Ugor étterem értékelései

Jaj, nem kapok levegőt, Eressz már! " kiáltások harsány kacajokba ágyazva hoztak zavarba, ilyenkor szemérmesen nem néztem oda. A lány, aki talán mr. Anorexiával volt közeli rokonságban, feltűnően sokat és dévajul nevetett. Közben persze kiszolgált engem is, a kétféle cselekmény két fizikai síkon párhuzamosan zajlott. Gulyás leves kértem először, az bizonyos (melegedési) idő után érkezett, ami azért még így sem volt elégséges idő, a nagyobb szem krumplik a közepükön jéghidegek maradtak. A leves elfogadható gulyás, egy 10 pontos skálán 6-ot ér. A Holstein szelet. . . hát. . . szóval, van egy fokhagymás sülthús, pontosabban kettő, és fel van díszítve egy-egy tükörtojással. Nem volt sem finom, sem rossz, nem így képzeltem, de sebaj, a szakács így képzelte, én meg megettem, közben kijött a konyhából, a személyzet kabátban enni, néha sikerült egy-egy kacskaringósat káromkodni is, valami magyar élet volt ez, nem a nagyváros forgatagában, hanem valami nyersebb valóságban, olcsó volt, tényleg nem panaszkodom az árra, a lány cseppet sem volt barátságtalan velem, sőt, kedvesnek mondható volt, ha az asztalomhoz jött, de nem jelölném meg a helyet rendszeres úticélként.

Meg még egy kávéra is. Falon, a nagy lapos tévén megy valami meccs, ahogy fateroknak menni szokott, a sör hideg, friss és jó, még a kávé is. Mókás - varrógépekből készült - asztalok vannak, ez még fel is dobja a helyiséget, meg a mindenféle retró tárgyak a falak mentén. Nem tudom, milyen ez teljes üzemben, de még az is elképzelhető, hogy szerethető, jó.

Hol együnk? Talán akkor itt fent, az Il Treno-ban, egy könnyű tészta, és már itt sem vagyok. Ez itt egy nagyüzem, bemelegedett gépek gyártják hátul a pizzákat, én bolognai spagettit kértem, kaptam sorszámot, azzal kell figyelni a kijelzőt, mint más kormányhivataloknál. Bent meg zakatol a gyártás, a karácsonyi csúcsforgalomban minden ember a fedélzeten, a pénztárosnő pénzt vesz át, aztán másik szerepkörében felkapja a padlótól, lentről (! ! ! ) a nagy pizzavágó-kereket, beleveri a kis pénzes kezével a nagy, kiterített pizzába, aztán a guruló vágókerekével szabdalja tovább a pizzaszeleteket. Azután ilyen kis dobozfedelekbe huzigálja. . . hmm. . aztán megettem a bolognait és kiverekedtem magam a tömegből.

Tele volt a terem mindenféle falatkákkal, ez részben hozott cucc, részben itt rendelt, a cég számlájára írott falatka volt. Én meg gátlástalanul kóstolgattam, és jól is éreztem magam. De a hely megítélésében nyilván a körülmények erősen befolyásoltak, de kétségtelenül az ajánlott kategória.

Ott töltöttem egy negyedórát, végig csetelt valakivel a laptopján, az arcán látszottak a betűi és az érzelmei, gondolom, a vendég, meg a kiszolgálás csak zavarta ebben. Ezt a jelenséget egyre több helyen tapasztalom. Egyébként meg. . . abszolút feledhető az ital is (nincs hűtve, csak a polcról, mint a közértben), a kávé is, a sütemény is. Szóval semmi jó emléket nem vittem magammal.

Na, mindegy is, nézem a kínálatot, marhamód kihagytam a kecskelevest, pedig később olvastam a neten, hogy az milyen jó, csak annyit kértem, hogy valami afrikai ízű afrikai legyen, aztán hadd szóljon! Miután olyan nagyon sokszor nem eszem afrikai kaját, így persze akármivel meg lehet engem etetni ebben témában, de nem is baj, mert jó volt! Közben benyomtak valami afrikai zenét is a zenegépbe, hogy autentikus legyen a hangulat, meg megjött még egy afrikai srác is, szóval, ritmusra ettünk, de ez így rendben is volt. Nem drága a hely, csak nem lehet kártyával fizetni. Ezért megmutatták, hová bandukolhatok ki, milyen automatához, aztán pénzt is váltottam, fizettem is, jól is laktam, meg jól is éreztem magam.

De aztán amikor rátaláltam, bementem, és rögtön a küszöbön földbe is gyökerezett a lábam, egy Gryllus Dorkára meglehetősen hasonlító, csodaszép, nagy fekete szemű indiai lány fogadott, és elbűvölően kedves volt. Magyarul nem igazán ért, ezért az ilyenkor szokásos, főleg angol kifejezéseket használó nemzetköziségben adtam el magam, ezen a "turistanyelven" a legtöbb ember kitűnően elboldogul. Kicsi a választék, alig pár edénnyi a pult, konyha nincs, nem is itt főznek, itt még csak egy csap sincs, ahogy láttam, amivel mosogatni lehetne. Kicsit olyan félig berendezett a hely, egy falipolcon lehet enni, két rozzant szék volt mellette, ennyi az egész berendezés. Mégis kedvet kaptam, kértem ezt is, azt is, közben csacsogtunk, fecsegtünk, azután megjött a fiú is, aki szintén nagyon rokonszenves ember, vele is hasonlóképpen jól megértettük egymást, a lányról sajnos nem csinálhattam képet, pedig nagyon szerettem volna, de azt mondta, nem lehet, ő nem itt dolgozik, hanem valahol máshol, egy sokkal előkelőbb helyen. Na, de mindegy is, lényeg, hogy az otthonomhoz egészen közel egy ilyen kis izgalmaz indiai ízlelőhelyet találtam! Még egy konkrétum: a csirkedarabok nagyobbak egy falatnál, de kés nem akadt a boltban, még műanyag sem. Hogy egyem ezt, mivel? Egy maszatos, csontos csirkedarab. . . hát, Indiában kézzel eszik. Na jó, de koszos a kezem, itt meg még csak meg sem moshatom. Kerestünk, kutattunk, nem volt semmi hasznos. . . hát, fogjam meg szalvétával. . . hmmm. . . a szaftos csirkét. . . na, erre készülj azért. De minden megoldható.

A magyar klasszikusok nevű étel még nem volt készen, és így a vöröslencsés dahl került ma elém, de baguette nem vonzott annyira, így a kedves szakács ajánlatára mazsolás rizzsel ettem, és nem ment itt mellé semmi, ez így volt jó, ahogy! Ezek után az italra is kértem tippet, a kedves pultos lány a gyömbéres limonádét képzelte hozzá nekem, és ez is telitalálat volt! Mit mondhatnék. . . érzésre még nem annyira belakott, nem annyira funkcionális, mint a nagy testvér, de igen jó színfolt a környék gasztrotérképén! Tényleg kedves, barátságos a személyzet, nem drága a hely, az emeleten van egy bejárható képtár, a lenti térben is képen díszítik a falakat. Az asztalok, székek meg pont annyira eklektikusak, amennyire a hely jellegébe még belefér. Hangulatodhoz választhatsz helyet magadnak.

Így hát tovább. . . a Rákóczi térnél meg fény, nagy beszélgetés, valami Csíki söröző. Ettől még nem lettem volna elragadtatva, de láthatóan van konyha, meg még szabad asztalok is. Elkormányoztak egy kisebb asztalhoz, a kiszolgálás egyébként kitűnő, tényleg semmi panasz nem lehet rájuk, a hely amolyan romkocsmás fíling, ez a WC-n különösen meglátszik, de amúgy sok dolog rendben is van itt. A Csíki sörért továbbra sem rajongok, én nem hazafiságból iszom sört, hanem az íze miatt, de itt legyűrtem még ezt is. Más ugyanis nem volt, de a dacos sörből meg sokféle. Mícset már ettem jót is, rosszat itt, most nem kísérleteztem vele, megtetszett viszont, hogy az ősi székely bécsi szeletet ősi székely majonézes burgonyasalátával adják, és így ez lett a mai áldozat. Félelmetesen gyorsan lett kész! Alig pislantottam és már ott is volt, friss volt, most sült ki. A sör is jött mint a szél, pedig elég sokan voltak az étteremben. Végül is. . . meg voltam elégedve.

Kedvesen, barátságosan fogadott a hölgy, és nem is főzött rossz kávét. És nem is drága hely. Felmerült, hogy talán bajban leszek, mert kártyával nem lehet fizetni. De olyan olcsó volt a kávé, hogy ennyi kápé minden zsebben akad. Macskák is vannak. Simán szunyál az egyik vendégeknek fenntartott ülés párnáján, a másik meg éppen most jött be. De valahogy ez is hozzátartozik a hely szelleméhez.