Nekem mindig kihűlt a kő, mielőtt az ízlésem szerint meg tudtam sütni rendesen a húst, úgyhogy nem sokat próbálkoztam vele. Ez korábban nagy durranás volt, de ma már mindenki kaphat elektromos lávaköves asztali grillt is, és sütögetheti otthon is ugyanezt, ugyanígy. Ezen kívül nagyon szerettük a leveseket, különösen a kis fazékban kitálalt orjalevest. Ebből elég egyet rendelni, két embernek bőven elég. Az étterem egyébként a jellegzetes magyaros/házias vonalat képviseli, fine dining rajongóknak nem fog bejönni. . . :)
Mi egy időben nagyon szerettük, azonban néhány kellemetlen apróság és néhány közeli, ugyancsak nagyon jó étterem miatt eléggé elszoktunk. Volt, hogy a feleségemnek háromszori kérés ellenére sem hozták ki a főételéhez a megrendelt salátát, viszont a számlához hozzáírták, és amikor szóltam, a pincér még vágta a pofát. Általánosságban is megfigyelhető volt, hogy amikor a tulaj bent volt, mindenki kedves volt, pörgött az étterem, amikor pedig nem, háááát, hogy is mondjam, nem annyira. Aztán volt olyan eset is, hogy mert mire hazaértünk, mindkettőnkre rájött a cifraf*sás (már bocs), valószínűleg a húsleves nem lehetett a legfrissebb, ugyanis csak az volt, amiből mind a ketten ettünk. De volt olyan is, hogy vettünk egy rohadt drága házi hamburgert, és a hamburgerben találtunk pár szenes "kozma" darabot. Nem maga a mi hamburger húsunk kapott oda, hanem gondolom előtte sütöttek valamit a sütőlapon, aminek pár darabkája már teljesen elszenesedett, aztán ezt csesztek letisztítani, hanem belepakolták az elszenesedett sz*rt a hamburgerbe. Ugyanakkor azt is el kell mondani, hogy a mai napig is, ha elmegyünk arra ebédidőben, az út mindkét oldalán hosszan parkolnak az autók, így lehet, hogy csak a mi fene kényes ízlésünkkel és gyomrunkkal volt a baj. . . :)) Ezért is írtam, lehet, hogy megnézzük újra.
