Ugor adatlapja

Vesztemre. Ez aztán egy leharcolt hely lett a Föld sok forgása alatt. Van először egy futó gondolat, hogy talán nem is rossz ez, áll még a régi, színes kínai kapu az étterem közepén, a piroshuzatos székek még egy jobb kor benyomását keltik, de hát minden más meg. . . biztos kínaiban is van olyan hogy "proli", hát ez az, bár fura, hogy pont itt, de miért ne pont itt? A környék lakossága már régen átrétegződött, pár diák, meg főleg kispénzű nyugdíjas azért bejár ide tálcát tologatni a pultnál, olcsóért. A kiszolgálás nem barátságtalan, csak egy falusi napközi hangulatát idézi belefásult kínai konyhásnénivel. Az ételek nem érik el az átlagot, viszont olcsó itt minden, egy nagy tál ételért, meg a nagyobb savanyúságért 1730 forintot fizettem ebben az inflációverte időben. És lementem használni a mosdót is. . . háát, ne tudd meg! Egy büdös, koszos, raktárlépcső vezet le odáig, nem is kívánom senkinek. Most így utólag. . . nem ajánlom, de ha itt esnél össze az éhségtől, akkor azért kapsz enni valamit ebben a boltban.

Hogy miért, azt sem tudom. Mindenesetre egy más Beethovent mutat, mint akit megszoktunk. Nem a morcos, öreg, kócos, lefelégörbülő szájút, hanem egy fiatal, jósvádájú férfi, aki talán éppen vetkőzik, válláról lehull a ruha, fürdéshez készülődik vagy modellnek áll egy szoborhoz, ami majd Budapesten lesz elhelyezve a Városmajorban 1932-ben.

. . jelezvén, hogy egy express sebességével tép a dúsgazdag magyar gazdaság. az épület másik szegleténél pedig mostantól ez a szarvasszerű szimbólum szökell, létrehozójának szándéka szerint a pénzügyi tudatoság fejlesztésének jelképe. Párhuzamosan ezekkel a nagyratörő birodalmi motívumokkal ugyanennek az intézménynek a vezetője nemrég nyilvánosan bejelentette, hogy a magyar gazdaság recseg-ropog, csupa elhibázott döntés az életünk, a fizetőeszközünk híresen a legpocsékabb a földrészen, az államadósság a valaha volt legmagasabb, a fizetéseink a második legrosszabbak az Unióban és gyakorlatilag a recesszió határán is túllépett az ország, menthetetlenül sodródik a csőd felé. Mindennek tudatában, sokméteres győzelmi szimbólumokat építeni számolatlan milliókért. . . hát elég nehéz ezt így véleményezni. Ha alulról megnézzük a szobrot, olyan, mintha a patás ördög akarna rád ugrani. Oldalról nézve elég nehéz elkerülni azt a széles körben elterjedt poént, hogy ez a régi orosz Volga gépkocsik szarvasa, nagyobb kivitelben. Azt tudjuk, hogy a Magyar Nemzeti Bank vezére mániás ősrégész és genetikus is, tőle származik a piros pötty a magyarnál is magyarabb újszülöttek fenekén, meg talán a híres, kilencszer csavarodott DNS is, és erős vonzódást érez regék, mondák iránt. És van ember, aki olyan pozícióban van, hogy ha valami bizarr hobbyja támad, hát anyagi forrást is rendelhet mellé, pusztán abból az okból, hogy megteheti, hát miért ne? Nem az ő pénze, a miénk, hát kedvére költögeti bármire. Ez, amit ideírtam, nem politikai állásfoglalás, hanem egyszerűen tények, és még mindig a Csodaszarvasról szól, pontosabban annak körülményeiről. A szobor több mint 15 tonna, 6 és fél méter magas szikláról ugrik, 4 és fél méter magas és 7 méter hosszú. . . ezzel a tudattal állj alá, ha arrasétálsz. Még nem zuhant rá senkire.

De hát a leírásból kitűnik, hogy milyen rendkívüli esemény kapcsán keletkezett ez az emlékmű, engesztelésül a felhők feletti nagy isteneknek. Az emlékmű mellett áll egy bizarr szöveg, hogy a megsértett isten haragjának csillapítására van ez itt, meg a vakmerőket megbüntetve. . . Szóval itt ilyen a frigyláda, kicsit hasonlít az Indiana Jones-beli frigyládához, kicsit nem. Olyan kis egyiptomi beütést tükröz. Két angyal tartja. Egyébként az ország egyik legszebb barokk emlékműve. nem elmenni mellette!

Úgy látom, hogy valami kígyófélét is legyőztek ezek itt ketten, kígyó rossz, gonosz állat, sisakos naturista meg nagymacska hős és jó állat. Jézus Krisztus meg az oldalsó domborművön vígasztalgatja az özvegyeket meg árvákat, nem, hogy megelőzte volna inkább a háborút. De lehet, hogy az ügyben mossa kezeit. Az emlékmű egy oszlopot is tartalmaz, annak tetején áll a túzveder, mindig égnie kellene benne az emlékezés lángjának, meg van előtte egy nagyobb medence is, itt szépen tükröződne az emlékmű, ha lenne benne víz. Na, de nincs, majd tavasszal lesz talán. Világháború meg ne legyen inkább soha, és nem kéne többé ilyen emlékműveket emelnünk az ország városaiban.

Érdekes képződmény, azaz csinálmány, a német gyökerű kereskedők szokása volt, hogy vastuskókat állítottak, a vastuskó meg úgy alakul ki, hogy valaha a tanuló legények, leendő mesterek a vándorútjaik során egyik városból a másikba jártak tapasztalatokat gyűjteni, és egy-egy ilyen helyen egy valódi fatuskóba belevertek egy-egy szöget. És ha elég sok legény járt arra, akkor csupa-csupa szög lett előbb vagy utóbb az egész, szóval vastuskó keletkezett. (Hímsoviniszta társadalmakban mindig csak legények járnak tanulni, tapasztalatokat szerezni, leányok nem) De ez a győri itt egy másik eset, ez már mesterséges vastuskó, így lett tervezve, vásárolva, hogy eleve vasból van, szögekből áll. De a története a vándorlegényekig nyúlik vissza.

Most mégis azért valami más volt a szemem sarkában, valami szokatlanabb, arra mentem, de már ebédeltem is két sarokkal korábban, de eltettem magamba, hogy ezt azért meg kéne nézni újra. És két nap múlva aztán frontális betámadás. És persze ég és föld. Egy rendkívül szimpatikus, kedves hölgy állt a pultban, mondta, hogy már ez meg az elfogyott, de maradt még amaz meg emez. Rávágytam a lencselevesre, meg a jóféle csirkecombra krumplipürével, és bevackolódtam az egyik ülőkére. Nagyon népszerű lehet a hely, sorra jöttek, egymásnak adták a kilincset az emberek, volt, amikor várni kellett, hogy le lehessen ülni. És nem az élet számkivetettjei, mint régebben, hanem egész jó arcok, kedves, értelmes emberek, a mellettem ülő két figura éppen Bod Péter Ákos és Surányi munkásságát hasonlította össze, és egyáltalán nem mondtak hülyeségeket, nem indulatból politizáltak, Homo sapiensek voltak. Jó közeg ez. Az étel finom, bőséges, és abszolút viselhető áron. Csak ajánlani tudom bárkinek is!

Szóval, kéttornyú földi erődemonstráció az égiek felé, és ideális helyen, háttere a Gellérthegy, tükre meg Magyarország egyetlen természetes tava. Pár évvel ezelőtt, nem is tudom, az a gondolatom támadt, hogy milyen szép szikrázó éjszaka van karácsony éjjelén, ide elmegyek egy éjféli misére. És nyilván a kivilágított éjszakai szépsége vonzott elsősorban, hiszen templom számtalan akad azért a városban. De a helyi dolgozó a sokadalomnak azzal kezdte a szeretet ünnepén a szentbeszédet, hogy hááá, meg már ennek az országnak milyen hazafias, hősies kormánya van. és repesett hozzá, szóval, sokan kifordultunk az ajtón sürgősen, mégsem illik Isten házában öklendezni. Azóta nem nagyon jártam bent, de most mégis. . . pár napja nyitva találtam a nagyajtót arramentemben, és láss, hallj csodát, ajándékszerencse, iskola gyerekkórusok próbáltak éppen karácsonyra, zengett a Kyrie eleison a magas falak között, és meglágyultam én is, szép öröm volt a gyerekeket hallgatni, az örömszülőkön kívül egyedüli amatőr hallgatóként a hátsó sorokban. És akkor visszatért ez a jó hely ez a templom érzés is, ezzel együtt.