Böngéssz a legfrissebb budapesti értékelések között!

Miért pont Chuck Norris és miért pont ott? Köztudott, hogy a Megyeri híd építésekor a minisztérium mintegy a közvélemény elé terjesztette a kérdést, lehetett ötletelni, hogy mi legyen az új híd neve. És akkor nagyon erős támogatást kapott az ébredező magyar humor oldaláról a Chuck Norris név is, egyre több lelkes támogatója akadt. Persze, a bürokraták (valami Bizottság) végül is a nagyon sótlan, fantáziátlan Megyeri híd név mellett döntöttek, hiába volt a népmozgalom. Ha ki akarsz menni megnézni, azért arra készülj, hogy a Megyeri hídon nem szabad megállni, ezerrel mennek beléd és még meg is büntetnek, ha megpróbálod, hát kimész szépen a fővárosból, Újpest felől és tartasz Dunakeszire és ott a híd alatt meg tudsz állni, van egy kis parkolóféle, aztán lépcsőn fel, és már meg is van a szobor! Hajrá! De siess, mert Chuck Norris tetőtől talpig összekötözve is kivágja magát minden bajból és elszalad!

De másra emlékszem, kellemesebb, intimebb beülősökre, boxos kis helyekre, ma ilyent kerestem egy nehéznek tűnő családi beszélgetéshez, de olyant nem találtunk, csak egy ilyen kiülős köztérit, mint ezt, ahol a közönség mászkálása közben ehetsz egy ilyen kis ketreccel körülvett karámban. Hát ez van, ezt kell most szeretni. Amúgy ehhez a hülye elrendezéshez képest tulajdonképpen igényes a hely, és ez némi ellentmondás. Két lány támasztja a ketrec bejáratát, rajtuk kell átverekedned magad, ők engednek be. De nem volt ezzel semmi hiba, letelepedtünk, egy kis falmelléki asztalkához és olasz kínálat lévén, a tészták között kezdtünk el kutakodni az étlapon. Ebből aztán némi tanakodás után Carbonara lett két példányban, meg majd limonádé is két példányban. Nem volt zavartalan a kiszolgálás, a lány kétszer is lenyomta nekünk, amolyan magas lóról, egy nagy sóhajtás keretében, jelezvén, hogy ez már nagyon nyűgös is neki, hogy milyen limonádék vannak. Mondjuk, hogy részlegesen volt kedves, vagy vendégbarát. Hát, hogy ezért az egészért mennyit fizetsz, az másik kérdés. . . vegyük azt, hogy a spagetti vagy makaróni az egy olcsó köztészta, és ha olyan helyen kéred, egy tányér húsos, sajtos, vagy paradicsomos cucc, akkor nagytányérral 500-1000 forint. Ha itt kéred, valami nagyon olaszos helyen, akkor meg kistányérral 4-5000. . . ez az élet fonákja. Így aztán volt némi illendő huzakodás, hogy ki fizessen, én voltam az erőszakosabb, és a két tányér tésztácskáért és két pohár limonádéért kifizettem vagy 12 ezer forintot, de ebben benne van a szervízdíj is. Hát ilyen ez. Most meg azért nem tudok pontos összeget mondani, mert a felsőm zsebébe tettem a blokkot, a felsőmet alaposan leettem ebéd közben a Carbonaraval, hogy most bent van a mosógépben, és benne felejtettem a blokkot is a felső zsebében. Egyébként az étel tényleg finom volt.

"profi" lett, volt valami igen hülye politikai felhangja is ennek, szocialista ember nem bokszol a gaz imperialisták pénzes világában, nem is volt magyar profi klub, ha jól emlékszem, osztrák klub színeiben bokszolt. és mivel szombathelyiek voltunk, vígan néztük a határ mellet fogható osztrák TV-n. De hát ez az ember egy csoda, egy hihetetlen jó természetű, egész életében egy picit utcagyereknek megmaradó csibész, a szó inkább bájos értelmében. És innen, Angyalföldről. Hát legyen is tér, meg szobor neki, ez a szobor jobb - szerintem - mint a MOM mellett álló, ez jobban hasonlít rá, csak a lába tűnik egy leheletnyit vékonyabbnak a kelleténél. Hajrá Laci, talán még a mennyországban is működik az a jobb- meg balhorog.

És kedvesen fogadtak. A lány is a pultban, meg a fiú is köszönt, persze, lehet, bármit, bárhová üljek. Étlap jön, bogarászok benne, aztán kitalálom, hogy fajitas lesz ebből, méghozzá marhahússal. Térülés-fordulás, kimegyek kezet mosni, és nemsokára nagy sercegéssel, a sült ételek sistergő rotyogásával frissen érkezik is a fogás. Mellé három tortilla kőimitátor-edényben, meg a szószok, az avocado, a babpüré, paradicsom, sajt, tejföl, ilyenek. . . az ember elszórakozik, amíg mindent összeken mindennel, közben alaposan jól is laktam. Nagyon finom volt. Kedvesen érdeklődtek, hogy megfelel-e, hogy ízlik? A végén kértem még egy jó adag feketeribizlis limonádét, és minden rendben is volt. A hely barátságos, az étel, a kiszolgálás nagyon jó, a romkocsmás-autentikus vonal épp annyi, amennyi nem zavaró. Legyen ötös, jó szívvel. A szervízdíj a számlában van.

Hát azért annyira nem volt jó. Négyen-öten kiabálva szolgálnak ki a pultban, hol az ablakon az utcára, hol az üzleten belül a pultnál. Közben egymással is kiabálnak, úgy beszélgetnek, temperamentumos törökök. Kétszer-háromszor megkérdezi, hogy akkor minden mehet bele? Már válaszoltam, de láthatóan nem figyelt rám. Én meg buzgón integettem, hogy igen, igen, még mindig bele, bele! Aztán valaki felmelegítette, egy másik valaki meg odacsapta a pultra, a gyros mindennel című dolgot, körülbelül úgy hangzott, mintha azt mondta volna, hogy "ne bmeg! " Elkullogtam a tálcámmal, valahova a konyha ajtajába, a konyha, azaz a mosogató látványa nem növelte a kedvemet, török zene szólt ki, a gyerek meg hangosan énekelt hozzá, eleszegettem a gyrost, nem volt túl finom, olyan összecsapott semmilyen volt, gondolat nélkül. De azért elvoltam vele, 2800 forintért. Össze is maszatoltam magam, világos ing volt rajtam, aztán akárhogy vigyáztam. . . a WC siralmas, a piszoár, egy szűk kis bemélyedésben van, és tocsogós a környezete, meg még illatos is. Jó lesz ez nekem hármasra.

Rövid nézelődés után mangós teafélét kértem, a kicsit vagy nagyot kérdésre a kicsit válaszoltam, és kaptam egy háromdecis készítményt, ami alapjában véve tea ízű is, meg mangó ízű is, egészen pontosan Mango Green Tea, amit úgy kapsz meg, mint trendi italt, hogy keményen ráforrasztanak/ragasztanak valami bőrszerű, de átlátszó fóliát, aztán sorsodra hagynak, hogy bánj vele kedved szerint. Először megpróbáltam feltépni valahol körbe, nem ment, feszegettem, nyúztam, cibáltam, semmi. . . itt ül egy hülye öregember az Allee-ban a folyosón és még egy pohár italt sem tud kibontani. Aztán rájöttem, hogy a vastag szívószál egyik vége nyilván azért olyan csapott, ferde és hegyes, mert azzal kéne kilyukasztani. . . na, ez volt a következő ütem, töfködtem, szurkáltam, nyomtam bele erővel, sokáig semmi. . . aztán egyszer csak hirtelen átszakadt, és akkorát loccsant, hogy az asztal, a hasamon az ingem, a felsőm szára csuklón végig csupa ragacsos sárga lett, de legalább behatoltam! ! Bent voltam a pohárban és ittam is! A vastag szívószál azért ilyen vastag, hogy golyóbisokat is fel tud szippantani vele, amik az ízanyagot hordozzák. Erősen műanyag ízük volt, de legalább jó hideg volt az egész. Így találtam enyhet a szenvedésre. Aztán jött sok kis gyerek, iskola vége idő volt, amolyan 8-10 évesek lehettek, több lány, kevesebb fiú, és mind választottak magunknak valami bonyolult komplikáltat és nagyot. Elgondolkodtam, hogy nekem ez az egyszerű kicsit 1790 forint volt, honnan van ezeknek a pici gyerekeknek ilyen marhaságra ilyen sok pénzük? De volt. Na, akkor itt vannak a profik, gondoltam, a mellettem lévő asztalhoz telepedtek le, és én sunyin, lopva figyeltem a szemem sarkából, hogy hogyan kell ezt igazán jól csinálni. Aztán megnyugodtam, hogy nem én vagyok az erdei ősember, a gyerekeknek sem ment jobban, valamennyien nagy loccsanást műveltek, mindent beborított a kifröccsent lé, és szaladgáltak vissza a pulthoz szalvétáért, törölgették az asztalt meg saját magukat is. Na, ilyen ez a Bonboncha, a csehszlovák színes bogyós OXO-nak az ázsiai változata, igyátok kedvetekre, legyetek maszatosak ti is!

A séf ajánlatát rendeltem spárgával, sajttal sütött csirkét petrezselymes új burgonyával. Ehhez képest érkezett egy ízetlen, sótlan, jellegtelen csirke fás, félig főtt spárgával és félig főzött krumplival. Próbáltam sóval borssal élvezhetővé varázsolni, de kudarcot vallottam, elvitettem. Ha jóindulattal nézem akkor gyorsan akartak kitálalni az elfelejtett rendelést és ez a minőség rovására ment. Az üzletvezeto nagyon korrekt volt, felajánlotta, hogy nem kifizetni a kifogásolt ételt és javasolta, hogy válasszak másikat, de a bizalom már elszállt. Ezt tetőzte, hogy a nagyobbik fiam desszertjére több mint fél órát vártunk és még mindig nem volt sehol -kellemetlennek éreztem volna rákérdezni, hogy azt is elfelejtették-e, végül desszert nélkül fizettem és távoztam. A szódavíz finom volt. Pocsék élmény volt az egész család számára.

30 évvel később épült meg). Első igazgatója sem kisebb név, mint Erkel Ferenc volt, bizony, a dicső múlt! A fő homlokzaton Liszt Ferenc 3 méteres bronz ülőszobra látható, Strobl Alajos monumentális munkája . A bejárat előtti téren a bal oldalon Solti György futurisztikus, izgalmas szobra kapott helyet. A 2010-es években szépen felújították az épületet. Ha valaki nem koncertre érkezik, akkor szervezett vezetéses épületbejárás során lehet megcsodálni az épület belső szépségeit. Érdekesség, hogy a tényleges bejárat a Király utca felé nyílna, de főbejáratként a Liszt Ferenc téri bejáratot használják. Az üvegmozaikokat Róth Miksa készítette, míg a csempék a Zsolnay Porcelángyár eozinmázas munkái.