Gödöllői Királyi Kastély Gödöllő

Az állandó kiállítás összesen 31 teremből áll. 6 teremben a kastélyt építtető Grassalkovich-család életét mutatják be, le lehet nézni a kastély szintén barokk stílusú templomába is a felső szintről, majd 14 teremben Sissi és Ferenc József királyi lakosztályai és a díszterem következik. A Gizella-szárny 6 termében a kastély 20. századi történetét mutatják be. A kastélypark nagyon békés, szezonon kívül nagy távolságokat lehet úgy bejárni, hogy egy emberrel sem találkozunk össze. A park ingyenesen látogatható, viszont kutyát tilos bevinni. A kastély épületén belül korabeli stílusban berendezett kávézó működik és kosztümös fotókat is lehet készíttetni. Évente több alkalommal szoktak családi napokat is tartani, tervezzük, hogy majd a gyerekekkel is visszatérünk valamikor. A 2500 Ft-os belépőhöz még hozzáadódik a fizetős parkoló díja, ami egy átlagos magyar családi pénztárcához képest nem kevés. Persze Budapestről HÉV-vel is ki lehet jutni, de mivel munkahelyi ügyeket is kellett intéznem, ez az opció nálam nem jöhetett szóba. A termekben nem lehet fényképezni, ennek oka nem igazán érthető (vaku nélkül sem).

Ha már odautazunk, szállodát foglalunk és fizetünk, akkor szeretnénk a kastélyban, amit csak lehet megnézni és a lehető legtöbb programon részt venni. Ezt elővezetve a pénztárosnak, első nap kettőnknek a nyugdíjas kedvezményt beszámítva 11 ezer forintot kellett fizetnünk a kiadott jegyekért. Nem kevés! De ebből az összegből a Schönbrunn kincsei Gödöllőn című időszakos kiállítás megtekintéséért kellett 5400 forintot fizetnünk, ami szintén korkedvezményes ár. Nekünk megérte ez a külön jegyár, mert szeretjük a Sisi-hagyomány gödöllői ápolását, és ezen a kiállításon nagyon szép képeket és érdekes személyes tárgyakat mutatnak be a királynéról. Csakhogy, én nem tudok itt erről képeket bemutatni, ugyanis az időszakos kiállításon tilos volt fotózni! És még valami, ami erősen időszakosnak tűnt: Egyes ifjú jegyszedő, teremőr hölgyek alkalmazása. Mintha csak időszakosan lennének egy gyorstalpaló betanítás után itt foglalkoztatva. Nagyjából két mondatot tudtak az egyéni látogatók eligazítására, főként a mit kell és mit nem szabad csinálni tartalommal. Miközben csoportos turisták kifejezetten rendezetlen hordái vonultak át érdektelen képpel a termeken. . . Például száradt sáros gumicsizmában a szép szőnyegeken. Nem csoda hát, hogy más látogatókkal beszélve úgy láttuk az első nap után, hogy kicsit elprolisodott ez a hely, ez a rendezvény. De nem adtuk fel, mentünk másnap is, hiszen ezért voltunk ott. Ekkor már ugye nem kértünk betekintést az időszakos kiállításra, így csak 5600 forint volt kettőnk kedvezményes belépése. A pénztárnál viszont sikerült úgymond negyedóráig feltartanom a sort. Bár szerintem nem én, hanem mint kiderült az ez ügyben teljességgel rossz szervezés és kommunikáció volt az ok. Szerettünk volna ugyanis részt venni az Ida vagyok, Őfelsége felolvasónője kosztümös tárlatvezetésen. A pénztárosnő visszakérdezett, hogy regisztrálva vagyunk-e, mert erre a programra az szükséges. Erre én is visszakérdeztem, hogy ezt honnan kellett volna tudnunk, mert a kastély hivatalos honlapján nem volt, sőt a helyszínen az aznapi programot aktuálisan hirdető plakáton sincs erre utalás. Csak és kizárólag belépőjegy szükségességét írják! Mások is belefutottak ott ebbe a problémába, sőt az idegesen keménykedő szervezőkkel (lásd újfent: prolisodás! ) folytatott vita közben még az is felmerült, hogy erre a programra nemcsak regisztrálni kell, de talán külön fizetni is. Mi itt feladtuk az egyre kellemetlenebb és értelmetlen huzakodást, felsétáltunk a kastélytermekbe. Ahol egyszer csak belebotlottunk és így belehallgattunk ebbe a kosztümös vezetésbe. Háát, kár volt ezért küzdeni! Rosszul artikuláló, erősen logopédusra utalt hölgy motyogott halkan valamit egy felolvasónő szerepében(! ! ), két méterre tőle sem lehetett érteni, mit. Erről ennyit. . . Mi még megvártuk és meghallgattuk a Díszteremben a Gödöllői Szimfonikus Zenekar szólistáinak nagyszerű karácsonyi kamarakoncertjét, ami nagyjából helyre is billentette a hangulatunkat. És most van egy évünk, hogy megfontoljuk, jövőre is megyünk-e Gödöllőre a Királyi kastély adventi rendezvényére. . .

. . Számomra egyértelműen csalódás, se a történeti ismereteim nem gazdagodtak. . . . és shopban megtalált monográfiák is szűkszavúak, ha viszont egy részterületet részletesen taglalnak, akkor viszont túlárazottak. . . . A kastély shopja számomra kiábrándító, olyan túláradó Sissi őrületet mutat, ami kicsit bazáriassá tette. . . . . Sajnálom, valószínűnűleg ez a kastély többet érdemelne. . . . .

A gödöllői királyi kastélyba érdemes időről-időre visszalátogatni, mert az épület rekonstrukciója szinte folyamatos, mindig lehet új szépségeket látni, felfedezni. Most gyönyörködve végignéztük a már felújított, megnyitott kastélytermeket. A filmvetítések kapcsán pedig eljutottunk az épület kevésbé csillogó részeibe is. Annak ellenére, hogy sokan jöttek a gyereknappal összekapcsolódó fesztiválra, sehol sem éreztünk zsúfoltságot, a kastélyépületben sem volt tömeg, a többség ugyanis kinn volt a hatalmas, gyönyörű parkban, kertben, ahol eloszlottak a látogatók. A sokféle érdekes program lefoglalta a gyerekeket, de a felnőtteket is. Amit viszont kritikával kell említenünk: Igazából sem a rendezvény szervezői, sem a kastélybüfé nem gondoskodtak a vásárinál és a nejlonos szendvicsnél minőségibb étkezési lehetőségről. Mi erre nem készültünk, a programokat viszont nem akartuk otthagyni, ezért késő délutánig éheztünk. Számunkra az igazi felfedezést a Pálmaház és a mellette lévő kertészet jelentette, mert nagyon szeretjük a kertépítést, a virágokat, a virágkötészetet, és itt sok szépséget lehet találni és venni is. A kastélyépületről van itt már sok szép kép, ezért a rendezvény hangulatát bemutatandó és a Pálmaház/kertészetről teszek ki néhány fotót.