Kondorosi Csárda Kondoros

Ebéd után még körbenéztünk a Csárda környékén is, az is nagyon szép, rendezett volt. Az a nagy gond, hogy az ilyen kirándulásaink alkalmával általában Szarvason állunk meg a Holt-Körös parton halászlevet enni, így most majd a jövőben főhet a fejünk, hogy Kondoros vagy Szarvas. . . . :))

A csárda belső is nagyon hangulatos. Közben elkészült a finom ebédünk is. Ide még visszatérünk.

A kiszolgálókon érződik a szakképzés hiánya, a szakma és vendég szeretett hiánya. Egyszer meg kell nézni, de gasztronómiailag ne legyenek nagy elvárásaink.

Az ételek is paraszti ételek inkább, birka, marha, borju és egyebek. A kihozott étel ugyan elfogyott, azaz nem maradt a tányéron semmi, ez azt jelzi, hogy finom volt, és épp elegendő. Maga az étterem hangulata is parasztos, a kék asztalterítővel, fehér kendővel. Viszont egyetlen egy nem tetszett. Bár volt víz kancsóban az asztalon, de számomra ihatatlan. Enyhén barnás, zöldes színű meleg lé volt, lehet, hogy nem is inni tették ki, hanem kezet mosni? Jó volt, hangulatos volt, fényképezhető volt, egy jó kirándulás végcélja is lehet.

Ízletes volt, gyorsan kiszolgáltak a kedves fiatal hölgyek. Az ár/értékarány is nagyon kedvező volt. Kedves emlék lesz mindez.

A pincér gyorsan az asztalunkhoz jött, pillanatokon belül hozta is nekem a kis adag szilvás Unicumot. Már ez sem volt tökéletes felszolgálású, de még nem tudtuk, hogy csak a kezdete a súlyosabb problémáknak. Innentől kezdve ugyanis majdnem minden elromlott, sőt kifejezetten rossz lett. A rendeléstől kezdve kb. háromnegyed óráig semmit nem kaptunk enni! Közben az utánunk jövő vendégek két asztalnál is már vígan fogyasztották ebédjüket. Mi viszont egyre elcsigázottabban hallgattuk a rémes háttérzenei egyveleget, amivel szórakoztatni hiszik a vendégeket. Amikor már kopogott a szemem az éhségtől, szóltam a pincérnek, hogy ennyi idő alatt legalább egy töpörtős pogácsát hozhatott volna, hogy ehessünk valamit. Ekkor beszaladt a konyhába, és hozta végre a két főételt. Hozzátéve, hogy a szakács elnézésünket kéri. Üzentem a szakácsnak, hogy tanuljon meg inkább főzni, úgy ahogy egy étteremben kell. A két főétel közül csak az egyik volt frissen készült, ám ennek az elkészítése sem telhetett annyi időbe, amíg vártunk rá, miközben sokáig nem is volt más rendelés az étteremben. A Falusi legényavató néven kínált étel ugyanis csak egy burgonyás palacsinta raguval megtöltve. Erről a töltelékről azt írják az étlapon, hogy szárnyas és sertés húscsíkok csípős paprikával, paradicsommal és gombával. Hagymát nem említenek, pedig hát a ragu nagy része az olcsó hagyma volt, a sertéshús pedig bolti minőségű baconcsík. Ráadásul a csirkehús darabkákkal együtt, összesen sem lehetett öt deka a hús, amit kaptam a 3400 forintos ételben. De legalább a palacsintát tudná a szakácsuk rendesen megcsinálni! Az egyik oldala ugyanis fekete foltosra volt égetve. A párom marhapörköltet evett, középszerűnek mondta. A desszertként rendelt túrógombóc előírásszerűen könnyű volt, de ez már nem segített az addigiakon.

Az is abszurdum, hogy azért nem hoznak limonádét, mert elfogyott a cukorszirup. Hát akkor tegyenek cukrot bele és kavarják fel. Ugyanakkor viszont az ételek jobbak voltak, mint bármikor korábban. Ettünk egy tökéletesíthető, de azért élvezhető lazacot, továbbá egy egész korrekt pacapörköltet és túrógombócot. Az átlag megint három pontra jön ki, de legalább jót ettünk.

Gyönyörű, interaktív, játékos, vidám , nagyon tetszett, ezért néhány fotót mutatok nektek.