintem nagyon drágák, bár nem mondom, jól néztek ki. Krémes, New York roll, sajttorta, talán említenem sem kell, hogy minden pisztáciás, 2490 Ft-os szeletárakkal. Nekem ez összességében 3 pontot ért. Nem ár-érték arányos szerintem a hely, de ettől másnak még tetszhet. Van kinti teraszuk is.

De állítólag azzal, hogy visszavonult, megmentett valamit a menthetőből és erőt gyűjthettek a magyarok máshol a további küzdelemre. Amúgy nem valami dicsőséges történet, talán taktikus. A süttői mészkőből készült modern többalakos kompozíció Ócsai Károly szobrászművész alkotása.

Bent végtelenül kedves, nyugodt tér, heverészős, családias, mosolygós meg csendes, barátságos minden. Hát, a hűtőt a sarokból elvitték javítani, most csak jegeket lehet tenni az italba. . nem baj! Jó lesz! Zserbót választottam, meg egy jó jeges kólát, aztán amikor végeztem velük, rikkantottam a kávémért is. Minden csupa jó volt, csupa bagoly az egész, a pénztár előtti bagolynak az egyik vendég véletlenül letörte a "fülét", mások meg hoznak baglyokat innen-onnan, itt megörülnek nekik, a falon puzzle-bagoly a kép. Kedved támad huhogni!

Kintről kis semmilyen ázsiai büfé, hétköznap van, ebédidő, le kell mászni egy amolyan pincébe, és nézd csak, dugig van! Van egy kényelmesebb belső terme, oda nem nagyon jutottam be, mert tényleg tele volt, minden asztal, minden szék. Hát ott szerencsétlenkedtem, hogy a fenébe is, ha már eljöttem idáig. . . most mi legyen? Aztán a vietnami srác mondta, hogy lehet esetleg itt az előtérben enni, ennél jobb ötlete nincs. Van egy falra szerelt kis polcféle, meg hozzá ilyen bárszék-félék, hát arra felmásztam, aztán néztem falat büntetésből. A vietnami pasi mondta, hogy hát elnézést, nagyon sokan vannak, talán 20 perc, fél óra, mire kajához juthatok. . . na, meg még ez is. Bónuszként bejött egy neveletlen tróger, a mai bizonytalan szerkezetű proletariátus képviselője, az is felmászott egy ilyen bárszékre és az is várt levesre. Közben többször telefonált, és brutális mocskos módon káromkodott. Biztos valami újonc volt a vietnami éttermek világában, mert valakinek részletesen elmagyarázta, hogy ő éppen miféle levest eszik, és mik vannak benne. Én is megkaptam a magamét, nem is kellett fél órát várni, de nagyon közepes teljesítmény volt, ne itt kezd a pho-evést, ez nem egy jól főző hely. De népszerűnek népszerű, az biztos!

Az egyik helyiség cukrászda, a belső meg étterem, több lábon állunk. Én inkább bevonultam. Két lány szolgál ki, valóban helyesek, kedvesek, semmi baj velük. Étlapból töprengés után egy, a hely jellegét jól követő fogást, a brassói aprópecsenyét szemeltem ki, Gallica sört kértem hozzá a helyi kínálatból. Kis serpenyőben jött az étel, frissen, tűzforrón, de hát ez. . . mit mondjunk, valami bolti mélyhűtött burgonyából meg valami szintén boltinak tűnő, talán gyroshúsból rittyentett termék, nem mondom, hogy rossz vagy ehetetlen, de rendkívül szerény minőség. Vastag, nehéz zsírban úszott az alja, egyre nehezebb volt enni a tömény anyagot, talán, ha arató vagy bányász lennek, kéne ennyi plusz kalória. Szóval egy kicsit hagytam is az edénykében a végén, aztán gondoltam, hogy majd csak lesétálom valahogy a gyomrom megpróbáltatását. Erősen fűszeres volt. A kaland ára: 4290 Ft a brassói (hogy jött ez ki? ), Gallicia Premium Lager 0,3 meg 990, tejfölös uborkasaláta 850, szervizdíj 613 Ft.