Ugor étterem értékelései

A felszolgáló meg egy kedves pincérnő már messziről köszönt, ahogy kiszálltam, mit szeretnék, tessék csak, bátran, nyugodtan… leültem egy tornácon lévő asztalhoz, vendég alig volt, jöttek is nemsokára kiszolgálni, nagymama levesét kértem gazdagon, ami a valóságban egy közepes (ízű, mennyiségű) leves. A libamájjal töltött csirkemellhez több reményt fűztem, tejfölös uborkasalátával kértem, itt a tejfölös, hogy kap rá egy kiskanál tejfölt a tetejére és kész. A legtöbb helyen sajnos így van. Toma feketeribizlivel tetéztem meg az ebédet. De nem egy rossz hely amúgy… talán inkább az idegenforgalomra van kihegyezve, a magyarosch műcsárda esete.

Nem egy rossz látvány, valahogy kellemes környezet ez itt. Jó idő van, terasz. Besüppedtem egy nagyon mély padba, áttelepedtem máshová, nehéz volt felállni belőle. Laza, langyos koradélután. Maszk, kesztyű sehol senkin, ez a város nem hisz a járványban, vagy mi… pincér udvarias, felveszi a rendelést. Nem zavarja, hogy máshová ülök, üljek csak bátran. WC: érdekes hely, ha jól érzékeltem fogmosós és óvszer-automata is van, ez ma már nem olyan elterjedt, mint korább volt. De az is figyelemre méltó, hogy kiírták bent, hogy ha bármi problémát észlel valaki, csak nyugodtan szóljon a személyzetnek. Amúgy automatikusan működnek bent a dolgok. Hagymás rostélyost kértem, vajas, petrezselymes burgonyával, káposztasalátával. Ez valahogy nem sikerült annyira. Volt rajta sülthagyma, meg nyers hagyma is, nem tudom, mi volt a koncepció, de a sült hagyma finom volt. A hús… hát az meg nem. Máskor az a bajom a hagymás rostélyossal, hogy úszik, tocsog a mustárban, itt meg szinte semmi mustár, semmi íz, csak egy hús ízű hús. Valahogy hiányzott róla, belőle valami bármi. Egy másik pincértől kérhetem italt, Három deci limonádéra gondoltam. Ő meg fél literre gondolt, azt mondta, csak annyit tud elszámolni. De azért a hely megérdemel egy négyest feltétlenül!

Aztán nem annyira voltam boldog, amikor a kis pénzes kezével a tölcsért a felső részénél, a szájánál fogta meg, ez valahogy zavart. A fagylalt átlagos ízű volt, ilyenkor, melegben inkább a savanykásabbakat szeretem, gyümölcsöket, közben beszélgettünk, volt jégkása is, de attól sokszor megfájdult már a fejem, néha annyira hideg, szóval, maradt a fagylalt. Ez az intézmény a várost átszelő főút egyik kanyarjában van, itt a buszmegálló is, a buszra kisiskolások vártak, talán tanítás után, és sok-sok kamion húzott el időközben. A srácok ilyenkor mindig két öklüket lefelé húzták jelentőségteljesen, ez a dudáltatás jele, és sofőrök nagyobbik hányada vette is az adást, szolgálatkészen tülkölt is egy nagyot. Ez valami sajátos hangulatot adott az egésznek. Volt ebben a fagyizásban valami emberi, meg valami vidáman vidéki is. Hát éppen ezért még négyest is adhatnék.

3-4 méterre volt egy közepesen forgalmas városi úttól, autók húztak el mellettem, néha dudáltak, verték a port. . . nos, ennyit az asztalon lévő terítékről, ami várt rám. Két asztallal arrébb egy kifejezetten modortalan fickó ült velem szemben, könyökölve evett, és a szóhasználata sem a felsőbb körökből fakadt. A felszolgálólány viszont egyszerűen imádni való! Teljesen odavoltam érte, egyszerű, kedves, bájos jelenség, a kibontott hosszú hajával, észrevettem, hogy alig várom, hogy jöjjön, menjen, jó volt látni, olyan volt. És nagyon szerethető, barátságos is. Ez egy nagyon jó pont! A leves nem annyira, a benne lévő májgombósok finomak voltak, de a lé elég ízetlenre sikerült. A bakonyi szósszal leöntött sertésszeletek sokkal finomabban voltak, a hozzá kért fűszeres krumpli meg eléggé semmilyen. Nem kellett sokat várni, hozták az ételt. Nem is volt drága. Két tonikkal toldottam meg a végén. Összességében jól is laktam, az adagok bőségesek, a szomszéd asztalon viszont egy fél óráig szemeztem az előző vendég tányérmaradékaival.

Nos, lássuk. . a közvetlen környék lepattant üzemmaradék, a tágabb környék lakópark, logisztika, irodák. . . sok helyről lehet ide is járni ebédelni. A szórólapon kapott étlap elég sokféle ötletet ad, széles a kínálat. Akkor most mondjuk legyen az erőleves tojással, meg a bécsi szelet. Nem sok helyen választják külön a rántott húst a bécsi szelettől, itt igen. Ez bizonyos hozzáértésre mutat. Erőleves: elég nagy mennyiség, elég jó íze is van, a tojás, hát az meg nem sikerült. Az erőlevesben a tojásnak az a lényege, hogy félig-meddig folyékony, tetszés szerint elkeverhető, de ez már egy keménytojás megszilárdult sárgája volt, nem az, amire vártam. Nem kapod külön a levest, külön a másodikat, egyben adják oda egy napközis tálcán, a második fogással együtt. Amíg eszed a levest, addig hűl a következő. Ha lassan eszel, akkor nagyon hűl. A székek viszonylag kényelmetlenek. A konyhában senkin sincs maszk, sem kesztyű, látod, hogy látványkonyha van, nézheted, mi készül bent, hát nem minden úgy van, ahogy kellene. Kutyások is bejönnek, kutyát meglapogat, aztán ugyanazzal a kézzel túr egyet ugyanabból az evőeszközkészletből, szalvétából, mint amiből majd te. Az asztalom alatt volt egy bizonytalan eredetű sárgásbarna kupac, a cipőm sarka csúszkált benne néha, biztos, hogy nem tőlen származott, ilyen színűt nem ettem. A bécsi szelet bőséges, nagy adag, a mellé kapott csalamádé különösen jó, ízletes, a nyomorult műanyag evőeszköz meg alkalmatlan arra, hogy rántott húst egyél vele, tudjuk, hagyományosan beletörik a műanyag villa. Most is ez történt. Igénytelen az evőeszköz minden szempontból. De több dolog van itt, amiért érdemes ennek a helynek majd újabb és újabb esélyt adni. A velejáró körülményeket figyelembe véve, bizony nem olcsó. Viszont sokat ehetsz és finom is.

Bevallom, nem tudom, mi volt az elkészülés menete. Arabok, görögök, törökök, iráni perzsák és most már olaszok (? ? ) is meglepően eltérő képzettel bírnak a gyrost illetően. Itt egy sokadik variáció van, apró húsdarabkák, esetünkben csirkéből származóak rá vannak téve a krumplira, aztán mellé kerül a saláta. Ez a három dolog számtalan főételben így van a világon, aztán vagy gyrosnak hívják, vagy nem. Azt láttam, hogy két másik komának is készítettek ilyen tálat, az övéket megkente a hölgy vastagon valami fehér krémmel, ez az enyémről alapvetően hiányzott. Az igaz, hogy lehet, hogy nem is annyira hiányzott, mert maszk nélkül kente. De lehet, hogy én mást ettem. A gyroson kívül az egyik másik mutatvány a ma oly trendi emeletes, tornyos hamburgerféle, ami csak pálcával összetűzve tart valahogy, láttam ilyent is itt, elég mutatós volt. Az én ebédem is elég szépen nézett ki, amikor meglehetősen sokára elkészült. Ezt az üzlet pillanatnyi forgalma sehogy sem indokolta. A hús erős kisebbségben volt a zöldfélékkel szemben, inkább a konyhakert díszei domináltak a tálon. A hús alatt a krumpli kifejezetten ízletes volt, a kevéske hús is jól sikerült. A tzatzikinek kinevezett kencecsík szintén nagyon jó volt, nem ilyen zöldnek ismertem, de itt az lett és így is finom, csak más. A saláta, pár nagyon árva paradicsomdarab, meg kevés lilahagyma eléggé nem igényelte a konyhatechnikát, semmiféle hozzáadott értéket nem hordozott a hátán. A tál alaposan meg volt pakolva, de inkább a zölddel, viszont ilyen esetben szinte minden lelóg, legurul valami evés közben a tálról, viszont tálca, alátét, abrosz stb. , semmi sincs, csak úgy, az asztalra megy a kajaforgács. . . Viszont: rendkívül pozitív adalék, hogy az evőeszközök NYELÜKKEL kifelé állnak a tartókból - az éttermek többségénél sajnos ez nem így van - és rá van írva a tartókra, hogy mi micsoda, nem kell találgatni. Ez sokkal higiénikusabb, mindenhol így kellene, de sajnos a legtöbb helyen nem így van. Az emberek általában amúgy sem higiénikusak, tehát nem is igénylik, hogy a környezetük az legyen. Járvány van, de a másik asztalnál ülő három suttyó csak úgy kézzel turkálta a kaját, ami leesett az asztalra, azt is felkapkodták kézzel, ettek tovább, meg az egyik vég nélkül homofiszolt is közben telefonon. És úgy kajálás közben beszélt, vett, meg eladott. Ilyen ez. A galéria: élhető, kellemes környezet a felső szint, ajánlott felköltözni inkább oda egy tállal meg pohárral, kultúrszféra, ízlésesen berendezve, könyvekkel terheltek a polcok, az üres időtöltés, unalom kizárt itt egy egészséges embernek. Sör: ebéd közben kiderült, hogy csapolt Staropramen van, jó ízlésre vall, azonnal át is váltottam korábbi üdítős kérésemet egy sörre, remek volt, friss és nagyon jól is esett a sajátos gyrostál után. Ahogy haladt az idő, a helyen élők is sokkal barátságosabbak, kommunikatívabbak lettek, így végül elég jó hangulatban hagytam el a terepet. Nyugodt szívvel ajánlom bárkinek.

Hogy cukrászda vagy pizzéria, az meg majd bent kiderül. Kívülről nem tűnik pizzériának, az biztos. Bent amolyan trendi vonalat visz, ilyenek a frissen nyílt éttermek pár éve mint ez, valahol nagyüzemben gyárthatják a terveket. A pultsor amolyan tömegek kiszolgálására alkalmas benyomást kelt, az édes frakció dominál, jelentős részben fagylaltok és cukrászsütemények. Kérdés, hogy szeretnék-e egy cukrászdában valami jó kis fűszereset ebédelni? Ezen még nem gondolkodtam. A kiszolgálás figyelmes és kedves, az a hölgy, aki fogadott, és érdeklődött, hogy mit szeretnék, valóban vendéglátós erényeket csillogtatott. Barátságos volt, türelmes és segítőkész. És nagyon szimpatikus. Tehát maradtam és leültem. Több asztal táblával foglalt, ezek szerint jól prosperál a hely. Az étlap nem túl bőséges kínálatot ígér, de választékos igényeknek felel meg. A hely egyáltalán nem olcsó, de nem is ezt várjuk tőle. Végül egy bécsi szelet mellett döntöttem, hasábburgonyával. Kiderült, hogy savanyúság egyáltalán nincs, saláták vannak ugyan, de nem a főétel velejáró kiegészítői. Így hát tartármártásban egyeztünk meg, hogy majd azt kenem rá. Nem túl sok várakozás után meg is érkezett a fogás, tényleg dekoratív, igényesen tálalt étel, a hús teljesen rendben is van, nincs hajszálvékonyra klopfolva, megfelelő méretű, a panír is átmenet a magyaros-ízes és a bolti, bőrszerű egyenpanír között, közepesen élvezetes ízhatással, a burgonya viszont a világ legközönségesebb nagyüzemi hasábja, de rendesen elkészítve, nem nyers, nem túlsütött, de teljesen ízetlen és érdektelen. Rákentem a tartárt a húsra és a krumplira is, ettől a legátlagosabb ízt kapta, pont olyan volt, mint bárhol máshol a Glóbuson. Az italomat éppen az ellenkező oldalra kaptam az étel mellé, mint ahová vártam volna. Később megkérdeztem, ahogy máskor is szoktam, hogy készíthetek-e néhány mobilfotót az intézményben? Ez itt nem egyszerű, a felszolgáló megkérdezi a jelenlévő kisfőnököt, aki kijön, megkérdezi, hogy mit szeretnék, majd elmegy telefonálni a nagyfőnöknek, végül kiderült, hogy persze, lehet. Ilyenek arab kávézókban, pakisztáni gyorsbüfékben szoktak előfordulni, de előfordul és a távoli főnök néha úgy dönt, hogy nem, mert tilos, azért, mert csak. Itt most szabad volt. Hát így is tettem. Kutyabarát hely, a teraszon árulkodik ennek a nyoma. A mellékhelyiség makulátlan, tiszta. A terasz mellett jól kialakított játszótér van gyerekeknek, elég szép, praktikus, célnak megfelelő. Szóval… sokféle szolgáltatást nyújt a hely. A Fehérvári úti Punto Gelatoval semmi gondom-problémám, azt kedvelem, és ez a hely valószínű nem csak névrokona annak. Ajánlott kategória, és úgy tűnik, alakul is szépen a vendégkör.

. . mind-mind csupa finomság, kiemelkedik az átlagfagyizók közül! Csak ajánlani tudnám másoknak is! Update: később betértem ide a feleségemmel is, és neki is ízlett, több szem többet lát, több nyelv többet nyal!

Ez egy darabig zavart, gondolkodtam, hogy most nagyot kiáltok, felháborodok, vagy morcosan, sértődötten távozom, de nem mentem sehová, majd előjött a lány, beszéltünk a sörökről, meg is egyeztünk, és kiültem aztán jó sokára, de tényleg sokára, amit nem indokolt semmi, megkaptuk kint a söröket. Pedig alig volt vendég. Poénkodtunk, hogy most főzik meg most vadásszák az árpát meg a komlót. . . de végül megjött, jó volt a sör, hideg és friss, nem is volt drága a hely, de kártyával fizetni aztán nem lehet. Ez sokakat meglephet esetleg, rendelés és fogyasztás után. Egyébként meg kedves, szerethető a hely, a fenti problémákkal együtt is.

A kész ételt aztán tálcán kihozta, megkaptam. A helyiség nagyon új, bizonyos jeleket hordoz magán, ezek a jelek nem egységesek, de majd kialakul. Az ételtől egyáltalán nem voltam elragadtatva. Valami jó kis sülthagymára számítottam, helyette kaptam a viszonylag kicsike húsra valami édeskésnek tűnő hagymalekvárt, itt-ott benne valami kis árva gyöngyhagymákkal. A steak-burgonya meg aztán végképp ízetlen volt, de nagyon. Megpróbáltam agyonsózni mindent, és végül valahogy megettem. A limonádé viszont nagyon finom volt, jólesett. A felszolgáló fiú eljött a tálcáért és érdeklődött, hogy hogy ízlett az ebéd? Nem csak úgy rutinból, hanem komolyan, tényleg érdekelte. Én meg kínosan elmondtam az összes problémámat vele. Ő meg inkább tanulságnak vette, mint bántásnak, éreztem, hogy újak a piacon és szeretnének megfeleli az igényeknek. Ez egy sokkal pozitívabb benyomás volt, mint az, ahogy fogadtak. Később olvastam róluk, hogy mások máshol tényleg meg vannak velük elégedve, így talán megérdemelnek majd tőlem is, meg mástól is egy újabb esélyt.