Gödöllői Királyi Kastély Gödöllő

. . Számomra egyértelműen csalódás, se a történeti ismereteim nem gazdagodtak. . . . és shopban megtalált monográfiák is szűkszavúak, ha viszont egy részterületet részletesen taglalnak, akkor viszont túlárazottak. . . . A kastély shopja számomra kiábrándító, olyan túláradó Sissi őrületet mutat, ami kicsit bazáriassá tette. . . . . Sajnálom, valószínűnűleg ez a kastély többet érdemelne. . . . .

Ha már odautazunk, szállodát foglalunk és fizetünk, akkor szeretnénk a kastélyban, amit csak lehet megnézni és a lehető legtöbb programon részt venni. Ezt elővezetve a pénztárosnak, első nap kettőnknek a nyugdíjas kedvezményt beszámítva 11 ezer forintot kellett fizetnünk a kiadott jegyekért. Nem kevés! De ebből az összegből a Schönbrunn kincsei Gödöllőn című időszakos kiállítás megtekintéséért kellett 5400 forintot fizetnünk, ami szintén korkedvezményes ár. Nekünk megérte ez a külön jegyár, mert szeretjük a Sisi-hagyomány gödöllői ápolását, és ezen a kiállításon nagyon szép képeket és érdekes személyes tárgyakat mutatnak be a királynéról. Csakhogy, én nem tudok itt erről képeket bemutatni, ugyanis az időszakos kiállításon tilos volt fotózni! És még valami, ami erősen időszakosnak tűnt: Egyes ifjú jegyszedő, teremőr hölgyek alkalmazása. Mintha csak időszakosan lennének egy gyorstalpaló betanítás után itt foglalkoztatva. Nagyjából két mondatot tudtak az egyéni látogatók eligazítására, főként a mit kell és mit nem szabad csinálni tartalommal. Miközben csoportos turisták kifejezetten rendezetlen hordái vonultak át érdektelen képpel a termeken. . . Például száradt sáros gumicsizmában a szép szőnyegeken. Nem csoda hát, hogy más látogatókkal beszélve úgy láttuk az első nap után, hogy kicsit elprolisodott ez a hely, ez a rendezvény. De nem adtuk fel, mentünk másnap is, hiszen ezért voltunk ott. Ekkor már ugye nem kértünk betekintést az időszakos kiállításra, így csak 5600 forint volt kettőnk kedvezményes belépése. A pénztárnál viszont sikerült úgymond negyedóráig feltartanom a sort. Bár szerintem nem én, hanem mint kiderült az ez ügyben teljességgel rossz szervezés és kommunikáció volt az ok. Szerettünk volna ugyanis részt venni az Ida vagyok, Őfelsége felolvasónője kosztümös tárlatvezetésen. A pénztárosnő visszakérdezett, hogy regisztrálva vagyunk-e, mert erre a programra az szükséges. Erre én is visszakérdeztem, hogy ezt honnan kellett volna tudnunk, mert a kastély hivatalos honlapján nem volt, sőt a helyszínen az aznapi programot aktuálisan hirdető plakáton sincs erre utalás. Csak és kizárólag belépőjegy szükségességét írják! Mások is belefutottak ott ebbe a problémába, sőt az idegesen keménykedő szervezőkkel (lásd újfent: prolisodás! ) folytatott vita közben még az is felmerült, hogy erre a programra nemcsak regisztrálni kell, de talán külön fizetni is. Mi itt feladtuk az egyre kellemetlenebb és értelmetlen huzakodást, felsétáltunk a kastélytermekbe. Ahol egyszer csak belebotlottunk és így belehallgattunk ebbe a kosztümös vezetésbe. Háát, kár volt ezért küzdeni! Rosszul artikuláló, erősen logopédusra utalt hölgy motyogott halkan valamit egy felolvasónő szerepében(! ! ), két méterre tőle sem lehetett érteni, mit. Erről ennyit. . . Mi még megvártuk és meghallgattuk a Díszteremben a Gödöllői Szimfonikus Zenekar szólistáinak nagyszerű karácsonyi kamarakoncertjét, ami nagyjából helyre is billentette a hangulatunkat. És most van egy évünk, hogy megfontoljuk, jövőre is megyünk-e Gödöllőre a Királyi kastély adventi rendezvényére. . .

Az igazsághoz azért hozzátartozik, hogy legutóbb amiatt nem jöttünk el ide az adventi, karácsonyi alkalomra, mert szinte csak a gyerekeknek szerveztek műsorokat, ráadásul majdnem mindenért külön pénzt kértek az egyébként sem olcsó belépődíjakon felül. Lehet, hogy ez nem vált be, mert most nem tapasztaltunk ilyen törekvést. Viszont most is tapasztaltunk némi szervezetlenséget a fizetős séták, a kastély egyes részeinek külön megtekintését kínáló programokat illetően. Kellő kitartással azonban nekünk például sikerült nagyon színvonalas vezetéssel megtekintenünk az egyébként zárva lévő kastélykápolnát. Erről majd írok is külön. Miként a kastélykertben lévő Királydombi pavilonról is, amely a mostani ünnepnapokon ingyen volt megtekinthető. Miközben a Díszudvaron színpadi szórakoztatás várta a gyerekeket, kirakodóvásár a felnőtteket. Én például élvezettel néztem végig a tojáspatkolás bemutatását, soha még ilyet nem láttam. Egészen más jellegű élményt jelentett, hogy még szinte a bezárás előtti utolsó pillanatban és ezt is vezetéssel, sikerült megnéznünk a kastély nagy attrakcióját, a bécsi székhelyű A. E. Köchert ékszerészdinasztia történetét, különleges ékszereiket bemutató időszaki kiállítást. Minden elismerésünk az intézménynek, hogy ezt a fantasztikus anyagot sikerült idehozniuk. Még akkor is, ha a kapcsolódás kézenfekvő, hiszen a császári és királyi ékszerészet több híres műve a császári család egyes tagjainak, mindenekelőtt a Gödöllőt olyannyira kedvelő Erzsébet királyné, Sisi tulajdonában volt. A féltve őrzött kincsek legkiemelkedőbbje, a tárlat egyik csúcspontja egy neoreneszánsz stílusú, gyémántokkal, gyöngyökkel kirakott és zománccal díszített nagy aranybross volt, amelyet Sisi viselt, de közönség elé azóta csak most került. Volt sok arany, sok gyémánt a tárlókban, és igen, feldolgozásukban az ékszerészmesterség századokon átívelő, ám mindig fejlődő technikájának bizonyítékai. Mégis, mindez túl sok volt, ezek a remekművek, mi így láttuk, inkább voltak hivatottak a végtelen gazdagság, a hatalom demonstrálására, mint a gyönyörködtetésre. De legalább bemutatták a régi ötvöspadot is, amely az ötvösök és ékszerkészítők munkaasztala volt. . .

Hétköznap, nem csúcsidőben jobb belátogatni ide, ez a nyuggerség előnye, bár a hátránya meg veszélye az, hogy egy nagyrakat pórázon vezetett másik nyuggerrel találkozol, akik kotkodácsolnak és útban vannak tömegesen minden lépcsőfordulóban. Nem is beszélve a viháncoló iskolás csoportokról, azért jutott nekem is mindkétféléből ma is. Mindettől függetlenül kellemes kis séta volt jó időben, bőven volt parkolóhely, még árnyékban is, a kastély személyzete meg igen komolyan veszi a feladatát. Az épület története ismert, mit írjuk ide, a Grassalkovichok generációi építették, bővítették, formálták újra meg újra, és még az ő korukban fűződik Mária Terézia királynő látogatásai is e falakhoz. Később eladásra került, majd a magyar állam megvásárolta és így lett a Habsburg uralkodópár, Ferenc József és Erzsébet királyné pihenőhelye. Később Horthy Miklós is ide pihengetett, de Magyarország uniós elnöksége idején is ezé a házé lett volna a főszerep, Most meg jöttem én, szóval a történelem nem áll meg. Az ajándékboltban teng a Sisi-kultusz, mindenféle tárgyat el lehet adni a nevével, képével. Én is nagyon szeretem a személyéhez fűződő emléközönt. Színvonalas kiállítás járható be, van állandó és van időszaki is, az ilyen helyes fölös kapacitását ki szokták használni kortárs művészek bemutatóira is. Nagyon ajánlott hely kirándulni, ha valaki még nem ismerné. Ha ismeri, akkor meg azért. Most jó állapotban van.

Nagyon szép, láthattuk a színházat és a volt lovardát is. Természetesen az udvar még nem az igazi, de nyáron szép lesz biztosan.