Ugor étterem értékelései

Gurultam lefelé, párhuzamosa a főúttal, hopp, itt egy dolog, bisztró, étterem, megáll, leparkol, odaüget, az előtte álló arcok közlik, hogy ez is zárva. Ember, de akkor hol? Hol van itt egy evő? Hát, nem nagyon van. Talán a Posta után 300 méterrel, vagy az út végén, arrafelé. És így jutottam ide. Az útról látszik valami felirat, hogy valamilyen "burger", talán trafik burger, ha jól emlékszem. Van egy parkoló, van egy nagyobb bolt, és van egy bisztró felirat is. Nem a burger, egy másik. Ajtó nyitva! És a helyzethez képest igen bőséges ételkínálat volt, és kacsazúza-pörköltet választottam petrezselymes burgonyával, hozzá szépen szedtem magamnak uborkasalátát, meg még egy almalevet is kértem. Finom volt, semmi belekötni valót nem gondolnék erről. Olcsó is, a kiszolgáló hölgy is kedves volt. Ha arra jársz, egyél itt!

Mire odaértünk, megrendeltük az étkeket, azután a lány eltűnt valahová és csak 5-10 perc múlva került elő, indokolatlanul. Elnézést sem kért ezért. Régen úgy volt, hogy ha nem kaptad meg adott időn belül a rendelést, akkor ingyen van. Most már nincs így. Valami chilis hot-ot kértem, a párom sima menüt, erre vártunk sokáig. Aztán meg is lett, teljesen sótlan volt, visszamentem sóért, aztán némi ácsorgás után lemondtam róla. A WC, ahol kezet mostam, elég nyúzott egy hely volt. Egy szál idősebb hölgy, ahogy McDonald's-okban lenni szokott, próbált egyedül megküzdeni a kihívásokkal, takarítás, tálcák, szennyes edények. Hát, valamit azért ettünk itt is.

kettő felé járhatott már, csak egy beteg úr kávézgatott csendesen a sarokban. A lehetséges egy adag lecsó vagy az egy adag rántott csirkemell hasábbal közöl az utóbbit választottam, nyilvánvalóan előre fagyasztott, melegített, félkész étel volt mind, nem volt se jó, se rossz. A berendezés egyszerű, de van valami bája, barna asztalok, bézs huzatos székek, érdekes csillárok. . . a hölgy, aki kiszolgál elég kedves, az étel viszont nem valami olcsó, egy kórházi büféhez képest.

Lebillent a tálca levesestől. Elég nagy tócsa keletkezett, borsóval, tésztával, sárgarépával, csirkehússal, én meg sorozatban kértem elnézést, törölgettem kétségbeesetten a nadrágomat, cipőmet, a lányok kijöttek a pult mögül és vendégek sora ide vagy oda, gyorsan feltakarítottak, és meg mag csak makogtam pirultan, azután beálltam a sorba, kérte,m egy másik adagot és ragaszkodni próbáltam ahhoz, hogy kifizessem, amit szétöntöttem. . . nem hagyták. . . legalább a munkájukért engedjék meg, hogy valamit adjak. . . nem engedték. Le a kalappal a személyzet előtt! És tulajdonképpen az ebéd is elég finom volt, ráadásuk elég olcsó is. Ezért csak ajánlani tudom!

Nem túl nagy a választék, de falafel tálat kértem, igényesen, szépen készítette el, elég sok is volt, és érzésem szerint egy kicsit drága is. De avassuk fel az új helyet, nincs ezzel semmi baj, majd beindul rendesen.

Beállsz egy sarokba rendelni, azután azt mondják, hogy itt a sorszám menj és nézd a kijelzőt amarra. Egy hasonszőrű kajaváróval néztük, néztük, nem történt semmi. Azon az oldalon nem volt adás. Azután kijött egy ázsiai legény a pult mögül és bekapcsolta a TV-ket, és lőn! Kiderült, hogy a levesem már jó ideje a kiadóablakban árválkodik és hűl. A párhuzam: nem minden ramen egyforma, csak látszólag. Ebben például kicsit nyers maradt a tészta. A lé viszont barnább és sűrűbb volt Király utcai társáénál, viszont az ízek elvesztek a sűrűségben. A benyomás inkább olyan volt, mintha elég sós, tasakos levest ennél. Nem volt ez jobb ennél. A kanalat úgy veheted ki a tartóból az ablaknál, hogy a mindenki által kényszerűen összefogdosott merítő végénél húzod ki. De legalább nem számolnak fel külön szervízdíjat.

Egy rántott szelet török rizzsel, teljesen érdektelen kiszolgálás mellett, abszolút nem emlékezetes ízek, nem is olcsó, a kicsi műanyag tányérból evés közben folyamatosan potyog a rizs körbe a tálcára, valami koszos asztalnál végre kapsz helyet, megeszed, és kitörve a nyájból elmész.

A kanál, az egyetlen evőeszköz, amit kaptam a leveshez, autentikusnak esetleg mondható az alakja miatt, bár milyen az autentikus műanyag, de alkalmatlan levesevésre. nem baj, megküzdöttem vele. Nem kellett sokat várni az ételre, egyedüli vendég voltam. A felszolgáló hölgy egyetlen tevékenysége velem kapcsolatban az volt, hogy elhozta a levesemet egy kb. 5 méteres szakaszon, az ablaktól az asztalig. Ennek ellenére szervízdíjat fizettem, bár fizetni is én vonultam a pulthoz. Ahol rá is kérdeztem, hogy kártyás fizetésnél hogyan fejezhetem ki megelégedésemet még jobban, mondta, persze, tegyünk csak rá, amennyit még szeretnénk. De egyetlen szóval nem említette, hogy a szervízdíj már benne lapul a számlában. Ezt csak utólag vettem észre. Kicsit elrontotta a leves utóízét.

Nincs hová menni, itt állsz és eszel. Mert később szerettem volna még egy pici üdítőt is meginni, de nincs annyi kezem. Közben kedélyesen elmosolyogtunk a pultban állókkal, volt, hogy öt pirosfelsős lány is volt egyszerre, meg még egy pirosfelsős fiú is. Nagyon kedvesek voltak. Mosoly, érdeklődés. . . ettem, majd kértem és ittam. Arról, hogy az aluljáró koszos, nem ők tehetnek. Amúgy üde színfolt a hely a felszín alatt.

Rendkívül szívélyes fogadtatás után pálinkára hagytuk magunkat rábeszélni, majd két sör következett, a jobbikból, tényleg, csapolt volt, de a kínlat rengeteg üveges sört is ígér, és láthatóan minőségi az arzenál, a pultos kisétált velünk beszélgetni, a többi vendég nagyon jó hangulatban elvolt addig is, szóval, nagyon visszatérős a hely, még fényképezőgép, mobil, semmi sem volt nálam, ez a kép is a cimbora telefonjával készült és fizetni is ő fizetett, szóval az árat sem tudom, de ez a hely király!