Útközben adatlapja

Grillezett malackarajt eszem, házi pomodoro szósz, mozzarella, rozmaringos burgonya, grillezett cukkini jár hozzá, és az elmaradhatatlan tésztalabdácskák, amit a legtöbb étel mellé tálalnak. Nagyon jóízű, és nekem pont elég. Nagyobb étvágyúaknak ajánlom, hogy ha jól akarnak lakni, kóstolják meg előtte a „napi levest”, utána pedig válasszanak egyet a híres olasz desszertek közül. A párom orsótésztát kér sonkával, paradicsomszósszal, parmezánnal, rukkolával bőven beterítve. Ízletes, bőséges adag. Úgy látom, mindhárom egységben ugyanaz az étlap érvényes, azonos árakkal. Egy kicsit túlárazottnak tartom, de az Andrássy úton még elfogadható. Kötelező szervizdíj nincs. A kiszolgálás udvarias, a tisztaság kifogástalan.

A nyugtán aztán ott egy név, valamint egy péceli és egy Kálvin téri cím, amin elindulhatok. Végül az interneten tudom azonosítani. Nem mintha nem lenne mindegy, hogyhíjják, mégis bosszant. A tizenvalahány-féle fagylalt közül fahéjat választok. 350 Ft egy gombóc. Nem tudom, mi van benne cukor helyett, de nem teng túl. Nekem ízlik, mert a diabetikus fagyikkal általában az a bajom, hogy sokkal édesebbek a kelleténél. A süteményes pultban guszta „mindenmentes” sütik, 600 Ft körüli áron, ez manapság elfogadható, talán még szolidnak is mondható, ami a „mentes” készítményeket illeti. Szép, tiszta, ha nem találtam volna róla több hónappal ezelőtt írt dicsérő bejegyzéseket, azt hinném, most nyílt. Teljesen üres, ami szokatlan ebben a divatos és forgalmas utcában. Csak egy asztalnál beszélget két ifjú hölgy, az egyikről kiderül, hogy övé a fagylaltos pult, talán a másik is a személyzet tagja. A kiszolgálás kedves, az áru szép. Sok vendéget, jó forgalmat kívánok a kisasszonyoknak.

A valóságban sokkal szebb és hangulatosabb. A terem lépcsőzetes, az asztalok több szinten helyezkednek el, nem érnek egymásba, így kellemes beszélgetésre alkalmasabb, mint a legtöbb étterem, ahol mostanában jártunk. Nehéz volt az előételek/levesek közül választani, itt volt a legparádésabb kínálat. Végül a lazactatár mellett döntöttem, volt alatta mascarponés köles, mellette tintahal, sós citrom, kapribogyó, körülötte zöldfűszeres olaj, valóságos ízkavalkád. Hozzá fehér és barna pirítósból egy-egy szelet, kérhettem volna többet is, de nekem pont elég volt. A párom vadgombalevest választott ropogós hajdina betéttel, az is kitűnő volt, sok gombával és pirított hajdina betéttel. Az előételt nem lehetett felülmúlni, de a főételek is finomak voltak. A marhaoldalas szálaira esett és elolvadt a szájban, remek volt a csirke, és jól eltaláltak a köretek is. A desszertek is megállták a helyüket. Minden fogás szépen és ötletesen volt tálalva, a látvány és az íz egyaránt tökéletes volt. Mi szentségtörő módon 1-1 pohár sört ittunk, de meg kell említenem, hogy a borkínálat igen széles, minden fogás mellé ajánlanak jó minőségű, az ételhez illő bort. Búcsúzóul még kaptunk egy-egy falat csokit. :)
A kiszolgálás barátságos és gördülékeny, semmire sem kellett sokat várni. A fiatal felszolgáló gárda és a konyhai személyzet is elismerést érdemel. A tisztaság kifogástalan az étteremben és a mellékhelyiségben is. Külön öröm volt a papírtörülköző a mosdóban, amit legtöbb helyen már kiszorított az elektromos kézszárító.

A bazsalikomos panna cotta telitalálat, üdítő íze jó levezetése volt a menüsornak. A párom már nem járt ilyen jól. Az előétel, a grillezett camembert és kecskesajt bulgurral tökéletes volt, a főételben viszont a hátszín rágós, az áfonyás rizottónak nevezett köret élvezhetetlenül száraz, kemény és túl édes. Az étel legélvezhetőbb része a háromféle répa volt, hát ennél azért többet vár el az ember egy országos megmérettetésen. Kora este vacsoráztunk, még kevés volt a vendég, így kényelmesen ehettünk. Az asztalok olyan közel vannak egymáshoz, majdhogynem össze vannak tolva. Nem tudom, mindig ilyen zsúfolt-e a terem, vagy csak ezen a héten, a sok foglalás miatt rendezték be így. Egy gyorsétteremben, futás közbeni ebédhez elmegy, de egy romantikus vacsorára biztosan nem ülnék be egy ilyen helyre a párommal. A kiszolgálás kedves és viszonylag gyors volt. Szerencsétlen pincérek sokat szenvednek a lapostányér helyett alkalmazott palakő lappal. Biztosan nagyon menő, vagány meg trendi. A vendég egyen szépen, lassan, kulturáltan, apró falatokat vágjon, és akkor nem pöcköli le az ételt a lapról. De a pincérnek letenni a lapot az asztalra úgy, hogy egy picit se billentse meg, és a dekorációként alkalmazott, művészien elrendezett bogyós gyümölcsök ne guruljanak szanaszét, hát az nem könnyű feladat. :)

], ami erősen megnöveli a forgalmat, erre a régi hely nem volt alkalmas. Így okoskodtam, de alaposan melléfogtam. A tulajdonos és a körülmények maradtak, csak a név, a személyzet és az üzletpolitika változott – mondta a két kedves alkalmazott közül az egyik. A csöpp galéria régen is megvolt, csak a keskeny üzlet végében lévő csigalépcsőt nem vettem észre, ahogy a Sushigyár értékelésénél ezt már bevallottam. A galérián négy kétszemélyes asztalka fér el. Egyszerű és tiszta, látszik, hogy nincs agyon használva. Kár, hogy a nagy ablakot szinte teljesen eltakarja az elé szerelt ventilátor, így kevés a természetes fény, és az utca forgatagát se lehet szemlélni, míg az ételre várunk. A díszítés elég érdekes. A falon egy nagy méretű Audrey Hepburn portré, talán a művésznő szerette a szusit. Egy sarokpolcon két kis elefántszobor, talán mert India és Japán azonos földrészen található. Végül is mindent meg lehet magyarázni. Kivéve azt, hogy ha valahol ilyen guszta és finom sushikat tudnak gyártani, ott miért nem képesek ehetően elkészíteni egy „zacskós” Miso levest. A tartalommal nem volt baj, pakoltak bele bőven tofut, újhagymát, gombát, viszont a leves ehetetlenül sós volt. A sűrűjének nagy részét kihalásztuk, a levéből két kanálnyit ettünk, a másodikat csak azért, mert nem akartunk hinni az ízlelőbimbóinknak. - Pedig pont annyi vizet öntöttünk hozzá, amennyi a paszta zacskójára van írva - bizonygatta a fiatalember. Legközelebb mehet egy bögrével több – javasoltam. Azt se mondhatom, hogy ingyen adtam szaktanácsot, mert végül a két leves helyett csak az egyiket kellett kifizetnünk. Hogy az étlapon szereplő ételek milyen minőségben készülnek, esetleg készen vásárolt ételeket melegítenek-e, azt ezek után nem tudom elképzelni, de nem is kell ezzel foglalkoznom. A szusi szép és jó volt, végül is azért mentünk, a kupon [moderálva - a szerk. ] is arra vonatkozott. A Jókai utca 1-ben van egy kis bolt, mindegy, hogy hívják, ahol jó szusit lehet kapni, elvitelre. Abban a kategóriában ötcsillagos. . .

Rögtön fölpattantak, és felajánlották, hogy leülhetünk a helyükre, ha nem akarunk felmászni a csigalépcsőn a galériára. Persze fölmásztunk. (Lefelé rosszabb volt. )
A felső szinten két négyszemélyes asztal van. Vadonatújnak néz ki minden, valószínűleg az is. Lent kiválasztottuk az ételeket, amit aztán felhoztak a galériára, mikor elkészültek. Én egy savanykás, kókusztejes Tom Ka levest ettem, ami az egyik kedvencem ebben a műfajban. Nem sajnálták belőle a csirkehúst, gomba és zöldség is volt benne bőven. A párom Kuatiao levest kért, amit eddig nem ismertünk, csak a leírás alapján tetszett meg neki. Jó választás volt, a tészta, zöldségek és sertés apróhús mellett finoman fűszerezett kis húsgombócok is voltak a hatalmas adagban. Amíg ettünk és melegedtünk, hallottuk, hogy lent igencsak nagy a forgalom. A hely inkább elviteles cégként működik, a körülmények nem is teszik lehetővé, hogy sok helyben fogyasztó vendéget fogadjanak. Kifelé menet a földszinten fizettünk, dicsértük az ételt, a hölgyek mosolyogva integettek utánunk.

A pincehelyiség barátságos, stílusosan berendezett, tiszta. A mellékhelyiség is. A kiszolgálás udvarias. A hamburgerek kétféle méretben kaphatók, a „kicsik” mondhatók normál méretűnek, a „nagyok” valóban csak Piedone termetű fickóknak valók. Az árak 990 Ft-nál kezdődnek, és csak két brutális darab van, ami 2000 Ft-nál többe kerül. Az összetételük az étlapon fel van tüntetve, mindenki találhat neki tetsző változatot. Csapolt sör csak a krétával írt táblán található, illett volna letörölni, amikor elfogyott. Kézműves söröket kínálnak, ám az itallapon ki tudja, miért nem szerepel az itt igazán stílszerű, a Firpo fivérekről elnevezett világos és félbarna sör. Még jó, hogy a felszolgáló megemlítette. Ilyeneket már csapoltunk magunknak nyáron a Hedonban, remek italok. Egy kis és egy nagy hamburgert kértünk és két sört. A pincérnő még rábeszélt egy adag sült krumplira, mert hogy van még a keretből bőven. Én megbirkóztam a kicsivel, csak a buci tetejéből hagytam egy kicsit. A párom nagy burgeréből is kiettük a javát, kenyér abból is maradt bőven. Minden kifogástalan és jó ízű volt, a hideg sült krumplit kivéve. Amit amúgy se kívántunk, hasznosabb lett volna, ha a borravalót növeli az ára. Nem túl gyakran eszünk hamburgert, de lehet, hogy jövünk máskor is, és kedvezmény nélkül se költünk többet, mint amennyibe a kupon került.

Az ételudvar a múltkori (első) látogatásunk idején épp átalakítás alatt állt, azóta kész lett. Tiszta, rendezett és a szokásosnál tágasabb, kellemes környezet. Nem érnek egymásba az asztalok, mint a legtöbb ételudvarban, kényelmesen lehet enni. A KFC-nél elég hosszú volt a sor, de a kiszolgálás nagyon flottul ment. A fiatalokból álló csapat kedvesen és gyorsan dolgozott. Két pénztárnál vették fel a rendelést, ketten a vásárolt áru összerakásával és kiadásával foglalkoztak. Hogy a színfalak mögött hányan sütötték folyamatosan a csirkét, azt nem tudom, de a sorszám átvételét követően négy perc múlva megkaptuk az ételt. A blokkon nem „keddi kosár” szerepel, hanem az összetétel pontosan fel van tüntetve. Hazavittük, egy kis majonézes kukoricával kettőnknek pont elég, pompás ebéd volt.