Ugor étterem értékelései

Jó is ez. A vendéglő. . . keresem a megfelelő szót. . . nem az a jó, hogy retró, mert nem elég retró. Nem is igénytelen. Szóval, nem akar ez sehová vinni, a hangulat abszolút nincs itt. Inkább amolyan étkezde/kifőzés jelleg. A felszolgáló úr szívélyes, segítőkész. A szervizasztal egy teljesen érthetetlen helyen van, a belső tér közepén. Nagyon idétlenül néz ott ki, de lehet, hogy így kényelmes. Kapom az evőeszközt, és mit is tagadjam, a villán van két sárga folt, ami nem oda illik. . . a késen nincs, a kanálon sem. Megtörlöm hát a szalvétával és lejön. Kiszaladok kezet mosni, a WC közepesen alkalmas, de nem mondható elhanyagoltnak. Mondjuk, hogy szolid így az egész, ahogy van. A levesem házias, körbe lepattogzott tálban kapom, és bekészítve hozzá vágott zöldpaprika és kanalazható csípős sűrítmény is. Kell is, mert a leves kissé ízetlen. De nem rossz, két kiskanál erős adalék segít rajta. A félbevágott májgombóc egész kellemesen ehető. A pacalon látszik, hogy a paprika, az édesnemes is, valahogy hiányzik, a színéből. A íze viszont jó, ne, a legjobb húsleves, nem a legjobb pacal, de mindkettő az ismert átlag feletti. És belegondolva, nem is drága a hely.

(sajt, sonka, gomba, stb,) meg még lila hagyma is, esetleg tojás. . . és akkor erre ezt kaptam: Prosciutto Funghi + lila hagyma egység, + tojás egység. . . Lett belőle egy amolyan hagymás maszat, nem volt egy öröm enni, már a felénél forgattam a nyakam, hogy hová lehetne kidobni. De lehet, hogy ez csak az én ízlések, mások meg így szeretik éppen. A kétszemélyes személyzet meg dolgozik, a pizzák viszonylag gyorsan elkészülnek, megy a sütőgép, hát kb. ennyi.

Határozottan nyers és barátságtalan volt. Valahogy azt szerette volna közölni, hogy ő ilyen, így néz ki, csuklótól a világ végéig tetovált és akkor mi van? Semmi, enni szeretnék. Petrezselymes krumpli, meg azzal a magos hússál. . . Szomorú ebéd volt, megmelegítették (? ? ) vagy nem, hideg is volt, ízetlen is, (ez az Ízvilág nevű hely) és még az uborka is pocsék volt. Talán csak a Schweppes narancs volt egyedül a helyén. Olcsó sem volt, ehhez képest. A villákat a hegyüknél fogva lehet csak kivenni a tartóból. Felejtsük el ezt a kitérőt!

Na jó, persze, jártam már Cserpesben máskor is, itt is, meg máshol, de talán még egy beülős étkezés erejéig nem. De ennyi ember eszik itt mindig? A fenét. A bent ülőknek kb. az egyharmada evett vagy ivott valamit, a többi csivitelő diáklány volt, vagy laptopozó, vagy telefonozó. Páran jegyzeteltek vagy olvastak. Régen ez inkább a McDonald's-ra volt jellemző, hogy gyerekek nyilvános beülőkének használták, most meg a Cserpes. Majdnem minden asztalnál lányok ültek. De nem azért, nem rossz hely ez, inkább itt üljenek, mint ennél rosszabb helyen. De néha a fizetővendégekre is gondolni kéne. A szendvicsek frissek, finomak voltak, a kiszolgálás kedves, szóval nincs ezzel még semmi probléma.

Na, és egyszer csak valaki exhumálódott a mélyből, feljött egy kínai nő, és egy kicsit türelmetlenül meginterjúvolt, hogy mit szeretnék. Mondtam, hogy először kezet mosni. Na, az lent van. meredek lépcső le, kéz mos, vissza fel. A kínálat nem valami vonzó, nagyon-nagyon szűk keresztmetszet, nincs tészta, nincs krumpli, nincs tojásos rizs, sima rizs van, kell vagy nem? A kevéske tárolóedényben a pultban meg van osztva, két-két féle étel került egybe, arra lehet mutogatni. Csirkét gondoltam ki, így ránézésre. Italt, mordult rám a nő. Persze, persze, bocsánat. . . választottam egy teát. Szalvéta van? Lent van, kiáltotta. Én elhallgattam és néztem rá, hogy mit kiabál. . . erre még hangosabban rám kiáltott, mint a vélt hülyékkel szokott a proli járókelő, hogy lent van szalvéta, a kiejtést nem tudom leírni. Jó, hát akkor lent. . . fizettem, lementem. Emlegettem még valami savanyúságot, elment a füle mellett. Nem erőltettem. Viszont a lépcső előtt anyaian odaugrott és elfektette a teásflakonomat, hogy el ne dőljön. Ez egy kis pozitívum, talán. Amúgy vacak pince, csak kínai srácok ültek benne három asztalnál külön és valamennyien a telefonjukat nézték. Az egyik valami tréfás kínai videókat nézhetett, a hangok alapján. A kaja említésre sem méltó, semmilyen, de ehető. Első látogatásom volt itt és egyben az utolsó is.

De ehető volt, nem is maradtam éhes, az ár/értékarány elég jó. (1200 forint egy púpozott tányér meleg ételért meg savanyúságét nem egy érvágás. Ittam hozzá egy stílszerű Aloe Vera King ananászos teát és ennyit lehet erről elmesélni. A lányok a pultban meglepően rugalmasan váltanak magyarról kínai nyelvre és vissza. Az egy kicsit von a hangulat értékéből, hogy majdnem tele van használt tálcákkal, ételmaradékokkal a tálca visszahordására rendszeresített állvány, de nem szedi le senki, holott éppen más dolga sincs a személyzetnek.

Ha eszel, ezt látod és tényleg egy méterre tőled mennek el a kamionok. De! ! Ilyen jó halat viszont hol eszel? És kagylót és rákot? A legnagyobb pozitívum a frissesség, az, hogy Magyarországon friss tengeri állatokat kaphatsz. Speciális megoldással, nem mélyhűtve kerül ide az árú, és ez az egész nem olcsó, tényleg nem az. Az elkészítés, a megvalósítás osztályon felüli! Kifogástalan! Még a mellé adott burgonya is kifogástalan, a mártás is. . . meg saláta is kérhető meg még sok más. Drága? Nem olcsó. Nem is várható, hogy ennél olcsóbb legyen, mert hogyan? Viszont bent ülsz a gazosban, egy ponyvás sátorban. Pozitívum még: külön kézmosási lehetőség van, gyereksarok van, kis véges köténykét is akaszthatsz magadra, ha akarsz, kapsz egy elektromos kis korongot, am jelez, ha elkészült az étel. A sátorfíling ellenére azért bent minden makulátlanul tiszta. Az egyik legény nem annyira, de a másik rendkívül kedves volt, nagyon előzékenyen adott információt, és én nagyon jót ettem. Polipot is, garnélát is, kalmárt is. . . de mindenféle hal is van meg kagyló, változik a kínálat, nem mindig jön minden. Ajánlom, ajánlom, persze! Gyere, egyél jót!

Ő mindig rákérdezett, hogy legyen-e hagyma, paradicsom, saláta, uborka stb. én meg csápoltam, hogy úgy, úgy, bele, bele. . . szósz? Ilyen vagy olyan? Ilyen is, meg olyan is. Elvigyorodtunk. Belement a sok bennék, összenyom, papírba töm, aztán ehető is. Nem volt rossz. Még egy Toma baracklével le is öblítettem.

A kiszolgálás nagyon vidám és kedélyes volt, több adag pálinkát benyomtunk együtt a kedves lánnyal, aki kihozta és közölte, hogy ez a kedvence, méghozzá nevezetesen a duplaágyas kajszibarack. De ez volt anyagilag a legsúlyosabb tétel, egyébként inkább olcsónak mondható a hely, a tányér gulyás, amit ettem kétféle babbal, 1000 forint alatt volt. A pohár csapolt Pilsner 500 forint alatt. Ez egy szolid, barátságos, kulturált hely, csivitelő, csevegő, eszegető, iszogató, minden szempontból kellemes.

Tegnap este ugyan már ettem, mert a Bártfai Vendéglőben osztályon felüli libacomb volt, döbbenetesen finom köretekkel, édesburgonyával, sütőtökkel és befőttekkel, hát ma meg gondoltam, rápakolom azt a bizonyos libamájas burgert is, hogy ne hagyjon el a szerencse, meg a libák. A Lurdy ház sokszor kihalt, csendes, most viszont szombat koradélután van, a fél Tiszántúl itt van, a tájszólásokból ítélve. Eléggé kiműveletlen emberhad, mindenfelé kosz, maszatok, otthagyott tálcák, papírszemét a földön, de jönnek rendületlenül, azok is leülnek elfoglalni a helyeket, akik nem is esznek, csak elfáradtak a vásárlásban. A Mekinél meg áll a sor. De szerencsére kijönnek lelkes bentiek és sorállás közben is előre felveszik a rendelést, adnak sorszámot hogy majd ezzel lehet. . . ennek ellenére, hogy sorszámmal érkeztem a pulthoz, a libamájas termék gondot okozott, addig várni kell, valahol a pult szélén szorongani, közben mások meg sorban kapják meg a sokkal egyszerűbbeket. Na, úgy kell nekem Márton nap. . de kivártam, megjött. Még üres helyet is találtam, ahol nagyon ügyesen a nadrágomra, majd a cipőmre is folyattam a papírból kicsöpögő zsírból, de azért ettem tovább. És végül is, nem rossz ez. Talán el fog telni most egy darabig egy hosszabb idő, mire újra idekívánkozom.