Vidámak is voltak, nagyokat nevettek és lavórnyi meg kazalnyi ételeket kaptak és ettek meg. Én meg csak úgy magyar külvendégként ma sült májat választottam, az a biztos, ki tudja, hogy ízlett volna egy egész birkafej, vagy szív, tüdő, pacal és belek keveréke? De azért majd azokra is sor kerül, egyszer élünk, nem? A kaja sokáig készül, az biztos, hogy mindent frissen csinálnak, amikor kihozták, bugyborékolt és sercegett alatta a zsír. Nagyon szívesen elvacakoltam vele, jól is laktam a rizzsel együtt, de a fő szám mégiscsak a kumisz volt! Hámmár milyen magyar az, aki nem iszik kumiszt? Semmilyen. Ezt ivott Attila nagyfejedelem, Csaba királyfi, Dengezik és Onogesius, de Álmos, Előd, Ond, Kond. . . meg Emese szintén. Szóval, a kumisz erjesztett kancatej, mint tudjuk, itt meg simán és viszonylag olcsón kapható, nem kell érte a saját lovadat megfejni. Nem bántam meg a mai kalandot, jót ettem, a magyarul tudó lányt ma nem láttam, a mongol srác csak angolul beszél, na, de milyen dolog, hogy a mongol srác a Gobiból beszél angolul, te, európai kultur nagyarc meg nem? Szóval, csak bátran, felfedezni a rokonokat gasztronómiailag!
