Böngéssz a legfrissebb budapesti értékelések között!

Aztán persze leülepedett a dolog, meg a nyúl is, a sziget köves védfalában van itt-ott egy-egy ülőkének látszó kőtömb, ezek egyikén ül, így is látszik a Parlament mögötte valamennyire, és az üzenet most az, hogy ez a nyulak szigete volt, ugyebár, járjunk ide a nagyvárosi rohanásban, leljük meg a lelki békénket, gondolkodjunk el a pusztuló jövőn, meg hát a kisfazon úgy néz ki, mint az ismert amerikai rajzfilmhős, Tapsi Hapsi, és annak egy epizódja a Buddhahapsi, az pont ilyen és hát ezért is.

Kényelmetlen, kellemetlen, ostoba megoldás. Innentől ki van zárva, hogy oda menjek.

Ittunk viszont még egy üveg Sky Ridert a Rohozectől (1000 ft). Nem először jártam itt és nem is utoljára.

Az egyetlen negatívum a gyermek játszósarok kialakítása. Az étterem különböző részein elhelyezkedő vendégekhez tartozó gyereksereg velőtrázó üvöltéssel rohangálnak az asztalok és a gyereksarok között, percenként nekirohanva a vendégek székeinek, a pincéreknek, a székek mellett elhelyezett csomagoknak. Ezt valahogy máshogy kellene kialakítani. Ettől függetlenül mindenkinek ajánlom az éttermet

Mi is befizettünk egy ilyen sétára, átestünk az ugyanolyan beléptetési rendszeren, mint a Karmelitánál, és már bent is voltunk a csodás előcsarnokban, a díszlépcsőházban. Ott aztán, miközben egyik ámulatból a másikba estünk, a csoportból többen nosztalgikusan felidézték évtizedek óta őrzött emlékeiket erről az épületről. Voltak, akik itt laktak hajdan műegyetemistaként, többen az Illés együttes itteni fellépéseit emlegették abból az időből, amikor kollégium üzemelt a házban. Abban a monumentális épületben, amelyet az 1900-as évek elején építettek a Magyar Királyi Pénzügyminisztérium számára. A palota terveinek elkészítésével Fellner Sándort bízták meg, aki akkor még nem volt különösebben ismert építész, ráadásul pályáztatás nélkül kapta meg a roppant megtisztelő hatalmas feladatot. Volt is emiatt jókora felzúdulás, felháborodott tiltakozás az eljárás ellen, mert a közvélemény szerint egy középület tervezésekor a versenyeztetésre szükség lett volna. Úgy látszik, annak idején, a kiegyezés utáni nagy fellendülésben, városépítésben még számított az ilyesféle polgári értékrend. . . Ám mivel személyesen az elismert pénzügyminisztertől, Lukács Lászlótól származott a megbízás, az ő akarata érvényesült, és Fellner Sándor igazolta az előzetes bizalmat, messzemenően teljesítette az elvárásokat. A legfontosabb elvárás természetesen az volt, hogy a minisztériumi építmény harmonizáljon a Mátyás templommal, stílusában és a térről érzékelhető méretezésében. A stílusegyeztetés sikerült, mindkét épület dúsan díszített neogótikus stílben pompázik. A miniszteriális tömb azonban, talán éppen tömbszerűsége okán, kicsit elviszi az arányokat, tornyai meg némiképp erőltetettnek tűnnek a templomé mellett, mondták a korabeli ítészek. A budai várnegyed kormányzati célú átpozícionálására vonatkozó akaratnak megfelelően az épület eredeti állapotának helyreállítása 2021-ben indult meg, kezdetben azzal a céllal, hogy a Pénzügyminisztérium visszaköltözhessen ide. Majd mégis a Belügyminisztérium hurcolkodhatott fel a 69 milliárd forintból felújított épületbe. Az épület nemcsak kívülről, történeti belső tereiben is visszakapta 120 évvel ezelőtti formáit, szépségeit, immár a műemléki szempontokra is ügyelve, mivel 1990-ben megkapta ezt a védettséget. Visszanyerte történeti tekintélyét és városképi szerepét. Ha együtt nézi az ember a két nagy épületet és a teret, akkor érzékeli a tér eredeti arculatának visszaállítását, ami különösen nagy élmény nekünk, akik képi emlékezetünkben őrizzük azt a megnyomorított valamit, amivé vált a ház a szocializmus egyszerűsítő világában. Ez az épületrekonstrukció ugyan nem része a Hauszmann Programnak, de ezzel kapcsolatban is sok kritika illette a költségek nagyságrendjét. És miként a program által érintett budavári épültekkel kapcsolatban, a pénzügy/belügyminisztériumi palota esetében is mind a közvélemény berkeiben, mind az építész szakma köreiben élénk vitát vált ki a régi épületek mintegy újként, álműemlékként való visszaépítése. Nekem is vannak kétségeim, kérdéseim ez ügyben. De most az egykori pénzügyminisztériumi palota, szakmai kifejezéssel élve, kiépítése, annak minősége elvarázsolt. Csak a belső udvarba bezsúfolt modern rész bumfordiságát tudnám feledni!

Itt akarok lángost enni? Főhülye! Szóval így becéztem magam, amíg odaértem. A lány a (z egyik) pultnál roppant barátságtalan volt. Tiszta utálattal válaszolt a kérdéseimre, rögtön érdeklődtem, hogy fáradt, vagy csak utálja a munkáját? Erre még ingerültebb lett persze. Szóval kértem sajtos-tejfölös lángost, meg pohár Pilsner sört is, miután kioktatódtam, hogy mindent itt kell kérni és itt kell fizetni, nála. Az ember ilyen mazochista néha. A másik pultban készül a lángos, egy fekete fejkendős, tömény ellenszenvet sugárzó figura a tettleg mester, kikönyörögtem, hogy a sörömet majd csak a lángos után kérhessem, kaptam fütyülő jeladót és vártam az áldásra hívó jelre. Egyszer aztán zenélt az izé, figyeltem, ahogy a fütyi nem odateszi, hanem egy megvető mozdulattal odavágja (ide durvább szót helyettesíts be a tárgyilagosság kedvéért), aztán például egy szláv családnak is így adja ki, e szavak kíséretében, hogy höööö! Én elvittem az enyémet, szalvétát is kunyeráltam hozzá előrelátóan, a rovarok azok maguktól jöttek a kajára, minden kérés, rendelés nélkül, térítésmentesen és a port is szívesen kavarta bele a tejfölbe a tegnapi erős szél. Jó étvágyat! mondtam magamnak. A lángos egyébként annyira hideg volt, hogy sehogy sem olvadt rá semmiféle sajt. Elnyammogtam, és szidtam saját felmenőimet is. Pedig nem tehetnek róla. Majd kikértem a söröm, műanyag pohárkában kaptam, egy szemet sem volt friss, hideg vagy finom, de hát mit akarok én itt, hülye koszos, megtévedt öreg? Amúgy ez a lángos-sör tapasztalat kb. 4000 forintomba került.

A leglátogatottabb környékeken, mint a Belváros és a Budai Várnegyed, így aztán az etető helyek zöme a nagyszámú külföldi kiszolgálására specializálódik, nem a kevés honpolgárra. Mi viszont nem akarunk fővárosi, drága étteremben olyasmit enni, amit otthon is főzünk, esetenként talán még jobban is. . . gulyáslevest, halászlét, csirkepaprikást, sült kacsacombot, túrós csuszát és hasonlókat. Mindezt annak bevezetéséül szántam, hogyan jutottunk várbeli programunk után az oda közeli, mégis a várfalon kívüli Riso olasz étterembe, amelynek a kínálata is vonzó volt számunkra. Ezt dobta a Google Maps, és mi elfogadtuk. Kifáradva, kiéhezve értünk a helyhez, amely maga a szép zöld oázis, elegáns éttermi körítéssel. Volt több üres asztal is a teraszon, de mivel csak ketten voltunk a párommal, érthetően nem ülhettünk négyszemélyes asztalhoz, azokhoz később valóban jöttek előre bejelentkezett vendégek. Rendben van ez így, csak az nincs rendben, hogy a kétszemélyes asztalnál a padlóra kellett tennem a ridikülömet, mert nem volt máshová, és ha kellett belőle valami, akkor onnan kellett előbányászni. Viszont gyorsan megkaptuk a kellemesen hűtött Paulaner sört, és hamar felvették az ételrendelést is. A párom rajong a levesekért, ezért kért egy gyöngytyúklevest. Magas a mércénk ennél az ételnél, mert mióta nem jutunk fácánhoz, mi is főzzük, és bátran állítom, nagyon jól. Majdhogynem megütötte volna az étterem levese is ezt a szintet, csakhogy langyos volt! Egy húsleves ne legyen langyos, még ha egyébként nyári melegben rendeli is a vendég! A főételeknél folytatódott ez a probléma, de legalább csak részlegesen: Amit én ettem, a kellemesen csípős, fűszeres, ezért grillezett ördög csirkemellnek nevezett étel sült édesburgonyával és házi körtekompóttal, tökéletes hőfokon érkezett, és finom is volt/5690 Ft. Nem így a párom étele. A borskéregben sült szűzérmék vargányás-parajos papfojtó tésztával tejszínes mascarpone szószban megint csak langyos volt, nem meleg/6590 Ft. A tésztaköret ezzel együtt finom, de a szűzérme nagyon nem érte el a várt színvonalat. Sajnálom, hogy ezt nem fotóztam le, de a párom már olyan éhes volt, hogy azonnal nekilátott. Viszont erre nyugodtan mondhatom, hogy mi otthon, amatőrként jobbat csinálunk. Mindezért a 13 százalékos szervizdíjjal együtt fizettünk 21 854 forintot, ami nem sok, de az ár-érték arány mégsem jó! A korrekt, ámbár teljességgel személytelen, gépies kiszolgálásért pedig eszünkbe sem jutott borravalót adni.