Ugor étterem értékelései

De nem csak cukrászda, de mintha valahol pizzériaként vagy gyroszosként is működne, hát Istenem, több lábon kell állni, nincs nagy tülekedés, konkurencia a környéken. A sütikínálat nagyon látványos, a képviselőfánk nagyon finom volt, közben jött-ment a helyi élet, az a dolog, hogy ha kérni szeretnél valamit, van a pulton egy kis csengő, azt nyomd meg! És akkor kijönnek. Szerethető hely lehet, engem annyira nem imádtak ott, de biztos inkább osztályidegen voltam vagy mi.

A KFC nem nagyon régi, nincs még lelakva, az érdekessége meg az, hogy meglepő tájnyelven beszélnek az alkalmazottak. Döbbenetes "a" meg "e" betűket ejtenek, és nem egy, hanem több is. A parkoló mellett beszéltem egy sráccal, azt mondja, helyiek mind, a húga is a pultban van, és ő is így beszélt. Ebben semmi zavaró nem volt, inkább csak érdekesség. A kiszolgálással semmi bajom. A csípős csirke ugyanaz, mint máshol, a káposztasaláta is. . . szóval, az evés, ha behunyod a szemed, esetünkben bárhol ugyanolyan, ahol ilyen logó lóg. Jut eszembe: az ajtóban virít egy tábla, hogy a KFC terültén kép- és hangrögzítés tilos, csak engedéllyel. Ezen elgondolkodtam, szóval, hogyan oldják ezt meg egyszerre mobilozgató temérdek tinivel, azt nem tudom. De ezek szerint a képeim lehet, hogy illegálisak. bár a srác az udvaron nem értette ezt a kérdést, azt mondta, akár még őt is lefényképezhetem.

A harmadik szemével meg egyszer csak rám is nézett, és egyáltalán nem lelkesen, de azért csak megbeszéltük, hogy mit akarok itt. Valami üdítőt talán. . . pohár kell? - kérdezte siváran. Nem, nem kell, köszönöm. Akkor itt van, egy-két száz forint. De tényleg olcsó. Így aztán megfordultam és iddogálni kezdtem. A berendezés nyomasztóan egyszerű, egy tekerősfoci árválkodik a pult és a bejárat között, nagy tér van, de a falon! Hát ott egy nagy-nagy festmény, ráadásul ". . . Erzsóék ajándéka a bajnaiaknak". . . Hát, ez óriási! És miután megdicsértem a páratlan kuriózumot, egyből megeredt a nyel, a helyi urak elkezdtek poénkodni, viccelődni, egyből megtelt a hely élettel, és lefényképeztem a híres művet, közben jókat élcelődtünk az ottaniakkal. Egyből jobb színben tűnt fel ez a Bajna is!

Éljen a nemzetköziség, éljen a világbéke!

Ez valahogy nem épült be a köztudatba, nem terjedt el népszerűen annyira, drága és szokatlan. A magyarok inkább esznek egy tál ételt ebédre, más országokban meg inkább szendvicset. Nekem általában nem sikerült eddig túl jól a subway-es összeválogatás, most rábíztam a lányra, tegyen bele, amit jónak lát. Azért bele-bele kérdezett, persze. Megettem egy fél rudat, nem is volt rossz, marhahús, saláták, majonéz, sajt, ilyenek. Érdekes, hogy itt nem állnak sorban, csak ritkán téved ide valaki.

. . akkor talán majd Pétfürdőn. . letérek, bebarangolom, egy sörözőben kaptam is ötletet, hogy menjek hová, találtam is egy bezárt éttermet. Gondoltam Vigántpetendre, ott a parkolóban volt valami nagyon magyaros dolog, hát eladó, bezárt. . . a többi helyen meg már jobbra is, balra is voltam. Tapolcán is, így hát átmentem rajta. Valami falut talán. . . így jutottam Nemesgulácsra, és így pillantottam meg a Rodeo Pub-ot. valami kaja is volt kiírva kívül, hát gyerünk befelé! Nos. . . . lehet, hogy jobb napokat is élt meg a hely, most egy félreeső parkoló megfáradt lelkeknek. A pultban egy típuslány áll, talán minden magyar faluban van egy ilyen feketére festett hajú szépség, akinek a relatív szépsége valószínű abból fakad, hogy nem túl nagy a konkurencia helyben ezen a téren. De kedves volt, kicsit meglepődött, hogy enni akarok, de hát ki volt írva, két vagy háromféle fogás is, nincs mese, itt a vendég, enni akar, gyerünk! Mondta is szabadkozva, hogy dehát ez csak egy falusi kocsma! Rendben, akkor is ennék. Jó, hát akkor rántott csirkemell, hasábbal. Meg uborka is. 20 perc, az úgy jó lesz? Jó bizony! Elment hátra a konyhába, a művelet néha megszakadt, mert egy-egy számkivetett odatántorgott a pulthoz és utántöltést kért. Volt egy merev fazon, aki rendszeresen elcsoszogott a pultig, kikérte a valószínű legolcsóbb felest, a legolcsóbb üveges sörrel és ugyanebből egy dobozossal is, lenyomta, visszaült és termelt tovább, mint egy sokat fogyasztó retro autó. De voltak ott még páran a félhomályban. Van a helyiségben zenegép is, csak éppen üzemen kívül. Meglett a húsom, evőeszköz frissen elmosva, még vizes. Eszem, eszem, amikor a közepéhez érek, hát, az eddig fehér, megsült hús lila nyerssé változik. Megyek a lányhoz, mutatom. Megállapítjuk a tényállást. Elnézést kér, nem gondolta volna, kisüt nekem egy másikat, ingyen ajándékba. Nem kell, süsse át ezt. Megtörtént, eszem tovább. Közben megint eleredt az eső, boldogtalan nyomor zuhan a tájra, mindenki elhatározza, hogy nem megy innen sehová haza, hanem iszik tovább. A WC-re is elbotorkálok, valami sötét raktárfélén keresztül kell odáig elmenni. De hát el kell. Kifizettem a kaját, olcsó volt. Meg egy kaland is.

Egy eléggé rasztahajú ember állt a pultban, barátságos volt, és adott is egy gyros tálat, helyben fogyasztásra, tányéron. Fém evőeszköz is volt. Érdekesség, hogy pitát nem kaptam, bár szoktak rá tenni, itt nem is kérdezték, nem járt. Rizs nem volt, csak krumpli, ez viszont nem nagyon illik a gyroshoz, de ez van. Az adag bőséges volt, de sok öröm nem volt benne. Mindennel kértem, ez kb. azt jelenti, hogy ebből is egy kupaccal tesznek, meg abból is. Összekeverve jobb lenne, ez lenne a gyros lényege. De sok panaszom nincs ezzel, ez jött szembe, ezt ettem meg, ittam hozzá egy almalevet, nem volt drága, mehetünk haza.

Egyszer élünk! Lássuk! A lakott részeken kívül van a vasútállomás. Egészen retró. A környék is, de nagyon! Gyerekkoromat idézi. . . Megyünk vonattal Szombathelyről, és ilyen neveket mondanak be, hogy "Ukk" meg "Devecser". . . de ez pont olyan ma is! Az állomással szemben a lepattant környéken tényleg van egy Resti! Resti! Mikor láttál utoljára Restit? Gyerekkoromban sokszor. . . Bementem, és zutty, 50 évvel vissza az időben, talán egy munkásszállás belső kultúrjában jöttem elő, vagy mi. . . de itt tényleg esznek, menü is van, igaz, hogy már "csak" "A" menü. De lássuk! Kihozzák a fokhagymakrém-levest. Nem tányérban, tálban! Annyit mersz, amennyit akarsz! Kis pirított golyócskák is úsznak a lében. Nem túl finom, de elmegy. Azonnal jön, ahogy végeztem, a második fogás, rizs, párizsi szelet, plusz még vegyes savanyúság is, tekintélyes adag! Kissé zsíros valami, de sebaj! Azért finom és bőséges! Mások is esznek, megfáradt munkásak, vagy kik lehetnek, külön-külön egy-egy asztalnál. Megeszem mind, kint kell fizetni. Fizetnék. . . megebédeltem. Mennyi? 750 forint. Mennyiii? ? ? Miért, sok? Jaj, dehogy, hogy lenne sok, kétfogásos, bőséges ebédért hol a fenébe fizetsz még 750 forintot? Örömmel fizettem. És még szeretettel is gondolok rájuk. Nem a gasztroélmények csúcsa, de van benne valami valószínűtlen, hogy ilyen hely van, és én ott voltam.

Amúgy jól el van szeparálva a külvilágtól, szép zöld sövénnyel. Vicces táblácskák csalogatnak be. A teraszra ültem, néhány más ebédelő vándor társaságában. A nagy TV alá ültem, amin folyamatosan ment valami sütő-főző műsor, de a hangszóróból valami egészen más jött. Néha a TV mellől a kisablakból (talán konyha lehet, a zajokból ítélve) kiszűrődik egy női hang, hogy "dögölj meg! " vagy valami hasonló stílus. Feltételeztem, hogy nem nekem szólt. A kiszolgálással semmi gondom nem volt, a két pincér, akik felváltva gondoskodtak rólam, kedvesek, udvariasak, figyelmesek voltak. Tyúkhúslevest ettem, ami eléggé nem volt összeállva, nyilván különböző komponensek jöttek össze átmenetileg a találkozóra, de nem volt rossz, egy kommersz húsleves, ami bármelyik vendéglőben szembejöhet. A csípős adalék később sokat segített rajta. A szalontüdőnek megörültem, hogy egyáltalán van, kint is olvastam a táblán, azt kértem. Nos, ez nem az a szalontüdő volt, amit én annak ismerek, de nem volt rossz, azt nem mondhatnám. Számomra túlságosan levesszerű volt és osztályidegen gombóckák lapultak benne, de elköltöttem délebédemet, ezért leperkáltam több, mint 5. 000 forintot, másnap meg Devecserben 750 forintért ettem egy kiadós ebédet. De a kettő között egyáltalán nem volt ekkora különbség mennyiségben és ízben.

Opcionálisan a lány a Bohémben még egy másik [moderálva - a szerk. ] helyet ajánlotta, mondta, hogy ott szokott lenni menü, az órára nézett, és azt mondta, hogy "dehát az csak egy kocsma". De én megpróbáltam, meg is ebédeltem a kocsmában, aztán visszajöttem a Bohémbe, ahol amúgy nincsenek nagyon elragadtatva a vendégtől, de nem is utáltak ki, szóval, még beszélgettünk is valamiről, amikor megittam itt az ebéd után almalevemet, a franciakrémesemet, a fagylaltomat, és mindez csak 1000 forint volt! ! Ahhoz viszont nagyon színvonalas a hely, hogy ilyen olcsó legyen! Sokféle fagyi van, és finomak is, én joghurtos narancsot ettem, meg barackot is, a két gombóc is óriási volt, alig fért a pohárba! Szóval, annak, aki erre jár, a Bohém kötelező megállóhely, jó szívvel ajánlom!