Böngéssz a legfrissebb budapesti értékelések között!

Szóval a templomok úgy élik többszázéves életüket, hogy felépülnek, leégnek, lerombolják őket, újjáépítik, ilyen rend megépíti, később olyan rend használja, amolyan rendet feloszlatják, az emilyent meg újra engedélyezik. Nekem ez csak megmarad az un. angolkisasszonyok templomának, meg annak, hogy Varnusz Xavér játszik fent az orgonáján. Kinek milyen emlékei vannak erről. Most például betelepedtem az imádkozók, meg a lézengő turisták közé, és félig imádkozó voltam, félig meg lézengő turista.

Nos, mi ebben a szédelgésünkben nyomban sárkányölő Szent Györgynek véltük az ifjú bronz alakot, lábánál a szörnnyel. De közben éreztük, hogy valami mégsincs rendben ezzel az azonosítással. Gyorsan rákerestünk a szobor-mindentudóban, vagyis a kozterkep. hu oldalon, így kiderült, hogy ez itt Szent Mihály arkangyal. A keresztény hagyományban a fény harcosa ő, aki szembeszáll a Sátánnal és a gonosz lelkekkel. Szent György legendája, mint tudjuk, azt a keresztény meggyőződést fejezi ki, hogy a hit megszünteti a démonok uralmát, és a gonoszt minden alakjában legyőzi. Ez igaz hát Szent Mihály kapcsán a kard helyett kereszttel felfegyverzett, a legyőzött sárkány fölé magasodó szobor gondolatiságára is, hozzátéve, hogy aki képes a gonoszt legyőzni, az ekként védelmezi is az ő közösségét. Hogy egyébként volt-e aktualizált mondanivalója a műnek, amikor 2018 decemberében elhelyezték őrző-védő posztjára? Nehéz lenne másként gondolni, hiszen a miniszterelnök és hivatala a rákövetkező hónapban foglalta el a felújított Karmelita kolostor épületét. A szobor pedig arcával inkább a Színház utca és ezáltal a Miniszterelnökség felé fordul, nem annyira a Dísz térre néz, kezében a pajzson a magyar címer Szent Korona nélküli része. Hogy aztán pár év múlva a jól megvédetteknek el kellett hagyniuk a volt rendházat, arról legkevésbé Szent Mihály tehet.

étterem mellett is, ahol ehetne, és talán sokkal jobbat, de nem, nem, a nagy tébolyult felfedező csak utazik, utazik ki a fenébe, hogy egy olyan étteremben egyen, ahol innen még nem járt előtte senki. Mert miért is? Kinek mi haszna van ebből? Mindegy, megtörtént, történelem. . . Szóval, mentem Budafokra a Ji Xiang nevű cuccosba. a Google térképen egész jó vélemények vannak, lássuk! Egy pusztult nyomorda. A nő háttal a vendégtérnek evett éppen, a pasi félfenékkel fent ült a kajáspulton, de jöttömre elszaladt, a nő felállt, nem volt se jó-, se rosszindulatú, se mosoly, semmi, illatos-omlóst kértem tésztával, kipakolta, mikrózta kicsit, nagyon olcsó volt, savanyúval, mindennel kb. 2000 forint, cserébe pocsék íze volt, és megint igaz, hogy nem minden kínai egyforma, az egyenkaják nem egy receptből készülnek, itt a tészta is rossz volt, a hús is, meg a savanyú is. Nem romlott, egyszerűen rosszul volt elkészítve, ízetlen vacak. Örömtelen, sivár étkezés. A szomszéd asztalon kosz, kajamaradék, a szomszéd széken, a padlón úgyszintén. Nem, nem ajánlom, tanulj más kárán, úgy kell a zavarodottnak, aki kipróbálta.

Utólag elolvasva a nyitáskor megfogalmazott ars poeticájukat, éppen ez volt a szándék, hogy élményközpont legyen a Funky. A Mindmegette Étterem Napok keretében szerettünk volna itt ebédelni, de a telefonos online foglalás valahogy nem akart sikerülni. Mégis elindultunk, remélve, hogy jut még nekünk a 6900 forintért meghirdetett háromfogásos menüből. Kissé nehezen találtuk meg a helyet, mert nem az utcáról nyílik a bisztró, beljebb kell merészkedni. De onnantól kezdve minden nagyszerűen alakult. Kedves fogadtatás, könnyed, de magas szintű profizmus. Alig volt vendég, mondták, hogy még nem igazán indult be az ebédeltetés a csak két hónapja megnyitott, újnak számító bisztróban. Így szabadon választhattunk, hová üljünk a fővonalként retró jelleggel berendezett térben, ahol ezen belül van kerthelyiségszerű fonott bútoros, van kicsit népies ihletésű rész, sőt orfeumi páholy, és olyan szakasz, ahol üzleti megbeszéléseket lehet lebonyolítani, vagy online munkát végezni. Alig sikerült valamennyire feltérképeznünk a helyet, máris asztalunkon volt a két pohár sör, amit kértünk. Az egyik a Dreher Sörgyár speciális terméke, az ANTL Time Traveller IPA volt. Nos, elég ha annyit mondok róla, hogy már csak ezért is érdemes lenne ide visszajönni máskor is. A kedvezményes menüből a párom a hagyományosabb vonalból rendelt gulyáslevest és rántott húst, én a könnyedebb modern választékot céloztam meg, előételnek nachost, majd roston sült tanyasi csirkemellet ettem, mindkettő mindenféle finomsággal körítve. Tessék megnézni a képeken ezeket az ételeket, éppoly finomak voltak, mint amilyen szépek. Némelyik elemük a meglepően stílusos zománcos edényekben. A desszertet már nem tudtuk megenni, annyira jóllaktunk. Elegáns papírtáskában kaptuk meg az elviteles dobozkákat. És végig mosolyt, kedvességet kaptunk a tüneményes, ifjú felszolgáló hölgyektől. Köszönjük!

Elég érdekes a története annak is, hogy az örmények hogyan, mikor érkeztek ide Magyarországra, azon belül is Budapestre, illetve az is, hogyan kapták meg ezt a XI. kerületi szép épületet. Az I. világháborút követően Erdélyből érkeztek nagyobb számban örmények a fővárosba, azaz kb. 100 éve telepedtek meg, s lett ez az új, sokaknak végleges otthona. Ebbe a 3 szintes épületbe csak 1974-ben költözött be a lelkészség. Az eredeti épület földszintjéhez kapcsolódóan ekkor építették meg a kápolnát - aminek egészen más a stílusa -, ahol jelenleg az istentiszteleteket tartják. Minden vasárnap délelőtt tartanak itt szentmisét a hívek számára, ezt sikerült nekünk is "elcsípni", s egy kicsit bekukkantani úgy, hogy közben ne zavarjuk meg a szertartást. A kápolna patrónája Fogolykiváltó Boldogasszony, akinek szeptember 24-én tartják az ünnepét. A templom másik védőszentje Világosító Szent Gergely, ő az örmények apostola, az ő nevéhez fűződik az örmények keresztény hitre térítése Kr. u. 301-ben, kb. 700 évvel a magyarokat megelőzően.

Diákoknak 15% kedvezményt biztosítanak, gondolva ezzel a környékbeli egyetemi negyedre (BME, ELTE), de több középiskola és kollégium is van a környéken. A bejárat előtt a járdára telepített kis teraszról lépünk a belső térbe, ami igazán tipikus kialakítású. Egyszerű, puritán, a bejárat felett a Boszporusz-híd éjjel nagy méretű színes fotója. A viszonylag kis alapterületnek kb. felét elfoglalja a pult, az ablakban a csirkenyárs pörög, az üvegpult mögött a tárolókban a zöldségek, saláták, köretek, némi egyéb étel, ami még kapható a főtermék kebab mellett, a fenti polcon baklava, alatta sült tejberizs. Semmi különlegesség, csak a szokásos e téren is. A lenti részen bent 2 db 4 személyes asztal van, a mosdó a galériaszinten, ahol elviselhetetlenül meleg volt, levegőtlen. A lenti részen sem fáztunk, a nyitott ajtó adott némi szellőzést, de nyáron itt is túlságosan meleg van. Egy nyársuk van, így egyféle húst sütnek, csirkét. Árban az átlagos budapesti kebab/gírosz áraknál egy fokkal talán olcsóbb. A kebab pitában vagy tortillában 2150 Ft, a kis tál 2500 Ft, a nagy tál 3000 Ft. Egyéb ételek, ami még kapható - ezek már nem autentikus török ételek: rántott csirkemell, rántott sajt, rántott hal, hamburger. Az étlap kiírás szerint volt még köfte és csirke saslik (3900 Ft, körettel, üdítővel, menüben), de ezeket nem láttam a pultban. Egyszemélyes vállalkozásként egy török fiatalember csinált mindent, aki egyébként egyáltalán nem nézett ki töröknek, ugyanis a megjelenése egészen "északias" vagy szláv jellegű volt. Erről humorosan el is beszélgettünk, ez náluk családi örökség, amely okozott már számára pár emlékezetet pillanatot, de nem negatív értelemben. Tetszett, hogy rugalmas a kiszolgálás, lehet köretet cserélni, lehet többfélét kérni, lehet egyedi dolgokat pluszban bekérni. Maga az étel szerintem átlagos volt, de az össz-élmény mégis kellemes lett. A pita sima bolti késztermék, a hasábburgonya mirelit, ráadásul a köreteket mikrózzák. A tzatziki kifejezetten jó volt, ezt pluszban kértem. Összesen a kis tál, a pita és a tzatziki 3000 Ft-ba került. A 3,5 pontot ezúttal felfelé kerekítettem, és részemről ajánlott a hely. Ha jól láttam, van futáros kiszállítás.

Hiába finom a sütemény, a fagylalt, ha közben a háta közepére kívánják a vendéget. Én biztos, hogy ide egy ideig be nem teszem ide a lábam! Persze ettől nem fognak csődbe menni, hiszen nagyon jó, forgalmas helyen vannak, sok a turista, külföldi, az Andrássy út, Nagymező utca, Operaház környéke egész évben népszerű. Az is "érdekes", hogy az elvileg dekára lemért fagyi adag máshol miért sokkal több, mint itt? (ugyanaz a mennyiség) Mindegy, a felháborodásom alap oka nem ez volt, hanem a személyzet. 1 pont és nagyon nem ajánlom. Szerencsére nem túl messze innen, a Westendben is van egy cukrászdájuk, ha Hisztériára vágyom - nem ilyenre, mint itt - akkor ott megtalálom ugyanezeket a desszerteket.