Ugor adatlapja

Azért az csuda, hogy a megye legősibb, ma is álló építménye, nem? Kéttornyú volt valaha, ezt láthatod a Bihari Múzeumban is, mert, mint a környék kiugró látványossága természetesen ott is nyoma van. Hát meglátogattuk mi is. Valami munkálatok folynak, remélem, csak állagmegóvó, mert ha "helyrehozzák" művileg az ódon igazi helyett az új mesterséges semmit, megmondom őszintén, akkor már nem érdekel.

igaz, hogy ez az út egy töltés taraja, többször van rajta tiltó vagy korlátozó tábla, főleg súlykorlátozás, az út meg rossz is eléggé, de ez ne szegje senki kedvét (csak megsúgom, másoknak sem szegi), mert érdemes kimenni oda autóval, biciklivel vagy gyalog. Vannak szintek és mondhatnánk kilátóterasznak is, ott, ahol a Holt-Körös meg a Körös vize összefolyik a Ladányi csatornán, de ami a legjobban lekötött, az a halak heroikus küzdelme amit mifelénk sokszor csak természetfilmeken látni. Lényeg, hogy van két hatalmas kifolyó cső az út alatt, bömbölve tör ki belőle a víz, és a folyó felől a halak tömegével próbálnak árral szemben feljutni rajta. Hihetetlen látvány, ahogy nagytestű vízi állatok ösztönük által korbácsolva néha hatalmasakat ugranak, néha többször fel a töltés betonoldalára, néha a kifolyócsövek mellett a falba ütközve, és mi megbabonázva figyeltük ezt a sziszifuszi küzdelmet. Néha csináltam valami fotót, de alig adja vissza az eredetit. A városi vízből aztán mezei víz lesz, romantikus parti környezet, kapaszkodva sétálós, nagy fákra olykor hatalmas vagy kicsi vízimadarak telepednek, a potyalesők. Mindenkinek ajánlom ezt a különlegességet!

születésnapjára szobrot kapott, még Sebő Franci is eljött, hogy tisztelegjen előtte. A hajdani hangszerkészítő lánya ma is Tiszaalpáron dolgozik az óvodában. Olyan kis melléülős szobor lett ez a nagy utak kereszteződésében, de jól van ez így, ahogy van. Ilyen öregeket szeretnék néha én is egy kis zenélésre. . .

Hát a jó emlékek azok régen voltak. A kedves, fiatal szőke hölgy, aki felszolgált nekünk, viszont plusz 5 pont! A legnagyobb természetességgel szóba elegyedett velünk a környéket, annak nevezeteségeit illetően, hirtelen megtudtuk azt is, hogy a férje Szarvason, a Mini Magyarországban dolgozik, ő is szeret odajárni, és ajánlja is nekünk. , Meg még sok mást is. Ez nagyon jó volt! A zúzapörkölt sajnos nem. Pedig amúgy imádom, és néhány alternatíva közül a hölgyet kérdeztem, hogy melyiket ajánlaná az általam kinézettek közül, és ezt nevezte meg. Bíztam benne, de ez nem jött össze. Talán állott volt, szokatlan sötét színe volt, és teljesen élvezhetetlen íze. Sajnálom. A nejem sem volt elragadtatva az falatkáitól. Később még hajlandó voltam rábeszéltetni magam a helyi sörmanufaktúra híres-neves sörei közül az áfonyásra, pffff. . . elég pocsék volt, alig gyűrtem le, de legalább drága. Az, hogy ezért az alig vacsoráért 12030 forintot fizettem, eléggé kedvemet szegte. Éppen aznap délben laktunk jól ketten négy fogással, finom ebéddel 5000 forintért. Hát, nincs ez valahogy arányban.

Szőke lány, kis fitness-cuccban, étlapot hoz, rendelünk, és egyáltalán nem sokára meg is érkezik az eleség. Feleségem lapcsánka bundás jércemell, édesburgonyával, én meg bécsi sertéskaraj hasábburgonyával. csemege uborka. . . Tegyük hozzá, gonddal, figyelmesen készítették, nem csak úgy odahányva. A lány nem tudta ezt a két tányért egyszere kihozni, csak külön-külön, de majdnem egyidőben. Aztán letette a savanyúságot nekem jobbra. de nem volt benne semmi rossz, teljesen vendégbarát is volt közben, csak mintha nem szolgált volna még fel. Talán nyáron helyettesített. Nem volt rossz az étel, nem bántuk, hogy idejöttünk. Kértem közben tonicot, kólát, a végén meg kértünk két kávét is. Ezt úgy hozta ki a leány, hogy külön az alátét-tányért, aztán külön tette bele a csészét kávéval úgy, hogy a csészét felülről az ujjacskáival fogta meg a pereménél. Piros volt a lakk a körmén a szőke hajához meg a fekete sportruhához. Mindezért fizettünk 9250 forintot szervízdíj nélkül, bár látszólag olcsó fogásokat ettünk. Mert a lapcsánka jérce csak 2390 forint csak, a bécsi sertéskaraj meg csak 2190. Ez egyáltalán nem sok. Igen ám, de hozzájön az édesburgonya, a hasábburgonya, az uborka, a tonic, a kóla, a kávé és aztán már fent is vagy a plafonon. Amúgy jó helynek látszik, és ajánlom is, nyugodtan térjetek be ide, most már fent van az ittjartamon is.

Potsdamból hozatta Zsigmondy Béla mérnök, aki a kutat fúratta. Közelebb talán nem volt Ceres. Állt a piac terén, állt a kastély kertjében, aztán egyszer csak rendbehozatták, áthelyezték és azóta "szobrozik" itt, a templommal szemben. Szép szobor és nehezen jársz-kelsz Szarvason úgy, hogy valahogy ne találkozz vele.

Aztán itt van ez román ortodox templom, ajtaja zárva, én meg rajongok az ortodox templomokért, meg becsületes ember különben se írjon olyan templomról, amiben nem is járt belül. Mit volt mit tenni? Mellette van éppen a kultúrház, víg román gyerekzsivaj hallatszik kifelé, én meg nagy bátran be. Nagy elhalkulás, jézusom, ki tetszik lenni, kit tetszik keresni? Hát az irodát, mondtam kedélyesen, folytassátok csak. Kiderült, hogy éppen román néptánc tábor van gyerekeknek, erre gyakorolnak. Hát imádom is, na! Igazgató (? ? ) előkerül, rendkívül szimpatikus ember, kérem a segítéségt, közbenjárását. Roppant készséges, és mivel ideköltözött erdélyi magyar a családjával együtt, természetesen perfekt román is, azonnal megy, hívja, keresi a tiszteletes urat, románul letárgyalják, aztán személyesen elmegy a kulcsért. A normális emberek ugyanis ilyenek egyes vidékeken. Templom kinyit, mi meg bemegyünk, ámulunk-bámulunk a szépségen, a különös, tőlünk kissé idegen misztikus világon. Egy szép ortodox templomban az ikonok némán énekelnek neked, csak meghallod, ha van füled. Így aztán körbesétálás, körbeszeretés, beszélgettünk a kedves segítőnkkel. Európai ember. Egy ilyen roman-magyar faluban nincs nacionalizmus, nincs miért, nincs hogyan, hová, itt nem gerjeszti a politikai ármány. Vannak vegyesházasságok, egyre több és jobb, lehet ilyen hagyományokat is őrizni meg olyanokat is. Migránskérdés nincs, idegengyűlölet nincs. Intelligens polgárok vannak. Hálával gondolok a helyre, arra az emberre, meg a falu összes, bármilyen nemzetiségű lakójára.